Június 3-án a lévai Reviczky Házban tovább folytatódott a kortárs mátyusföldi szerzőket bemutató sorozat. A diószegi Pannonia Polgári Társulás, a Reviczky Társulás és a Lévai Szent László Kör közös szervezésében került sor Szabó László nagyfödémesi helytörténész „Hűség és kiállás” című könyvének ünnepélyes bemutatójára.
A szervezők nevében Müller Péter az írón kívül sok szeretettel köszöntötte dr. Soós Viktor Attila egyháztörténészt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatóját, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagját és Lanz Roland történészt, a diószegi Pannonia Polgári Társulás elnökét, a kötet kiadóját.
Dr. Soós Viktor Attila a szerzőt és könyvét méltatja (Fotó: Müller Péter)
Müller Péter felvezetőjéből megtudhattuk, hogy Szabó László szakmáját tekintve vegyész, akit mindig is érdekelt a történelem, a felvidéki históriák, a helyi jellegű történetek felkutatása és azok átmentése az utókornak.
A Borsos Mihály (Ipolykiskeszi, 1910 – Kisgyarmat, 1974) nagyfödémesi plébánosról szóló történetekkel még gyermekkorában találkozott.
Majd 2002-ben kalandos módon került hozzá a néhai plébános házvezetője padlásán őrzött rengeteg 1922 és 1974 közötti időszakból származó irat, dokumentum, napló, jegyzet, melyek legtöbbje kézirat volt. Szabó László nagy lelkesedéssel fogott hozzá az anyag feldolgozásához, melynek eredménye számos helytörténeti kiadvány lett. Ismeretterjesztő munkájának további gyümölcse, hogy a nagyfödémesi magyar alapiskola 2002-ben felvette Borsos Mihály nevét, 2022-ben pedig az iskolában Borsos Mihály Emlékszobát nyitottak. Ma bemutatásra kerülő könyve is egy újabb mérföldkő a Borsos hagyaték feldolgozásában.
Dr. Soós Viktor Attila a könyv méltatását egy rövid történelmi áttekintéssel kezdte, melyből megtudtuk, hogy az egyházakkal szembeni fellépés Magyarországon már 1919-től megindult. Majd kiemelte, mivel ma a lévaiakhoz szól, meg kell, hogy említse a lévai születésű dr. Kucsera Ferenc nevét, aki 1919-ben Szentendrén halt mártírhalált a vörös terror időszakában.
Majd számtalan adattal támasztotta alá az egyházak, iskoláik, a szerzetesrendek kommunista rendszer általi pusztítását, annak módszereit és intézményrendszerét, mely 1945-től 1989-ig tartósan volt jelen a hétköznapokban. A gyilkosságtól, börtönbüntetéseken, kényszermunkákon keresztül az ellehetetlenítésig sok egyházi személy, szerzetes élete lett kioltva, megnyomorítva. Annak ellenére hűek maradtak hitükhöz és még a legnehezebb helyzetekben is az evangéliumi tanítás szerint cselekedtek.
Szabó László a könyv megszületésének titkaiba avatja be a közönséget (Fotó: Müller Péter)
Majd dr. Soós Viktor Attila így folytatta: „Hitből fakadó tartása volt ezeknek az embereknek, ezért is emlékezünk rájuk még 75 év távlatából is. Az ő életpéldájuk a mi életünk tartóoszlopai, hogy a mindennapok küzdelmeiben helyt tudjunk állni a mai világnak azon próbálkozásai ellen, hogy szekularizálják a társadalmat és az embert hitétől elfordítsák.” A méltató Szabó László több éves fáradhatatlan értékmentő munkásságát megsüvegelendő tevékenységnek értékelte, melynek újabb mérföldköve a ma bemutatásra kerülő könyv.
A szerző precíz munkájának köszönhetően a könyv egy páratlan részletességgel feldolgozott kordokumentum.
A könyv tartalmával és küllemével is méltó emléket állít az ártatlanul meghurcolt nagyfödémesieknek és Borsos Mihály plébánosuknak. Dr. Soós Viktor Attila méltatása végén további tartalmas értékmegőrző munkát kívánt Szabó László nagyfödémesi helytörténésznek.
