A keresztyének életében éppúgy, mint minden ember életében vannak minőségi döntéshelyzetek. Nem arra gondolok, hogy a piacon vagy a plázában ki milyen ár vagy árukínálat megvétele, elfogadása mellett dönt. Vagy hogyan él a biztosítótársaságok, bankok kínálataival. Az igazi egzisztenciális, földi utunkat minőségileg meghatározó, üdv-kvalitású döntésekről beszélek.
Ezeknek valójában egyetlen gyökérdöntés, radikális belső döntés a meghatározó alapja. Miként Péter, János és az apostoltársak számára is döntéshelyzet volt az. Mivel pedig minden igazi döntés egyben hitbeli döntés is, következésképpen személyes hitvallásalkotó döntés is, ezért a jeruzsálemi Nagytanács előtt, miután csodálatosan kihozta őket Isten a börtönből, a főpapnak így válaszoltak: „ISTENNEK KELL INKÁBB ENGEDELMESKEDNÜNK, MINT AZ EMBEREKNEK” (ApCsel 5,29).
Ott hangzik el ez a mély tartalmú szó: INKÁBB. Kire hallgattak? A megfélemlítő, fejüket követelő Nagytanács fogcsikorgató tanácsnok-papjaira (ApCsel 5,33)? Vagy arra az Istenre, aki Jézust, a zsidók által fára függesztettet (ApCsel 5,30) „mint fejedelmet és szabadítót emelte a jobbjára” (ApCsel 5,31)?
Íme, az inkább szó egzisztenciális, üdvösséges, szabadító tartalma! Péter, János előbb a Nagytanácsban így vitatkozott: „Ítéljétek meg ti magatok, vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy INKÁBB rátok hallgassunk, mint Istenre?” (ApCsel 4,19). Ez a kérdések-kérdése ma is – és minden időben.
Nem politikai, egyházpolitikai, taktikai vagy praktikai kérdés, hanem üdvösségkérdés, földi boldogulásunk lelkiismeretet ébresztő, lelkiismeretet tisztító kérdése ez.
Meg Isten Országát előttünk megnyitó kulcskérdés: KIRE HALLGASSUNK életünk döntéshelyzeteiben? Tanítóinkra, szüleinkre, barátainkra, hagyományokra, lelkészünkre, hitoktatónkra? Önmagunkra? Lássuk be: mindnyájan korlátozott képességgel rendelkezők vagyunk Istenhez, Jézushoz, a Szabadítóhoz képest. Vagy az életünk eseményeit tanúként kísérő Szentlélekhez képest.
Ma is alapvető kérdés, Isten Igéje elé hajolva közülünk ki az, aki megkérdezi a mindeneket ismerő Istent: kire hallgassak INKÁBB, kinek engedelmeskedjem, kinek fogadjam el a tanácsát?
Az isteni Szent Lélek nélküli Mesterséges Intelligenciára? Vagy a gonosz lelkek csapdájában hazugságokat gyártó kuruzslókra, spiritisztákra, jósokra, jövendőmondókra, a hazugság atyjának, a Diabolosznak a sereghajtóira?
Csak és inkább küzdelme bennünk – értünk
Ma az egyházi év utolsó előtti vasárnapján és a következő héten is jogos a kérdés: kire hallgattál inkább az év eddig eltelt napjaiban? Istenre, emberekre, önmagadra? A történelmet is kezében tartó egyetlen Hatalmas Örökkévaló igaz beszédére? Vagy szirénhangokra, amelyek megvezettek? Létezés szekvenciáinkban, rész szerinti létezésünkben (1Kor 13), az ismeret, tudás, nyelveken szólás, hit, de még az istenismeret töredékességére?
A csak-ok véges és korlátozott birodalmának üzeneteire? CSAK magadra, csak érdekeidre, csak emberi válaszok horizontján rekedve hoztál ilyen-olyan döntéseket? Vagy INKÁBB az Igére hallgatva? Isten akaratát fürkészve, imádságban felismerve érlelted meg döntéseidet?
