A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya kétnapos tanácskozást hívott össze azzal a céllal, hogy számot adjon a Kárpát-medencei magyar kisebbségek gazdasági, társadalmi, jogi, politikai és kulturális helyzetének alakulásáról 1920-tól 2020-ig. A rendezvény azoknak az átfogó tanácskozásoknak a folytatása, amelyek 2020-ban a Horthy-korszakkal, 2021-ben pedig az államszocializmus időszakával foglalkoztak.
A konferenciát megnyitó Zsoldos Attila osztályelnök a középkor kutatójaként rövid összehasonlítást tett saját korszaka és a tanácskozásé között, néhány példával is alátámasztva, hogy miért nevezi felvilágosultnak a középkort a sötét huszadik századhoz képest.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A tanácskozás jelentőségét aláhúzta, hogy a köszöntést Freund Tamás, az MTA elnöke mondta. „Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk” – idézte Kós Károly Kiáltó szó című művéből.
Száz év távlatából látjuk – mondta az MTA elnöke –, hogy nemzedékek egész életére kiható trauma volt a trianoni döntés, mert a szülőföldön maradni éppen olyan bizonytalanságot jelentett, mint elmenni, mert az új határok gazdasági, társadalmi, kulturális eróziót hoztak.
Nemcsak a nyelvi, de a szociális kérdésekkel is foglalkozniuk kell a különböző szakterületek kutatóinak, hogy átfogó képet kapjunk erről a száz évről. Az MTA elkötelezettségét bizonyítja a 2016-ban alakult Trianon 100 Lendület kutatócsoport számos konferenciája és kiadványa.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Kiadványokban ezen a tanácskozáson sem volt hiány: az MTA Földrajztudományi Intézetének igazgatója, Kocsis Károly geográfus, két kötetet mutatott be az intézet munkáiból: az etnikai atlaszt és a nemzeti atlaszt, amelynek online elérhetőségére felhívta a határon túli magyar közoktatás figyelmét. Előadásának címéhez: Államok és etnikai térszerkezet a Kárpát-medencében Versailles előtt és után hozzátette, hogy a Kárpát-medence szemérmes politikai fogalom a történelmi Magyarország meghatározására, a földrajztudomány a területet Kárpát- és Pannon-medencének nevezi. A tárgyalt 100 év etnikai viszonyainak változásait számos vetített térképpel illusztrálta, amelyek szemléletesebb képet adtak a sajnos jól ismert statisztikai adatoknál.
A statisztikák megbízhatóságáról más előadásokban is szó esett, ugyanis a kutatások azt bizonyítják, hogy az utódállamok bizonyos népszámlálásai nem az anyanyelv, hanem a családnév és a vallás szerint sorolták be az egyes etnikumokat. Például zsidó vallású, vagy cigány nem vallhatta magát magyarnak.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Demeter Gábor, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a határon túli magyarok lakta régiók 1910–2010 közötti gazdasági fejlettségének változásairól szóló előadásában is utalt a statisztikai összehasonlítás problémáira, mert a mérések szempontjai országonként különböznek, és nem mindegy, hogy például a gazdasági fejlettség szintjét a régi vagy az új központhoz viszonyítjuk. Az 1910-es adatok (iskolai végzettség, direkt adózás, foglalkoztatottság) a magyar területek fejlettségét mutatják, nemcsak a nagyvárosok, de a mezővárosok szintjén is.
Trianon után csökkentek a különbségek, olykor látványosan. Például az 1930-as években Dél-Szlovákia még fejlett régió volt, 2010-re jelentős a visszaesés magyarság hiányában Dél-Szlovákiában, Dél-Erdélyben és a Vajdaságban.
Tátrai Patrik a Földrajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa a társadalmi pozíciók átrétegződését vizsgálta a Kárpát-medencében 1910–2010 között. Idézte Peéry Rezső Requiem egy országrészért című könyvéből a hivatalnok réteg helyzetének változásáról „azelőtt a konyhán beszéltünk tótul, a hivatalban magyarul, most fordítva van”.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kivetített térképekhez fűzött magyarázataiból az a szomorú tény bontakozott ki, hogy az asszimiláció Szlovákiában volt a legnagyobb, ott billent át az urbanizáltság is a szlovákok javára, míg másutt csak kiegyenlítődést mutat a korábbi magyar fölény. Az is keserű valóság, hogy 1910-ben a szórvány falusi jelenség volt, napjainkban a magyarság a nagyvárosokban él szórványban. A gazdasági aktivitást vizsgálva a magyarság hátránya a nyugdíjasok magas aránya, ami egyúttal a demográfiai helyzetre is utal. A jövedelmi arányok tekintetében csak Kárpátalján magasabb a magyarok kereseti aránya 15%-kal, míg másutt 17%-kal alacsonyabb.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora a Kárpát-medence nyelvpolitikai rezsimjeiről szóló előadását videofelvételen küldte Budapestre, ugyanis a katonai közigazgatás nem engedte ki Ukrajna területéről.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A magyar nyelv Trianon utáni státusváltozásában hat fokozatot lehet megkülönböztetni Heinz Kloss német nyelvész elmélete szerint: 6. A nyelv az egész ország területén azonos jogokkal bír az államnyelvvel. 5. Egy nagyobb közigazgatási egység hivatalos nyelve. 4. Használatát engedélyezik a nyilvános érintkezésben, megjelenik az oktatásban, a kulturális életben, a hivatalos élet egyes területein korlátozottan használható. 3. Használatát tolerálják a magánéletben, engedélyezik magániskolákban, állami iskolák alsóbb szintjein, de az állam által kontrollált színtereken nem használható. 2. A nyelv használatát törvények, rendeletek erősen korlátozzák vagy tiltják. 1. A nyelv létezését, önálló státusát sem ismerik el.
Csernicskó István szerint Trianon után Ausztriában a 3., Romániában és Jugoszláviában a 4.. Csehszlovákiában az 5. fokozatba volt sorolható a magyar nyelv státusa. 1945 után Csehszlovákiában 1., később 3., Romániában a 4., az autonómiában 5., a Szovjetunióban és Jugoszláviában a 4. fokozatba, míg napjainkra Szerbiában az 5., Romániában és Szlovákiában a 4., Ukrajnában az orosz–ukrán háború előtt a 3. fokozatba tartozott, de ott már érzékelhető volt a változás a kedvezőtlenebb helyzet felé.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
