Az a fajta politika töredezettség, mely a 2010-es éveket végigkísérte, a Szövetség megalakulását követően sem szűnt meg, sőt, a politikai erőközpontok közti örökös huzavona még az értelmes párbeszédet is lehetetlenné teszi, ami elbizonytalanítja a választókat – mondta Rákóczi Krisztián politológus, akivel a felvidéki magyar politikai helyzet aktuális kérdéseiről és a kiútkeresés lehetőségeiről beszélgettünk.
Miként látja jelenleg, néhány hónappal az előre hozott parlamenti választások előtt a felvidéki magyar politikum állapotát? Készen áll a megmérettetésre, mi több: a „visszatérésre”?
Amikor megalakult a Szövetség, az azzal a céllal történt, hogy a nemzetről különbözőképpen gondolkodó, a felvidéki magyarok szülőföldön való megmaradását egyformán akaró, azonban annak a megvalósításához különböző utakat kínáló pártok egy közös listán tudjanak a választóktól bizalmat kérni.
Sajnos újra és újra az jut az embernek az eszébe, hogy az a politikai szétdaraboltság, ami a 2010-es éveket jellemezte, a Szövetség megalakulását követően sem akar megszűnni – legalábbis a párt másfél éves története ezt mutatja.
Ez kívülről szemlélve nagy fokú bizonytalanság látszatát kelti. Sajnos a párton belüli erőközpontok állandó huzavonája az értelmes párbeszédet is lehetetlenné teszi.
Az látszódik most, hogy míg az egyesülés előtt volt két jelentős párt, mely két eltérő véleménnyel magyarázta és tematizálta a felvidéki magyar közéletet foglalkoztató kérdéseket, addig most már mintha három-négy vélemény lenne jelen folyamatosan a közbeszédben. Létezik egy közös párt, ugyanakkor a platformok mentén ugyanúgy megmaradtak az egyes pártok, viszont a közös vélemény, az egységes fellépés hiányzik.
Ez tükröződik a párt kommunikációjában is?
Van egy elég széles, a politikától elforduló réteg a felvidéki magyar közösségen belül, és mellettük egy másik nagy csoportként azok a bizonytalanok, akik még „menthetők”, még nem döntöttek véglegesen úgy, hogy inkább otthon maradnak és nem mennek el választani. Aztán itt van az a tény is, hogy választásról választásra nő a szlovák pártokra szavazó magyar nemzetiségűek száma.
Maradt még egy nagyon erős, de a parlamenti bejutáshoz elégtelen számú kemény választói mag. Azonban az egyeztetés nélküli bejelentések, a platformok egymásnak ellentmondó nyilatkozatai olyan folyamatokat indíthatnak el, amelyek ezt a kemény magot megbonthatják, elbizonytalaníthatják.
A rosszul időzített politikusi megnyilvánulások, a párt sok esetben késlekedő és erőtlen nyilatkozatai új választók megszólítására elégtelenek, sőt a stabil választói réteg lemorzsolódását segíthetik elő. A választók ugyanis elsődlegesen erős és hiteles pártoknak adnak bizalmat. Az egymással marakodó politikusok közösségének láttán a hitelesség megkérdőjeleződik, bizalmi deficit keletkezik.
A választói bázis megtartásához arra lenne szükség, hogy az emberek mindennapi gondjaira reflektálni tudó programokkal, megoldási javaslatokkal álljanak elő folyamatosan a politikusok, ne pedig a felvidéki magyar politikát bő tíz éve meghatározó adok-kapokkal, hogy ki kivel igen és kivel nem és miért nem hajlandó együtt politizálni.
A választó sokkal bölcsebb, mint azt a politikai pártok feltételezik, mivel a saját értékrendje szerint azt a pártot szeretné a parlamentben látni, aki a számára fontos ügyeket képviselni tudja.
Viszont jelenleg a belső feszültségek nyilvánosság előtti folyamatos kibeszélése zajlik, ami nem fogja megerősíteni a bizonytalan választót abban, hogy ez lenne az a tömörülés, az a csapat, amelyik majd az ő érdekeit méltón képviselve fogja végezni a munkáját a szlovák törvényhozásban.
Mi a Híd szerepe ebben az egységben, elfogadható-e egy, a korábbi választásokon csúnyán leszerepelt párt részéről, hogy ők szabják feltételül, hogy a legnagyobb platform kit jelöl a listára és kit nem?
