Régi igazság, hogy a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és még több pénz. Viszont az is tény, hogy a dolog megfordítva is igaz, a háború azon túl, hogy az érintettekre mérhetetlen pusztulást, szenvedést, rombolást hoz, egyeseknek rengeteg pénzt is jelent, méghozzá nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon.
A fegyverlobbi bőségesen profitál a háborúból, jelen esetben az amerikai fegyverlobbi az ukrajnai háborúból, miközben egyáltalán nem érdekli, hogy hány embernek okoz hihetetlen szenvedést, hiszen ahogy mondani szokás, a pénznek nincs szaga, esetünkben vér- és pusztulásszaga sem. A háborús hisztériától tisztán látni képtelen, a béketárgyalásokról hallani sem akaró tábor ugyan bőszen tagadja, mégis
egyértelmű, hogy az ukrajnai konfliktus elhúzódásához komoly amerikai érdekek fűződnek, az amerikai fegyvercégek óriási nyerészkedést folytatnak, olyan mértékben, hogy ezt már néhány ottani szenátor is megelégelte
és egy bizottság felállítását követeli, mely az amerikai hadiipari vállalatok háborús haszonélvezetét vizsgálná. Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államoknak miért érdeke a háború folytatása, nemrég Antony Blinken külügyminiszter is elszólta magát, elkottyantva, hogy az Ukrajnának szánt pénzek kilencven százaléka az amerikai cégekhez vándorol.
Az Egyesült Államok elképesztő pofátlansággal profitál az ukrán nép szenvedésén a fegyveriparával és a nyersanyagaival is, melyeket az általa nyomás alatt tartott Európai Unió által bevezetett szankciós politika miatt óriási haszonnal képes eladni a saját szövetségeseinek.
Visszatérve a bizottsági vizsgálatot szorgalmazó szenátorok indoklására, szerintük
az öt legnagyobb amerikai vállalat óriási részvény-visszavásárlást rendez a befolyó állami megrendelésekből, kihasználva piacuralmi helyzetüket. Mint írják, a részvény-visszavásárlással szerzett profitnöveléssel önmagában még nem is lenne gond, ám mindez az új védelmi képességek kifejlesztésének és a kapacitások növelésének rovására megy – az extraprofit mindent felülír, ezért drágulnak folyamatosan elképesztő mértékben a hadiipari megrendelések és az alkatrészek. Ráadásul a fegyvergyártók sokszorosan túlárazott produktumai mind az előállítási költség, mind a hatékonyság tekintetében erősen kifogásolhatók.
Így volt ez a dicstelenül végződött afganisztáni szerepvállalás kapcsán is, melynek botrányos trükközései alapjaiban rengették volna meg a Pentagont és az amerikai hadsereget, amennyiben nem tussolták volna el. Így maradhatott következmények nélkül például, hogy a Pentagon 549 millió dollárért vásárolt az afgán haderőnek működésképtelen teherszállító repülőket, melyeket később ócskavasként adtak el nagyjából 40 ezer dollárért.
Az ukrajnai háború tehát ugyancsak jó üzlet az amerikaiaknak, s ezt nem árt tudatosítani. Természetesen senki nem vonja kétségbe az orosz agresszor szerepét, de ugyanakkor nem árt látni azokat az összefüggéseket sem, hogy
miért számít szitokszónak a béke, s hogy milyen szerepet vállalnak ebben Európa egyes vezetői (és sajnos maga Zelenszkij is), akik nyilván nem önzetlenül vagy szimpla ostobaságból teszik kockára országaik jövőjét az amerikai érdekek buzgó és feltétlen kiszolgálásával.
(NZS/Felvidék.ma)