Mel Gibson a Passió című film forgatásán (Fotó: Wikipédia)
A 2024-es év lehetőséget ad Boldog Emmerich Anna Katalinra emlékezni születésének 250. évfordulója és halálának 200. évfordulója alkalmából.
Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án, Szűz Mária ünnepén született a németországi Flamske-ben, egy parasztcsaládban. Szülei, Bernard Emmerich és Anne Hiller szegény, de nagyon jámbor, vallásos emberek voltak. Gyermekkorától fogva szobalányként és varrónőként dolgozott, míg 29 évesen belépett a dulmeni ágostonrendi kolostorba.
Élete korai éveiben is voltak különleges természetfeletti ajándékai, elragadtatásai és víziói Krisztusról, a Boldogságos Szűzről, az őrangyaláról és nagyon sok szentről. Habár soha nem részesült oktatásban, Anna mégis nagyon értelmes volt, jó volt az emlékezőképessége, és úgy tűnt, értette a latin nyelvet már kiskorától fogva.
Ő maga így számolt be erről:
„Körülbelül 4 évvel a kolostorba lépésem előtt, 1798-ban történt. A Cosefeld-i jezsuita templomban voltam, dél körül járt az idő. A kereszt előtt térdeltem, elmerültem az imában, amikor hirtelen erős, de kellemes forróságot éreztem a fejemben, majd megláttam isteni Jegyesemet fénybe öltözött fiatal férfi képében, ahogy az oltártól – ahol a tabernákulumban az Oltáriszentséget őrizték – felém lépett.
Bal kezében egy virágokból álló koronát tartott, jobb kezében egy töviskoronát, és megkérdezte, hogy melyiket szeretném. A töviskoronát választottam. A fejemre tette, én pedig mindkét kezemmel a saját fejembe nyomtam. Aztán eltűnt, én pedig szinte elviselhetetlen fájdalmat érezve maradtam magamra.
Másnap a homlokom és a halántékom nagyon feldagadt, és szörnyen szenvedtem. A fájdalom és a duzzadás gyakran visszatért, néha egész napokon és éjszakákon át. Nem vettem észre, ha véres lett a fejem, amíg a társaim nem szóltak, hogy jobb lenne tiszta sapkát tenni, mert az enyém vörös foltokkal borított. Nem árultam el nekik semmit, pedig szerették volna tudni, mi történt a fejemmel, amikor segítettek rendbe szedni magamat és látták, hogy folyik belőle a vér. Néma maradtam még akkor is, amikor beléptem a kolostorba, ott csak egyvalaki vette észre a vérzést, de ő soha nem árulta el a titkomat.”
Gabriel von Max 1885-ös festménye: Emmerich Anna Katalin, részlet (Fotó: Wikipédia)
1812. augusztus 28-án, Szent Ágoston ünnepén, Jézus megjelent neki látomásban, és egy kereszt alakú sebhelyet hagyott a szíve fölött. Még ugyanabban az évben, különösen 1812. december 29-én, kb. 15 órakor súlyos betegen, de extázisban, kitárt karokkal feküdt az ágyán kis szobájában, az Úr szenvedéseiről elmélkedve, és könyörgött Neki, hogy engedje meg, hogy Vele szenvedjen. 5 Miatyánkot imádkozott el az 5 Szent Seb tiszteletére, és érezte, hogy egész szíve szeretetben ég. Majd meglátott egy fényt, mely az ő irányában ereszkedett alá, és a fény közepében felismerte a keresztre feszített Megváltó gyönyörű alakját, amint sebei ragyognak a belőlük áradó erős fénysugaraktól. A szívében túláradt az öröm és a mély szomorúság is a szent sebek láttán, és a vágy, hogy részesülhessen az Úr szenvedéseiben, óriásira nőtt. Aztán Jézus kezéből, lábaiból és oldalából nyílként, vérszínű hármas sugarak indultak ki, és átdöfték Anna kezét, lábát és jobb oldalát.
1813-ban Annát 5 hónapon át vizsgálta egy orvosi és egyházi hatósági csoport, végül úgy ítélték, hogy Anna mentálisan igen szilárd, és semmiféle orvosi vagy ideiglenes magyarázatot nem találtak a stigmáira.