Szabó László bevezetőjében kiemelte: „A könyv témája Nagyfödémesen 1949 június 26-án megtörtént rendszerellenes lázadás és az azt követő megtorlások korabeli leírása Borsos Mihály plébános által írt naplóbejegyzései, szemtanúk elbeszélései és eredeti bűnügyi jelentések alapján. Egy olyan esemény, melyet sűrű por fedett be, a feledés sűrű pora, nem volt szabad beszélni róla. Szerencsénkre azonban előkerült Borsos plébános naplója és éltek még az utolsó szemtanúk, ezért döntöttem úgy, hogy az összegyűjtött anyagból egy könyvet állítok össze, ami félévi megfeszített munka után elkészült.”
Az érdeklődő közönség tapsa (Fotó: Müller Péter)
Majd a szerzőtől megtudhattuk, hogy
Borsos Mihály papi pályája ötödik szolgálati helye Léva volt, ahol 1941. december 1-jétől 1942 nyaráig káplánként tevékenykedett és hittant is tanított a helyi polgári iskolában.
Pezsgő kulturális élet folyt akkor Léván, melyben ő is részt vett. Nagyszabású kulturális esteket szerveztek, melyek szavalatokból felolvasásokból álltak. Színdarabokat írt és rendezett. Léván indult útjára Borsos Mihálynak az a tevékenysége, amely majd a babakelengye akcióban csúcsosodott ki. Lévai diákjai között számos mélyszegénységben élő gyermek is akadt. Borsost mélyen megérintette ezeknek a gyerekeknek a helyzete – maga is szegény lévén – látszólag nem volt eszköz a kezében, hogy segítsen nekik. Ekkor, mintegy pótcselekvésként kezdett a megyei lapban írásokat közölni a szegény családok helyzetéről, illetve arról, hogyan lehetne ezeken a családokkal összefogással, segélyakciókkal segíteni. Borsos felismerte a sajtó erejét és azt, hogy egy kis tenni akarással akár hegyeket lehet mozgatni. Ez a felismerés pedig innentől kezdve végigkísérte egész papi pályafutását, mely aztán következő szolgálati helyén Nagyfödémesen bontakozott ki.
Majd Szabó László egy nagyon szépen felvázolt történelmi áttekintésben mutatta be, hogyan akarta a csehszlovák kommunista rendszer 1945 után az általuk szervezett, megtévesztő elnevezésű „Katolikus Akció” keretén belül elszakítani az egyházat a Vatikántól és létrehozni az általuk vezetett nemzeti egyházakat. Aláírásokat gyűjtöttek erre a célra a hívektől. 25 ezer hívő azonban országszerte ellenállt, melynek eredménye 1136 vádemelés, 476 elítélt lett, akiket 546 év össz-börtönbüntetésre ítéltek, 10 ezer embert hurcoltak munkatáborokba.
Fekete autók járták az országot. Nagyfödémesen is többször jártak, ahol 1949. június 26-án a focimeccs és a községben tartózkodó cirkuszi előadást követően összegyűlt közel ezer ember között gerjesztett provokációt követően az autó 4 utasát, a helyi párttitkárt megverték és a fekete autót megrongálták. A megtorlás nem maradt el. A kommunista hatalom 2 napi hajtóvadászat után 20 személyt tartóztatott le, köztük Borsos Mihály helyi plébánost, 9-et munkatáborra ítéltek. A 20 nagyfödémesi összesen 24 év 2 hónap börtönbüntetést kapott. Sokan voltak olyanok is közöttük, akik a helyszínen sem voltak. 11 nagyfödémesit köztük Borsos Mihály plébánost a lipótvári börtönbe szállították, ahol Esterházy János is raboskodott. Borsos Mihály itt zsolozsmás könyve lapjaira, jelszavas börtönnaplót vezetett, melyet szabadulása után naplóvá fogalmazott. Még ma is jó egészségnek örvend az 1927-es születésű nagyfödémesi Múcska Endre bácsi, aki utolsó élő rabtársa Esterházy Jánosnak, kivel 1949 és 1952 között a lipótvári börtönben raboskodott.
Vendégek és vendéglátók (Fotó: Müller Éva)
A könyvbemutató végén Szabó László röviden bemutatta azóta megjelent könyveit és beszélt további terveiről is.
Szabó László műveinek dedikálását követően egy nagyon kedélyes és kötetlen társalgás alakult ki a vendégek és valamennyi résztvevő között, mely során új kapcsolatok, barátságok szövődtek. Dr. Soós Viktor Attila nagy érdeklődéssel nyugtázta azt a kutató munkát és rendszeres eseményeket, melyeket a Lévai Szent László Kör végez és szervez dr. Kucsera Ferenc emléke ápolása ügyében Léván.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