Ez az eset is arra világít rá, hogy másfél évvel a Szövetség megszületése után sem beszélhetünk egységes pártról, hanem a platformok vég nélküli vitáiról. Ha megnézzük a párt szervezeti felépítését, akkor az egyik oldalnak igaza van abban, hogy jelölteket a platformok szabadon javasolhatnak, aztán majd az Országos Tanács dönt a kérdésben. Ugyanakkor, ha egy egységes párt eszményét tartjuk szem előtt, akkor a másik oldal joggal várja el, hogy egy közös listán ne szerepeljenek számukra elfogadhatatlan, egyik párthoz sem tartozó jelöltek.
Amikor 2020-ban a pártok az egységes pártba tömörülés mellett döntöttek, már erejük végén jártak. Az MKP negyedszer nem tudta megugrani az ötszázalékos parlamenti küszöböt, a Híd összeomlásszerű szavazatvesztést könyvelhetett el. Ebben az állapotban tettek hitet amellett, hogy ideje újonnan felépíteni a magyar egységet, a cél pedig az volt, hogy ismét legyen magyar érdekképviselet a pozsonyi parlamentben.
Ehhez most, 2023-ban nyilvánvalóan a lehető legszélesebb magyar egység lenne kívánatos, hiszen a mind rosszabb demográfiai mutatókkal rendelkező felvidéki magyarságnak egyre szűkebb a választói bázisa.
Emellett pedig a statisztikai adatokból tudjuk, hogy az elmúlt 10 évben a magyarok egyre kisebb arányban voltak hajlandók szavazni. Ezért kézenfekvő igényként merül fel és teljesen jogos érdek, hogy minden politikai szereplőt egy helyre „becsatornázzanak” annak érdekében, hogy a magyarok által leadott szavazatok közül egy se vesszen el.
Azt, hogy akárcsak 400 szavazatnak milyen súlya van, nagyon jól mutatja a 2019-es EP-választás, ahol Csáky Pál mandátuma 396 szavazaton múlott.
Jogos érdek, hogy mindenki egy helyen legyen, ugyanakkor azt látjuk, hogy van egy különálló Magyar Fórum, mely jó eséllyel nem tarthat igényt jelentős számú magyar szavazatra, de a fenti példa is mutatja, hogy ennek a várhatóan kevés számú szavazatnak is mekkora szerepe lehet a választás éjszakáján. Továbbá van egy pártonkívüli szereplő, Gyimesi György, akinek kétségtelenül nagy népszerűsége van az online térben. Az más kérdés, hogy ez a népszerűség ténylegesen mennyi szavazatra váltható át.
Mi lehet a Híd további útja, ha kilépnének?
A Híd a Szövetség párthoz már egy alapvetően eljelentéktelenedett politikai csoportosulásként csatlakozott, hiszen a 2020-as választásokon megszerzett 2 százaléknyi szavazatnak jelentős része még mindig Bugár Béla személyének szólt, aki megkérdőjelezhetetlenül a rendszerváltás utáni szlovákiai magyar politika egyik legnépszerűbb személyisége volt.
Ahogy azt a 2012-es parlamenti választási kampányban láthattuk, a Híd egyik fő hívószava a „mert Béla” volt. Ennek megfelelően a Híd párt és Bugár Béla személye egymástól elválaszthatatlanok, s Bugár Hídból való távozásával a Híd története befejeződött.
Amikor arról beszélünk, hogy a Híd platform esetleg otthagyja a Szövetséget, ez természetesen érzékenyen érintheti a pártot, hiszen a Híd platform egyrészt megszólítja a felvidéki magyar társadalom liberális rétegeit, akik a Híd esetleges távozását követően „otthontalannak” érezhetik magukat a Szövetségben. Másrészt a tavalyi önkormányzati választások megmutatták, hogy egyes területeken nagyon komoly társadalmi bázissal rendelkezik a Híd, több helyen népszerű politikusa van. Arról pedig már szóltunk, hogy a Szövetség sikeres szerepléséhez a parlamenti választáson minden szavazatra szükség van. Ugyanakkor a Híd platform számára politikai öngyilkossággal érne fel a Szövetségből való kilépés, mert széles társadalmi bázist már nem tudhat maga mögött.
Arra lát lehetőséget, hogy az egész Híd-platform egy szlovák párt listáján induljon?
A Híd 2016-os koalíciókötése szerintem eltávolította a pártot a hozzá ideológiailag legközelebb álló olyan pártoktól, mint például a Progresszív Szlovákia. Nincs tudomásom arról, hogy a Híd bármelyik párttal ezirányú tárgyalásokat folytatna, és a platform a közelmúltban határozott is arról, hogy a politikai jövőjüket a Szövetségben képzelik el.
A felek a végletekig kiélezték a Gyimesi György pártlistán való szerepeltetése körüli helyzetet, de talán csak kölcsönösen arra játszanak, hogy kinek az akarata tud érvényesülni.
