Keresztút a békéért

A zoboraljai hívek hagyományos keresztúti ájtatosságára Kolonban március 19-én, délután két órakor került sor. Az idei ájtatosság a békéért, a háborúk és az emberek közti ellentétek elmúlásáért zajlott. Az ájtatosság egyházi részét, az imákat, könyörgéseket Doktor Zeman István készítette elő, akit betegsége miatt a keresztúti ájtatosság vezetésében Józsa Attila ógyallai esperesplébános helyettesített.

A koloni és a környező falvak hívei az enyhe kora tavaszi délutánon lelkükben elcsendesedve gyülekeztek az Árpád-kori templomnál felállított keresztút állomásai előtt. Az ájtatosságot vezető Józsa Attila ógyallai esperesplébános a gyülekező hívek körében várta a keresztút kezdetét.

„Uram, engedd meg, hogy e keresztutunkat felajánljuk a béke
ajándékáért, a gyűlölet és a gyilkolás mihamarabbi megszűnéséért. Béke
Fejedelme, irgalmazz nekünk! Keresztre feszített Jézus, könyörülj rajtunk!”

– hangzott el Józsa Attila atya ajkáról az ima az ájtatosság bevezetőjében.

A hívek a keresztút állomásainál könyörgéseikkel és egy előlépő által elmondott imával csatlakoztak az ájtatosságot vezető Józsa atya imájához.

„Urunk, békéért imádkozunk, a fegyverek békéjéért, az emberi
gyűlölködés, irigység és rosszakarat megszűnéséért”

– szólt az előlépők által mondott ima első sora. Az utóbbi évtizedekben sosem volt olyan égető szükségünk erre az imára a világban és itt, Zoboralján, mint manapság. A háborúban egymásnak feszülő testvérnépek békéjéért elhangzó közös könyörgések üzenete ránk, zoboraljai magyarokra is érvényes. Az emberi gyűlölködés, irigység és rosszakarat – melynek megszűnéséért közösen imádkoztunk – sokak lelkét mételyezi, szívét szennyezi, és ezáltal magyart magyar ellen fordít Zoboralján is. Itt, az északi magyar végeken, a nyelvhatáron, ahol a magyarság letűnésének veszélye leginkább fenyeget bennünket, az összetartozásra és őszinte elfogadásra lenne leginkább szükségünk. Ezen értékek tartották meg elődeinket. Falvainkat, gyarapodásukat ezen a magyar nyelvszigeten ezer éven át a megtartó szeretetközösségek és az Istenbe vetett hit éltették.

Olyan vészterhes korszakok túlélését biztosították, mint a 150 éves török hódoltság idején zajlott dúlások és pusztítások időszaka, amikor a zoboraljai magyarság is végveszélynek volt kitéve, mégis túlélte, hogy sorsa a 21. században folytatódjon. Ma pedig ez a továbbélés rajtunk múlik és nem is kell mondjam, hogy korunk kényelmében nem kell olyan veszéllyel küzdenünk, mint őseinknek.

Mi mégis a széthúzás, a bizalmatlanság és az egymással való szembehelyezkedés mocsarában tévelygünk, elősegítve és gyorsítva azzal letűnésünket, ahelyett, hogy képességeinket és alkotó erőinket az egymás iránti szeretet és tisztelet jegyében arra összpontosítanánk, hogy Zoboralján a jelenben biztosítsuk a feltételeket a jövő magyar nemzedékei számára.

Imádkozzunk, hogy ezen ájtatosság üzenete a gyűlölködés, irigység és rosszakarat megszűnéséért – melyet Zeman István választott az idei keresztút krédójává – jusson el a résztvevők szívéig és vigyék azt tovább családjaikba, közösségeikbe és általa megértsék, hogy ha a békéért valóban tenni akarunk, azt magunknál kell kezdeni, hogy a béke közösségét létrehozva Krisztus szerető útjára tudjunk lépni és általa megmaradni, gyarapodni.

(Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)