Emmerich Anna Katalin szobája (Fotó: Wikipédia)
Attól a pillanattól kezdve, hogy a szent sebeket megkapta, egészen haláláig, Emmerich Anna Katalin többé nem vett magához szilárd ételt, kivéve a Szentostyát. Valójában, amikor megpróbált enni vagy inni, a teste azonnal úgy reagált, hogy mindent kihányt, bármikor is fogyasztott ételt, még ha csak húslevest is. A Szent Eucharisztiát azonban fogyaszthatta, és étrendje csak az Eucharisztiából állt.
1819-ben magas rangú világi hatóságok vettették alá vizsgálatoknak. Minden ismerősétől elszakították, és külföldre költöztették. „Imposztor”-ként beszéltek róla. Három hétre bezárták, és 24 órás megfigyelés alatt tartották – őrei 6 óránként cserélődtek. De hiába telt az idő, Anna nem nyúlt ételhez, és ugyanúgy véreztek a stigmái, annak ellenére, hogy azért imádkozott, hogy megszűnjön a vérzés és elengedjék. Három héttel később frusztrált fogvatartói megengedték, hogy visszatérjen dülmeni otthonába.
A stigmák által okozott sok felfordulás és látványossággá válás miatt Anna azért könyörgött az Úrhoz, hogy távolítsa el a látható sebeket, és ezt a kérést egyre gyakrabban megismételte. Így végül – 1819-től kezdődően – élete utolsó hét évében a sebek egyre kevésbé voltak láthatóak, kivéve a nagy katolikus ünnepnapokat. Ilyenkor a sebek ismét láthatóvá váltak, és folyamatosan véreztek, ez így volt minden Nagyböjti időszakban, különösen Nagypéntekeken.
Emmerich Anna Katalin betlehemi látomása nyomán készült könyv (Fotó:
Wikipédia)
Anna látomásokban írta le Jézus szenvedéstörténetét a Mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése címen. A könyv alapján készült el a Passió forgatókönyve 2004-ben az Oscar-díjas Mel Gibson tollából, majd a világsikerű filmje, a Passió. A film megrázó erővel jeleníti meg Jézus Krisztus utolsó tizenkét óráját. A film nagy vitát váltott ki. A pozitív kritikái közt olvasható, hogy a Passió az emberiség legnagyobb hatású történetének feldolgozása nagyszerű és megalkuvást nem ismerő filmalkotás. Lenyűgöző képi világa és Jim Caviezel ihletett alakítása teszi mesterművé.
A Máriáról szóló látomásai „A Boldogságos Szűz Mária élete – Boldog Emmerich Anna Katalin látomásaiból” című könyvben vannak lejegyezve.
1891-ben Anna Katalin leírta Szűz Mária házát, a házat, ahol állítólag Szűz Mária élete végéig élt – ezen látomás alapján indult el egy csapat lazarista pap a törökországi Izmirbe, hogy megpróbálja megkeresni azt a helyet, amelyet Anna Katalin leírt, vagy pedig, ahogy közülük az egyikük gondolta, hogy bebizonyítsák, hogy Emmerich Anna Katalin tévedett.
A lazarista papok két forró nyári napot töltöttek Efézus környékén és kutatásuk során találtak egy forrást egy kis kápolna romjainál, pontosan úgy, ahogy Boldog Emmerich Anna Katalin leírta.
Mária háza Efezusban (Fotó: Wikipédia)
Az ezt követő ásatások során megállapítást nyert, hogy a kápolna nem korábban épült, mint a hetedik században, de ennek egy részét egy sokkal régebbi épület alapjaira emelték, amit olyan anyagokból építettek, melyeket a régészek szerint az első évszázadokban használtak.
Emmerich Anna Katalin 1824. február 9-én halt meg. Csak élete utolsó öt évében kezdte leírni vízióinak történetét, amelyek sok könyv alakban megjelentek. 2004. október 3-án a II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Forrás: Wikipédia, Emmerich Anna Katalin élete
(Berényi Kornélia)