Gyimesi György távozása az OĽ aNO-ból már jelezte, hogy a politikus a magyar pártban landolhat, ami mostanra tényként könyvelhető el – már amennyiben a Híd ellenállása nem buktatja meg a mestertervet. Ön szerint mit hoz – mit visz Gyimesi érkezése a Szövetség szempontjából?
Az az álláspont világos, hogy miért van szükség arra, hogy lehetőség szerint minden magyar a Szövetség listájára kerüljön. Arról viszont legfeljebb feltételezések állnak rendelkezésre, hogy egyik-másik politikus jelenléte mennyit hoz a Szövetségnek, vagy éppen hány szavazót tántorít el a párttól. Nem ismerek olyan felmérést, amiben ezt vizsgálták volna, jelenleg a felek csak jóslatokba bocsátkoznak annak kapcsán, hogy amennyiben ez és ez történik, annak várhatólag a szavazókra gyakorolt hatása a következőképpen fog alakulni.
A közbeszédben megjelent az a feltételezés, hogy Gyimesi György szerepeltetése a listán majd a parlamenti küszöb fölé repíti a Szövetséget, amely most 3-4 százalék körül áll a felmérések szerint.
Mi lehetne a párt átfogó politikai témája?
Az, hogy politikai viták a párttársak között zajlanak, nem probléma, sőt egy demokráciában szükséges. A probléma az, hogy a szlovákiai magyar választók ezeknek a sokszor parttalan vitáknak a szem- és fültanúi, ahelyett, hogy a politikai értékek és célok megfogalmazását hallanák. Ezek lehetnének például, hogy Szlovákia is élenjáró az Európai Unióban az élelmiszer-infláció terén, erre milyen válaszokat tud adni a Szövetség. Vagy mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, amire évek óta a Pro Civis felhívja a figyelmet, hogy a magassági kvóták alkalmazásának köszönhetően a déli járások, melyek egyébként sem tartoznak az ország gazdag járásai közé, súlyosan diszkriminálva vannak, ezzel pályázati támogatásoktól esnek el. Vagy a járások átszervezésének kérdése, ami időről időre felvetődik, és tudjuk jól, hogy ha egy közigazgatási reform Szlovákiában megvalósul, az mindig még az előzőnél is hátrányosabb a magyarokra nézve.
További téma lehetne, hogy mihez kezd a politika azzal a ténnyel, hogy 2010 óta 40 kisiskola szűnt meg a Felvidéken, és legalább további 40-50 veszélyeztetett iskola azonosítható be, amelyekre ez a sors várhat a következő években. Szerencsére számtalan civil kezdeményezés van, melyek ezekre a kihívásokra megpróbálnak válaszokat adni, gondoljunk csak például a Rákóczi Szövetség magyar iskolaválasztási, vagy iskolabusz programjaira.
A civil szféra reagál ezekre a kihívásokra, a politikum pedig a mai napig adós az oktatási stratégiák megalkotásával. A téma az utcán hever.
Ami a parlamentbe való bejutás felől nézve mit jelent, mi lehet ennek a kulcsa?
A Szövetség ereje abban rejlik, hogy van a felvidéki magyarságnak ötszáz települése, ebből legalább háromszázban nagyon jól szervezett magyar közösségi élet zajlik. A felvidéki magyarság pedig alapvetően falusias társadalom, és ebben a közegben a Szövetségnek nagyon erős a helyi beágyazottsága. A helyi közösségszervezők, polgármesterek, képviselők ismerik településük lakóit, be tudják azonosítani a párt elszánt választóit ugyanúgy, mint a hezitálókat, vagy a szavazásoktól inkább távolmaradókat.
Személyes megkeresések útján, kemény munkával minden bizonnyal megtalálható és a választáson való részvételre ösztönözhető lenne az a 30-40 ezer magyar, akiken a parlamentbe való bejutás múlhat.
Ha csak a két magyar többségű járásban jól működne ez a stratégia, már akkor sokkal könnyebben elérhető lenne a kívánt cél, a parlamentbe jutás. Viszont amíg a Dunaszerdahelyi járás a parlamenti választásokon az országos átlagnak megfelelő választói mobilitást tudja produkálni, a Komáromi járás pedig a legrosszabbul teljesítő járások között van, addig nagyon távolinak tűnik ez a cél. Amíg ebben a két járásban a magyarok legalább 60-70 százalékát nem sikerül elvinni az urnákhoz, addig teljesen mindegy, hogy kik indulnak a listán, az a lista bukásra van ítélve, mert nem éri el az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
HA/SZD/Felvidék.ma
