Ursula von der Leyen kedden a gazdatüntetések elől meghátrálva hivatalosan is elismerte, hogy megbukott Brüsszel sokat vitatott zöldcsomagja, a Green Deal, amely a következő évtizedekre előírt környezeti célokat tartalmazta, s melynek atyja Frans Timmermans, az Európai Bizottság korábbi alelnöke volt.
A zöldcsomagnak eredeti küldetése szerint fenntarthatóvá kellett volna tennie az európai mezőgazdaságot és élelmiszer-előállítást, az embereket pedig egészségesebb táplálkozásra és az élelemmel való pazarlás csökkentésére kellett volna ösztönöznie. Mindez nemesen hangzik ugyan, komoly szépséghibája viszont, hogy a célkitűzései a valóságban
az európai mezőgazdaság teljes ellehetetlenítéséhez vezettek volna, az európai termelőket behozhatatlan versenyhátrányba hozva az unión kívüli országokkal szemben, s az egészségesebb táplálkozás ügye is alapos gellert kapott volna.
Míg Brüsszelben mindeddig vajmi keveset törődtek a gazdák problémáival, a közelgő európai parlamenti választásokra és az egyre több országban kirobbant gazdatüntetésekre való tekintettel a döntéshozók visszavonulót fújtak, no nem mintha megjött volna a józan eszük, vagy hirtelen érzékenyekké váltak volna az egyre inkább ellehetetlenülő gazdák sorsa iránt, sokkal inkább a fokozódó elégedetlenség miatt őket érhető politikai károk feletti aggodalmukban.
Mert első látásra hasznosnak tűnik ugyan a most visszavont növényvédőszer-csökkentési tervezet, hiszen túlzott használatuk számtalan egészségkárosodás okozója, viszont az erőszakos korlátozás olyan mértékű hozamcsökkenéssel járna, hogy Európának akár importálnia kellene a legfőbb élelmiszer-alapanyagokat. Továbbá a fogyasztói árak olyan mértékben emelkednének, hogy az európai termékek ára az alacsony és közepes jövedelműek számára megfizethetetlen lenne, miközben a gyenge minőségű, harmadik országokból érkező, olcsó és ellenőrizetlen, az egészségre még nagyobb mértékben káros élelmiszer árasztaná el az európai piacot, ami végeredményben sokkal veszélyesebb.
Sajnos bármennyire is jó lenne, de a vegyszeres növényvédelemnek jelenleg nincs alternatívája, kivéve a kézi gyomlálást, ami a munkaerőhiány miatt eleve szóba sem jöhetne, viszont a növényvédő szerek alkalmazását az EU jelenleg is szigorúan szabályozza és ellenőrzi.
A dolog legnagyobb szépséghibája tehát, hogy az egyoldalú korlátozás nem terjedt volna ki a globális piacokra, azaz a külföldön megtermesztett, vegyszerezett növények és az antibiotikummal kezelt állatokból előállított élelmiszerek sokkal olcsóbban jutottak volna el az európai fogyasztókhoz.
Az már csak hab a tortán, hogy mindez nem járulna hozzá a globális klímacélok eléréséhez sem, mivel a termelést, s a vele járó károsanyag-kibocsátást a vállalatok a világ más részeire telepítenék át, ahol kevesebb fenntarthatósági követelménynek kell megfelelni, mint az EU-ban.
(NZS/Felvidék.ma)
