Igazi élmény volt, mikor kezembe vettem Szigeti László Zsebcselek című interjúkötetét, amiben a híres cseh írót, Hrabalt faggatta az élet dolgairól. A könyv lapjait Hrapka Tibor fotói tették még vonzóbbá.
Ezúttal nem könyvismertetőt írok – mivel ezzel három évtizeddel elkéstem –, hanem a híres író és a zene kapcsolatát boncolgatom. Tehetem, mivel oldalakat szentel zeneszeretetének.
Már a felütés is szimpatikus, zongorázni tanult, s Esz-trombitán is játszott. Magam is sokáig tanultam zongorázni, s a seregben pedig ugyanazon hangolású kürttel teljesítettem gyakran szolgálatot. Elárulta azt is, hogy szeret fütyörészni és énekelni is.
Nos, Hrabal igen szépen játszotta Liszt Szerelmi álmokját. Iskolai zeneóráin ismerte meg Beethoven, Wagner és Smetana művészetét, mindhárom nagy hatással volt rá. A lenyűgöző zenei élmények között Beethoven V. szimfóniájáról beszél elragadtatással:
„A Sors-szimfóniája az a szimfónia, amelyből megértettem, mit lehet zenével elmondani, hogy zenével nagy gondolatokat is ki lehet fejezni, a sorsot is, mint olyasmit, ami kívülről ér, és mi úgyszólván játékszerévé válunk.”
Kamaszkorában már könnyezett Schubert és Csajkovszkij műveit hallgatva, s mikor a lázadó korába jutott, Debussyt is felfedezte. Természetesen – derék hazafiként –a cseh zene is lenyűgözte: Smetana Az eladott menyasszony című dalműve a sajátos melankóliájával sírásra kényszeríti. Ugyancsak megríkatják Dvořák Szláv táncai, amit utánozhatatlanul csehnek tart, s a szerző Rusalka című operáját így írja le: „A lehető legtökéletesebben ragadja meg a kor szellemét, olyan ez az opera, mint Preisler festménye az álmodozó lányról. Nagy hatással volt rám az is, hogy Dvořák, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert mészároslegény volt, emberileg is és művészileg is végtelenül gyengéd tudott lenni.
„Ez számomra is új volt, nem is tudtam a nagy zeneszerző eredeti szakmájáról, s érdeklődéssel olvastam, mivel most írok egy katolikus papról, akinek hobbija a böllérkedés.
Az író a jazzt is korán felfedezte: „Nálam a jazz Count Basie-vel tetőzik, akinek azok a pufók ujjacskái vannak, és fantasztikusan játssza a bluest…,számomra Armstrong is utolérhetetlen.”
Az utóbbi zenészt látta is Prágában, s nem csalódott benne.
Egy magyar vonatkozást is elemez hosszan: Seress Rezső-Jávor László számát, a híres-hírhedt Szomorú vasárnapot, ami az öngyilkosok dalaként vonult be a muzsika történetébe.
Elárulta, hogy a katonai szolgálat alatt számos szlovák (felvidéki) kiskatona épp e bús-borongós sláger hatására vetett véget életének, úgyhogy a dalt a katonaságnál be is tiltották.
(Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
