Vannak rendkívül gazdag, tevékeny, sokakat gazdagító életek. Ilyen volt a 86 évesen elhunyt Robert Hotzé is. Zürichi református apa és katolikus anya fiaként 1956-ban belépett az ottani jezsuita rendbe. Münchenben, Lyonban tanult, előbb pedagógiából, majd filozófiából és teológiából doktorált. Szlavisztikai tanulmányokat is folytatott előítéletek nélkül. Az orosz, ukrán, lengyel nyelv és kultúra lenyűgözte, ezek nyugat-európai propagálója lett.
Hogy még közelebb kerüljön a szlávság lelkiségéhez is, 1967-ben bizánci rítusú szláv görögkatolikus lelkésszé szentelték. A svájci „Vigilia”, az Orientierung felelős szerkesztője lett (1971–1989). Rendszeresen utazott az akkori Szovjetunióba, Lengyelországba. A Vatikáni Rádiót és a német–svájci sajtót tudósította a kelet-európai eseményekről. Több svájci egyetemen szlavisztikát tanított.
Hazánkban is többször járt, a győri és pannonhalmi bencésekhez is. Könyveit Moszkvában, Lembergben/Lviv, Svájcban és másutt is kiadták.
Életművének legérdekesebb szakasza a csernobili atomreaktorban bekövetkezett technikai katasztrófa utáni időszak volt. A sugárszökés után 20 évvel jelentkeztek a késői megbetegedések, rákos folyamatok. A sugárfertőzöttek gyermekei testi fogyatékossággal jöttek világra. Ekkor Isten arra indította a kiterjedt orosz és ukrán egyházi kapcsolatokkal rendelkező pátert, a Vatikántól Moszkváig, Kijevig ismert jezsuitát, hogy életre hívja a „NYUGAT-UKRAJNAI SEGÉLYSZERVEZET”-et.
A svájci, bajor médiákban szinte folyamatosan kampányolt. Mondataira sokan mozdultak meg: „A nyomor és a szükség igen nagy, az orvosi ellátás hiányos, az egészségügy belső problémákkal küzd. Segítsetek Ukrajnának!”.
Adományokat gyűjtött, iskoláknak, árvaházaknak, szociális otthonoknak. Kórházaknak felszerelést, berendezéseket szerzett. Oroszoknál röntgenkészülékeket vásárolt, svájci orvosokat szervezett meg, akik a helyszínen életmentő operációkat végeztek – ingyen.
A szlávszerető svájci jezsuita küzdött a megmenthető életekért.
Közben tanította hazájában a szláv nyelveket, írta az ortodoxia és az orosz nemzet történetéről, összekapcsolódásairól a tanulmányokat.
Kapcsolatokat ápolt a moszkvai patriárkátus külügyi hivatalával, II. Alekszij pátriárkával, majd utódával, Kirill pátriárkával. Karol Wojtyla, II. János Pál pápa környezetében is figyeltek szavára, jelentéseire. A bolsevik időkben sokat szenvedett ukrajnai görögkatolikus egyház papjai közül sok ezret börtönöztek be, öltek meg. Robert Hotzot rendkívüli empátiája és együttérzése a gyengék, megalázottak mellé állította.
Énekeltette Ukrajnát
Több német és angolszász lap úgy emlegette őt nemrég bekövetkezett halála nyomán: Nyugat-Ukrajna és Lengyelország nagy ismerője és elkötelezett segítője. Egészségügyi támogatásaiért köszönetképpen a lembergi/lvivi orvosi egyetem tiszteletbeli orvosdoktori címet adományozott neki.
A segélyakció mellett Isten Lelke arra is indította, hogy 1992-től az annyira nehéz helyzetbe került Ukrajnát valami módon kisegítse a depresszióból. Országos énekes túrákat szervezett a lvivi gimnázium diákkórusából, amihez külföldiek is csatlakoztak.
Áténekelték Ukrajnát, népdalokkal és mesterművekkel is próbálták felhangolni a még mindig Csernobil katasztrófájának nyomása alatt élőket.
Az énekes túrákkal az volt az elsőrendű célja, hogy a fiatalokat ráhangolja a jövőre. Akkoriban a Neue Zürcher Zeitungnak adott interjúban így fogalmazott: „Ukrajnában fantasztikusan sok tehetséges szegény gyermek él, akiket képzéssel ki lehet emelni az utcagyerekek nyomorából”.
