A Komáromi Református Egyházmegye és a Hetényi Református Egyházközösség szervezésében került sor hatodik alkalommal a református egyházmegyei borversenyre a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola tornatermében.
Hat évvel ezelőtt öltött testet a gondolat, hogy találkozzanak az egyházmegye szőlőtermelő-borász és borkedvelő tagjai, előtérbe helyezve Hamvas Béla gondolatát: „Minden bor társas, és igaz lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák.”
A borverseny eredményhirdetésen résztvevő 21 egyházközösség tagjait a házigazda Palcsó Attila református lelkész köszöntötte Máté (26,29) evangéliumának soraival: „Mondom néktek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”
Szolgálja ez a nap a közeledést, mert ebben tisztul, formálódik, lesz Isten előtt is kedves az én- és Isten-képünk.
Megköszönte mindazoknak, akik az egyházmegye különböző szegleteiből vették a fáradságot, és eljöttek, hogy együtt legyenek, örvendezzenek, és hogy e nemes és nemesítő ital mellett áldott találkozásban legyen részük!
Ezt követően a hetényi Gólyavár Óvoda és Bölcsőde gyermekei léptek fel, majd Szénási Szilárd, a Komáromi Református Egyházmegye esperese szólt a megjelentekhez.
Hetény község polgármestere, Magyari Ferenc köszöntőjében arról beszélt, hogy a bor meghatározó „tényező” a település életében, gazdaságában és mindennapjaiban.
Mindez összhangban van az önkormányzat turizmusfejlesztési elképzeléseivel is. A községben a kultúra magába foglalja a borkultúrát, ahogy a térségben élők mindennapjainak része a szőlőtermesztés és a borkészítés.
Bár a stílusok és a divatok időről időre változnak, a termőhely és sajátosságai azonban állandók. Köszöntőjében gratulált minden nevezőnek, hogy szabadidejükben ennyi energiát áldoznak a borkészítésnek, és ezzel ilyen jó minőségű borokat állítanak elő. A polgármester örömmel tapasztalja, hogy egyre több fiatal csatlakozik a borkészítők népes táborához, és évről évre egyre jobb minőségű borokat készítenek, ezzel is tovább éltetve a borkultúrát.
„A borkészítés és borfogyasztás is egyfajta közösségépítő erővel bír, hiszen a gazdák a szőlő termesztésekor, majd a szüreteléskor, sőt a bor készítésekor is segítik egymást, később az elkészült boraikat szívesen kínálják egymásnak a pincesoron, mindeközben szorosabbra fűzve a baráti viszonyt” – mondta Magyari Ferenc.
Écsi Gyöngyi előadóművész, énekes, lelkész lenyűgöző előadásában az énekek mellett a mesék a felnőtt társadalom részére is üzenetet hordoztak.
Szuh Benő borász és a borverseny egyik szervezője vezetésével a megjelentek közös borbírálattal döntötték el, ki nyerje a közönség „Legjobb bora” címét.
A benevezett 156 bormintát 3 háromtagú zsűri értékelte.
Kovács János, a zsűri elnöke elmondta, az ítészek 43 arany-, 61 ezüst-, 32 bronzérmet osztottak ki, 20 borminta pedig oklevélben részesült.
A legmagasabb pontszámot a dunamocsi Fülöp Zsigmond Olasz rizling bora érte el, 92 ponttal, de ugyanannyit kapott a búcsi Kiss András Zöld veltelíni bora is. A zsűri a két borminta ismételt értékelése után döntött az eredményről.
A 43 aranyérmes bor közül a dunamocsi egyházközösség tagjai 6, a búcsiak 11, a szentpéteriek 2, a bátorkesziek 7, a perbetiek 2, kisújfalusiak 3, deákiak 3, zsigárdiak 1, dunaradványiak 1, hetényiek 3 és a magyarországi Ete község református egyházközösségének képviselői 3 aranyérmet vihettek haza. A borminták közül a jól ismert fajták mellett már újabbakkal is – Hibernal, Nória, Váh, Pálava, Pinot Noir, Pinot Blanc, Rizling rituál, Dunaj – neveztek a gazdák.
A díjakat Szénási Szilárd esperes, Palcsó Attila lelkész, Kocsis Sándor gondnok, Kovács János, a zsűri elnöke, valamint Szuh Benő szervező adták át.
A zsűri elnöke ismertette az általuk tapasztaltakat, valamint jó tanácsokkal látta el a borosgazdákat, hogy mire érdemes odafigyelniük a jövőben azért, hogy még zamatosabb borokat tudjanak előállítani.
„A bor a remény és megnyugvás hangján szól hozzánk” – vélekedett a zsűri elnöke, aki szerint hatalmas fejlődést hozott az elmúlt három évtized.
Az Úristen megadja nekünk a termést, amelyből az emberek kemény munkával kiváló borokat készítenek. Nem az élvezetkeresés áll a középpontban, akik itt összegyűltek, közösen vallják, hogy Isten kegyelme segítette őket. A kóstolások fő célja is inkább a tapasztalatszerzés és a kapcsolatépítés.
A gyülekezeti tagok nagyon várták ezt a napot, már a nyitóáhítat is lelki töltekezést adott, mert egymás hite által épülnek, ez a nap is erről szólt.
Az egyházmegyei borversenyt a közeledés, nyitottság, a gyülekezeti élet felszabadító szigeteként élték meg, ahol a komfortzónán kívül is jól érezve magukat válhattak közösségi emberré.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)