Oroszlányban 1995-ben alakult meg a Rákóczi Szövetség helyi szervezete néhai vitéz Nagy Elemér Attila alapító elnök vezetésével. A szervezet célja a Kárpát-medencei magyarsággal való szorosabb kapcsolattartás, egy-egy szűkebb közösségen belüli baráti jó viszony kialakítása, identitásuk megőrzése, anyanyelvük gyakorlásának biztosítása, nemzeti kultúrájuk, évszázados hagyományaik továbbvitelének támogatása. Kölcsönös látogatásokat szerveznek több határon túli település magyar ajkú közösségével.
Sikerként könyvelik el, hogy az önkormányzat és a lakosság messzemenő támogatásával emléktáblákat és emlékműveket újítottak fel és állítottak. Több száz kötetes könyvtárat juttattak el barátaikhoz a Felvidékre és Erdélybe. Helyi csoportnál a magyarságtudat megtartása és a történelmi múlt iránti tisztelet okán tartják meg rendszeresen visszatekintő előadásaikat.
A közelmúltban ismét nagy érdeklődős kísérte az oroszlányi Rákóczi Szövetség Millenniumi Alapítvány rendezvényét, melyet „Köszöntjük Martost!” címmel tartottak a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Lazók Zoltán polgármester és dr. File Beáta jegyző is.
Ismét nagy érdeklődős kísérte az oroszlányi Rákóczi Szövetség Millenniumi Alapítvány rendezvényét a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében (Fotó: Jakab Csaba)
Keszeg István, Martos polgármestere és Jakab Csaba, a település képviselője rendkívül tartalmas, vetített képes prezentációján a falu múltját és jelenét mutatta be.
A község az Alsó-Vág mente és az Érsekújvári-sík találkozásánál, a Nyitra és a Zsitva folyók által közrefogott, lapos, vizenyős területen fekszik. Martos – ha nem is a község mai belterülete, de közvetlen környéke – a kedvező települési viszonyok következtében már a régmúlt időkben is lakott volt. A közeli Aba dombon, ahol ma a martosiak a szőlőjüket művelik, a VI. században avar település volt, ahol a régészek több avar kori és ősmagyar sírt is feltártak. Ezen a részen telepedtek le a honfoglaló magyar törzsek is. A szájhagyomány szerint a név Aba Sámuel vezértől származik, de nincs kizárva, hogy a régebben abarnak mondott avarok után maradt meg. Ugyancsak a szájhagyomány, a néphit szerint a község lakóinak ősei a tatárok elől menekültek a Nyitra és Zsitva közötti mocsaras területre, majd a tatárok kivonulása után a nádasok közé menekült ősmagyarok közül hat család visszatért. Ennek emlékét őrzi egyik utcája, amelyet ma is Hadházának neveznek.
A 1960-as évek végéig közigazgatásilag Martoshoz tartozó Kingyes pusztán volt a Feszty család egyik birtoka és tanyája. Feszty Árpád és a martosiak kapcsolata nem maradt nyomtalanul művészi alkotásaiban sem. Híres körképe, „A magyarok bejövetele” festésekor több jellegzetes magyar arcot a martosi emberekről, asszonyokról formázott meg. Egy évszázaddal korábban pedig nem kisebb személyiség, mint a felvilágosodás magyar költőfejedelme, Csokonai Vitéz Mihály látogatott Martosra.
Diavetítő segítségével nemcsak szóban, de képekről is megismerkedtek a példátlan természeti adottságokkal rendelkező településsel (Fotó: Jakab Csaba)
Ma már dinamikusan fejlődő település, amely elsősorban a környezetvédelmére és az idegenforgalomra, a tradicionális népi kultúra megőrzésére fókuszál (építészet, népviselet, hímzés). A turistákra csalogatóan hatnak a helyi adottságok, a különböző kulturális és gasztronómiai rendezvények, melyek manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.
A község kulturális életének szervezéséért és a hagyományok és népszokások továbbadásáért napjainkban minden bizonnyal a helyi hagyományőrző egyesület tesz a legtöbbet. A martosi népviselet színes, díszes formája miatt kiemelkedik a felvidéki népviseletek közül. Jelenlegi változata a 20. század elején alakult ki, amikor a századfordulón megtörtént vízszabályozás hirtelen anyagi jólétet teremtett, ez a helyiek ruházatán is megmutatkozott. Az egykori gazdag viselet emlékét Martoson nemcsak az ünnepi menyecskeruhába öltöztetett, vitrinekbe kiállított babák őrzik. A helyi hagyományőrző együttes tagjain minden egyes fellépésük alkalmával megcsodálhatjuk ezt a pompás népviseletet.
A Zsitvai Természetvédelmi Rezervátumot 1993-ban nyilvánították védetté. A maga 32,53 hektárjával az európai összefüggő természetvédelmi területek hálózatának, a NATURA 2000-nek a része, a területen több mint 100 madárfaj él.
Már megvalósította a „Martosi Ttvak” című projektet is. A program keretében három martosi tó lett megtisztítva és újjáélesztve. A projekt célja nemcsak a part, a meder és a víz megtisztítása volt, hanem egyben felhívta a figyelmet a természetvédelme jelentőségére.
Keszeg István, Martos polgármestere (jobbról) és Jakab Csaba, a település képviselője rendkívül tartalmas, vetített képes prezentációján a falu múltját és jelenét mutatta be (Fotó: Jakab Csaba)
A Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola története a Martosi Szabadegyetemmel kezdődött. 2013-ban Kövér László védnöksége mellett létrejött a Via Nova nyári nagyrendezvénye, a MartFeszt. Az önkormányzat tulajdonában és a Marthos Polgári Társulás kezelésében lévő létesítmény különlegességét a komplexitása adja. Egyszerre épít ugyanis az alföldi táj jellegzetes elemeire, a martosi halászati és néprajzi hagyományokra,
Komárom környéke történelmi örökségére és a felvidéki fiatalok közösségépítő tevékenységére, mindazonáltal a családok szórakozó- és pihenőhelyévé, valamint a fiatal tehetségek szellemi központjának álmodták meg.
Kívülről a Makovecz-féle iskola jegyeit viseli magán, belülről pedig Esterházy János szellemiségét hordozza. Mindezzel Martos lett az új magyar kezdeményezések és ötletek szellemi bölcsője, ahol egy jelenkori felvidéki reformkort teremtünk.
A rendezvény a Martosi Hagyományőrző Együttes néhány hölgytagjának énekével és körtáncával ért véget (Fotó: Jakab Csaba)
Az 1975-ben megnyitott falumúzeum egy 1871-ben épült, nádfedeles parasztházban kapott helyet. Ennek a hármas elosztású vályogháznak az első és hátsó szobája között helyezkedik el a nyitott kéményes konyha, amely összeépült a pitvarral. A hátsó szobában egy komáromi tulipános láda és egy festett, mennyezetes ágy is megtalálható, amelyre piros mintájú vánkosokat és dunyhákat halmoztak fel. A falakon, ahogy szinte az egész faluban szokás volt, számos festett tányér díszlik. A rendezvény a Martosi Hagyományőrző Együttes néhány hölgytagjának énekével és körtáncával ért véget.
A község polgármestere köszönetét fejezte ki a szervezőknek a meghívásért, mert mindig öröm számukra, ha mások is fontosnak tartják értékeik megőrzését.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