Vallási törésvonalak veszélyeire figyelmeztetett
Nagyon tisztán látta az egyházi helyzetet. Azt, amiről Peter Berger osztrák-amerikai vallásszociológus írt: a nagy konfliktusok a kulturális és vallási törésvonalak környékén következhetnek be. Hotz páter már a ’90-es években személyes tapasztalatok alapján így fogalmazott: „Ukrajna nyugati felében az egyházak nacionalisták, görögkatolikusok. Keleti részében, kivált a Krím félsziget övezetében a Moszkvai Pátriárkátus és az orosz ortodoxia dominál”.
Ezzel az egyik mindennapi veszélyforrást nevezte nevén. Világosan, segítően, féltve az általa annyira becsült szláv világot. Ugyanakkor elképesztően realista és tisztánlátó módon próbálta egyensúlyozásra és több kölcsönös tiszteletre emlékeztetni mindegyik felet: Nyugatot, ami otthona volt, az oroszokat, ukránokat, akiket féltett a történelmi csapdáktól.
„Nyugatról olykor csak szép szavakat kaptok, ilyen például a demokrácia. Oroszországtól gázt és olajat. Egy kicsit talán nem ártana udvariasabbnak lenni velük, s magatokhoz is”.
Világosan fogalmazott: Nyugat- és Kelet-Ukrajna két egészen más világ, más mentalitással. De mindig hozzátette: „Hiszem, hogy előbb-utóbb a politikai helyzet stabilizálódni fog. Hiszen két rokon, szláv népről van szó”.
Bázel-Zürich-Einsiedeln szellemi háromszög és Győr
Robert Hotz professzor 1971 óta szerkesztette az Orientierung c. magas színvonalú teológiai, kulturális lapot Zürichben. Nem tudom, hogy a református teológia nagy formátumú, korszakos bázeli művelőjével, Barth Károllyal személyesen találkozott-e.
Az Orientierungban több cikkben is foglalkoztak az Ige teológiájának jelentőségével. Az ősi bencés apátság Einsiedelnben igen közel volt Zürichhez, és annak akkoriban úgyszintén világszerte ismert gondolkodójához, a keresztyén esztétika művelőjéhez, Hans Urs von Balthasar professzorhoz közeli ismeretség fűzte. Mindhárman a Szentlélek által inspirált esztétikai szépség szeretetében, megfogalmazásában találkoztak. Barth Mozart-szeretete ismert volt, az ifjú zseni kompozícióiról írt könyve volt a kapcsolódási pont.
A szintén jezsuita von Balthasarhoz ennek hatalmas esztétikai műve, a Teológiai esztétika kapcsolta. A svájci kortárs, Robert Hotz a keleti rítusú, görögkatolikus egyház liturgiájának, énekkultúrájának esztétikai bemutatásával csatlakozott hozzájuk. 1996-ban megkapta Lengyelországról szóló számos tudósítása nyomán az Albert-Chmielowski-díjat.
Ezt a festő és szerzetes, rendalapító szentről nevezték el. 1998-ban Robert Hotzot a Nyugat-ukrajnai Segélyszervezet szolgálatáért Lemberg/Lviv tiszteletbeli polgárává választotta, elsőként egy svájcit. 2001-ben pedig az Ukrán Ortodox Egyház Kijevi Pátriárkátusa neki adományozta sokrétű szociális, kulturális, szlavofil munkálkodásáért a Megváltó Krisztus Érdemrend 1. osztályú kitüntetését.
Sok évvel ezelőtt, egyik lengyel–ukrajnai útja előtt megállt Győrben, keresve rokonait. Így talált ránk, hiszen az anyai Hotz ágon második unokatestvéri rokonságban állunk. Elcsodálkozott, hogy római katolikus anya gyermekeként református teológiát tanulok. Mi meg azon, hogy ő erős református zürichi apa fiaként jezsuita szerzetes lett.
Amikor meghallotta, hogy Dosztojevszkij összes művét elolvastam már akkoriban, azt üzente: lesz miről beszélgetnünk, s hozzátette: „Becsüld a szlávok egyházi és nem egyházi kultúráját. Hatalmas kincseket adtak a világnak”…
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
