Tudományos konferenciával emlékeztek a Gulág és a Gupvi áldozataira

Minden generáció számára fontos a kommunista diktatúra bűneinek feltárása és megismertetése – jelentette ki az Alapjogokért Központ főigazgatója 2023. november 24-én, pénteken Budapesten, a Hazatérés a szovjet fogságból 70 éve, előtte és utána (1945-1953-2000) című tudományos konferencia megnyitóján.

Szánthó Miklós kijelentette, hogy „a múlt ismerete felvértez a jelen és a jövő csatáira”.
Különösen ma, amikor a „neomarxizmus, az újbalosság kísértete járja be Európát”, amelynek célja az isten-haza-család egységének ledöntése. Igaz, a frazeológia némileg módosult: mostanában az osztályharcot úgy hívják, hogy „társadalmi igazságharc”, cenzúra helyett „politikailag korrekt” szótár van, és napjainkban az iparszerű fizikai terror helyett „iparszerű lelki terror” érvényesül, amelyet „érzékenyítés”-nek is szokás nevezni.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint „a kommunisták tenyere ma is viszket, legyenek akár ma rózsaszínek, mályvaszínűek vagy zöldek”.

Köszöntőjében Szánthó Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy a következő generációknak meg kell ismerniük a kommunista diktatúra bűneit, ezért nagy a jelentősége az ezzel foglalkozó, különböző kutatásoknak, valamint azok közzétételének.

A Gulág- és Gupvikutató Intézet, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága, az Alapjogokért Központ és a Kárpátaljai Szövetség rendezvényét abból az alkalomból tartották meg, hogy november 25-e a Szovjetunióba elhurcolt politikai foglyok emléknapja.

A Gulág, a Lágerek Főigazgatósága, az 1917-es bolsevik forradalmat követően létrehozott szervezet, míg a Gupvi a második világháború során, főként hadifoglyok számára kialakított igazgatási főigazgatóság mozaikszava. Mindkettőbe százezer számra kerültek magyarok. Részben azért, hogy enyhítsék a Szovjetunió emberveszteségéből eredő munkaerőhiányát, részben azért, mert Sztálinék úgy gondolták, hogy a fegyverfogásra képes népesség otthonából való eltávolítása és a Szovjetunió távoli vidékeire való deportálása lehetetlenné tesz egy a bolsevik állam elleni potenciális háború megindítását.

A konferenciát levélben köszöntötte Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Gulág-Gupvi Emlékbizottság elnöke, a rendezvény fővédnöke.
„Nagyapák, dédapák és anyák százezreinek életét nyomorította meg az az istentelen világ, amelyben az emberi élet értéke csupán egy szám volt, mely a nullához közelített” – írta a püspök a jelenlévőknek felolvasott levelében. Hangsúlyozta: „nemcsak emlékezni kell, hanem emlékeztetni is kell az utókort magyar honfitársaink szenvedéstörténetére”.
Balog Zoltán köszönetét fejezte ki a történészeknek, íróknak, művészeknek, akik a maguk eszközeivel bemutatják, átadják a szovjet munkatáborok történetét, az „istentelen és embertelen rendszert leleplező dokumentumokat”.

A zsinati elnök külön köszönetet mondott levelében azoknak, akik elmondták saját szenvedéstörténetüket. Akik hazatértek az iszonyatból, nemcsak túlélők, hanem győztesek is – fogalmazott Balog Zoltán.

Bognár Zalán, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szovjet munkatáborok százezrek életét nyomorították meg, a hazatérők testileg-lelkileg megtörve érkeztek haza. A rendszerváltoztatásig erről nem lehetett beszélni, és generációk nőttek fel úgy, hogy nem tudtak ezekről az eseményekről, ami torzította a társadalom történelmi látásmódját.

Grezsa István, a Kárpátaljai Szövetség elnöke is levélben köszöntötte a konferencia résztvevőit és nemzeti ügynek nevezte a Gulág-kutatást. Szerinte fontos, hogy megmutassuk, „mit műveltek a kommunisták az ártatlan magyarokkal”.

A Munkácsról érkezett Dupka György történész, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága tudományos főmunkatársa előadásában a kárpátaljai katona és civil foglyok valamint a politikai rabok 1945 és 1960 közötti sorsát, illetve Gulág-Gupvi táborokból való politikai rabok repatriálását ismertette.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről érkezett Murádin János Kristóf délelőtti előadását az „Erdélyi magyar és szász/sváb foglyok szovjet fogságból való szabadulásáról” tartotta, illetve romániai hazatérésükről, illetve fogadásukról 1945 és 1953 között. Az előadó délután a néhány hete Magyarországon megjelent megrázó történeteket is felvonultató könyvét ugyancsak bemutatta, amelynek címe: Felejtésre ítélve.

Bemutatták a szintén néhány hete megjelent Közösség és egyén – a szovjet fogságba hurcoltak kontextusában, amely egy konferencia ilyen témájú előadásait gyűjtötte össze és az egyik előadást is Murádin János Kristóf tartotta.

Cservenka Ferdinánd a Magyar Nemzeti Levéltár segédlevéltárosa az 1944-45-ben szovjet fogságba elhurcolt felvidéki magyarok hazatérésének nehézségeit ismertette.

Stark Tamás történész, tudományos főmunkatárs előadásában a nyugati hatalmaknál, illetve a Szovjetunióban fogva tartott katonák és civil elhurcoltak ügyét hasonlította össze.

Havasi János, az intézet igazgatóhelyettese a GKNT és az Alapjogokért Központ együttműködésének fényében ismertette a gulág és gupvi-kutatás jogi aspektusait.

Váradiné Dán Vanda, a Károli Gáspár Református Egyetem PhD-hallgatója a Gulág lágerbirodalmából elsőként, 1953 novemberében hazatért magyar rabok fogadtatásának körülményeit ismertette, megállapítva, hogy a szovjet hatóságok barátságosabban engedték el a visszatérő magyarokat, míg idehaza a magyar hatóságok bizonyos gyanakvással fogadták őket.

Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának osztályvezetője a Magyar Testvéri Közösség gulágra ítélt tagjainak hazatéréséről szóló előadásában elmondta, hogy volt közöttük olyan, akit a magyar állambiztonság idehaza beszervezett és használt az emigrációban is, de olyan is, akivel csak próbálkoztak, de nem jártak sikerrel.

Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense a Beregszász és a város környékiek hazatérésével kapcsolatos előadásában arra mutatott rá, hogy a GUPVI különböző lágereiben más és más volt a halálozási statisztika. Volt ahonnan sokan, volt ahonnan szinte senki sem tért vissza szülőhelyére.

A zárszót Dupka György ügyvezető elnök tartotta, amelyet kötetlen beszélgetés követett.

(Gecse Géza)