„Európa, Amerika és az Isten nélküli politika” címmel jelent meg magyarul 2022-ben az a könyv, melyet nemcsak a politikusoknak, de laikusoknak is érdemes elolvasni, hogy megértsük, mi miért történik velünk itt Európa közepén. A szerző teljes képet ad Európa múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről.
George Weigel, a szerző a washingtoni Etikai és Közpolitikai Központ kutatóprofesszora, és Amerika egyik vezető közéleti gondolkodója. II. János Pál pápáról írott életrajzának első kötete a The New York Times bestsellerlistájára is felkerült.
George Weigel katolikus neokonzervatív amerikai író, politikai elemző és társadalmi aktivista, a James Madison Alapítvány alapító elnöke volt.
Könyvében rámutat arra, hogy miért látják annyira másként a világot az európaiak és az amerikaiak, s miért alkottak eltérő fogalmakat a 20. századi demokráciáról.
„George Weigel két civilizációt állít ellentétbe – a párizsi Grande Arche modernista »kockáját« és a Notre-Dame »katedrálisát« létrehozó kultúrát –, és úgy érvel, hogy a szekularizáció elfogadása vezetett ahhoz a morális válsághoz, amely felőrli Európa lelkét, veszélyezteti a jövőjét. Weigel szerint e „probléma« eredete az európai szellemi életben a 19. század során létrejött ateista humanizmusra vezethető vissza, mert ez indította el azt a történelmi folyamatot, amely két világháborút, három totalitárius rendszert, a Gulagot, Auschwitzot, a hidegháborút és a kontinens félelmetes népességcsökkenését eredményezte, mely jelenleg rohamosabb, mint a »fekete halál« idején volt. Sok európai ennek ellenére is kitart amellett, hogy az emberi jogok és a demokrácia csak a vallási alapú erkölcsi érveket teljesen nélkülöző közösségi térben találhat biztonságra. Weigel szerint azonban ennek éppen az ellenkezője igaz. A kérdésre, hogy létezhet-e valódi »politika« – a közjó tényleges mérlegelése és a szabadság szilárd védelme – Isten nélkül, ő határozottan állítja, hogy a válasz »nem«, mert végső soron egy társadalom csak annyira képes nagyszerűvé válni, amennyire nagyszerűek a lelki törekvései…” Weigel a „könnyed katolicizmus” (Catholic Lite) bírálója, mivel szerinte a liberalizált katolicizmus mindenhol haldoklik.
S hogy honnan is ered a keresztényüldözés európai folyamata, ezt is megtudja a politikában tájékozatlan olvasó.
„A mai Európa irányítói nem engedték, hogy az új európai alkotmány (2004) megemlítse az európai kultúra keresztény forrásait, mondván: ez sértené a más vallásúak érzékenységét. Álszent módon a »toleranciára hivatkozva tettek így; valójában azért, mert elköteleződtek amellett, hogy Isten nélkül is lehet politika; hogy a szabad, toleráns, civil és pluralista Európát csak olyan közösségi térként lehet felépíteni, amelyből Istent és a Bibliát kizárták.« (im. 142) Arra a kérdésre, hogy létezhet-e emberek számára megfelelő »politika« Isten nélkül, a mai Európa morális válsága – beleértve Európa demográfiai öngyilkosságát – azt sugallja, hogy NEM! Az Isten nélküli politikát jelképező Grande Arche 200 éves szoros köteléket képez a nagy francia forradalommal. Az Istent letaszító/kirekesztő szabadság-egyenlőség-testvériség »szentháromsága« (melyet a kommunizmusban a Marx-Engels-Lenin trió vett át) napjainkban új szakrális istenségekkel bővült: tolerancia – leánykori nevén közömbösség; pluralizmus, melyet puszta szociológiai ténynek képzel, kulturális eredmény nélkül; laicitás (francia törvény), stb.”
S hogy miért e hasonlat kocka és katedrális között?
Címében két párizsi műemlékre utal: a Notre Dame székesegyházra és a Grande Arche kockájára. Utóbbit a nagy francia forradalom 200. jubileumán, 1989. július 14-én avatták fel. Diadalívre emlékeztető formája miatt – melynek magassága és szélessége egyaránt 110 méter körüli – kapta a „kocka” elnevezést.
A washingtoni kutatóprofesszor szerző szimbólumot lát a két épületben: a katedrális az Istenre alapozott kultúra, a „kocka” az Isten nélküli kultúra jelképe.
Könyvében gyakran idézi II. János Pál pápa gondolatait, mely szerint: „Európának szüksége van a vallási dimenzióra. Az igazságosabb, az emberhez méltóbb világ felépítésének reménye nem zárhatja ki azt a felismerést, hogy az emberi erőfeszítések csak akkor juthatnak eredményre, ha azokat isteni segítség kíséri: mivel »ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába munkálkodnak« (Zsoltárok 27,1). Ahhoz, hogy Európa épülete szilárd legyen, igazi értékekre kell támaszkodnia, melyeknek alapja a minden emberi szívbe beírt egyetemes erkölcsi törvény”.
A jövőképben négy lehetséges forgatókönyv körvonalazódik ki, melyet részleteiben felvázol a szerző. A könyvet neves történészek, jogászprofesszorok elemzik, méltatják, a fülszövegben Niall Ferguson, a világhírű brit történész ezt írja:
„George Weigel szenvedélyes esszéje az európai kereszténység különös elmúlásáról szól, s egyszerre gyászdal és figyelmeztetés – gyászdal arról a tiszteletre méltó kultúráról, melyet homályba borít a szekularizáció üressége, és figyelmeztetés az amerikaiaknak, hogy a közös »nyugati civilizációról« alkotott fogalmaik az Atlanti-óceán keleti partján milyen gyors ütemben avulnak el.”
Érdemes kézbe venni ezt az alig 170 oldalas olvasmányos könyvet.
(Dániel Erzsébet)