Az alapige szerint az apostolok döntéshozatali „mechanizmus” helyett döntéshozatali lelkiséggel, spiritualitással szóltak, cselekedtek. Közben a döntéshelyzet „vélt” urai, a Nagytanács tagjai kerültek igazi dilemma elé.
Miként Jézus halálra elítélésekor. Súlyos döntéskényszerbe kerültek azok, akik az apostolok Jézus melletti döntését, pontosabban Jézus őmellettük meghozott szabadító döntését próbálták kelepcévé átfordítani.
Gamáliel, a törvény nagyhatalmú ura, és Saulnak is „egyetemi törvénytanítója” átlátta a helyzetet. Az inkább-típusú, saját magukra vonatkozó kérdést így fogalmazta meg a zsidó értelmiségi krémje előtt: „A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket.
Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül. Ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok” (ApCsel 5,38-39).
Óriási dolog akkor és ma, ha az ellen oldalon állók között akad legalább egy józan mérlegelő hang, amelyik nem csak az apostolok ügyét, „mozgalmát” volt képes tolerálni, hanem pontosan azért tolerálta őket, mert Gamáliel is tisztában volt Isten túlhatalmával. Isten ellen harcolni pedig életveszélyesebb dolog, mint maga az élet. Tudtunk-e a csak-csak pillanatokban inkább-típusú döntéseket hozni 2024-ben?
Életpéldák végeláthatatlan sora a boldogító inkább révén
Az ó-egyházi mártírok inkább választották például a római Colosseumban és másutt vadállatok elé vettetést, mert inkább akartak Istennek engedelmeskedni, mint hitüket megtagadni, aposztatákká válni. Inkább akartak a cellákban őket imával és zsoltárénekkel kísérő testvéreik szeme előtt oroszlánok, gladiátorok áldozatául esni, mintsem Istent megtagadni.
A hűségesek mártír-vérével van átitatva a történelem szövete, de ezek a vércseppek erkölcsi aranytartalékává váltak a megtörhetetlen anyagszentegyháznak. Kálvin és reformátor társai is, mindenféle királyi és pápai hatalommal szemben, inkább engedelmeskedtek az Igazságnak, mint hogy feladják azt.
Nagy művét, az ezer oldalnál terjedelmesebb Keresztyén Vallás Rendszerét, az Institutiot Kálvin ezzel az Igével fejezte be: Istennek kell inkább…
Hozzátéve: ”Akkor tanúsítjuk legjobban azt az engedelmességet, amit az Úr megkíván, amikor inkább elszenvedünk bármit, mintsem hogy az istenes élettől eltérjünk”.
A római katolikus egyházban ezen a vasárnapon emlékeznek meg S. Elisabetta di Ungheria-ról, Árpádházi Szent Erzsébetről, aki Thüringiában a szegényekhez ment inkább, szinte naponta, s miközben leszedte kertje rózsáit, Isten azokat kenyerekké változtatta kötényében. Inkább kenyeret, mint rózsát! És a gyászévtized magyar protestáns prédikátorai inkább vállalták hitükért a nápolyi gályarabságot, mintsem birtokért, állásért feladták volna ágostai vagy helvét hitüket.
Báró Apor Vilmos inkább a győri székesegyházba benyomuló szovjet katonák gépfegyver golyói elé tette oda magát, csakhogy az apácákat megvédje. Csiha Kálmán és sok társa inkább vállalta a rácsok mögötti kegyetlen világot, hogysem hitét egy gondolatra is feladta volna a Securitate gyötrései közben. Milliók és milliók tudtak helyesen dönteni a legnehezebb élethelyzetben is – mert inkább akartak Istennek engedelmeskedni.
Vajon mi, sokkal kockázatmentesebb viszonyok között hányszor tudtunk az inkább szellemében, mint sem a csak könnyedségében értékes, tartós döntéseket hozni? Legyen Isten Lelke és Jézusunk Igéje áldott, ha 2024-e visszanézve számot tudunk adni ilyen döntésekről. Kérjük az Ő kegyelmét, hogy 2025-ben tudatosabban és engedelmesebben, Őreá figyelőbben tudjunk inkább jellegű döntéseket hozni. Megnyugvásunkra, üdvösségünkre, Isten dicsőségére!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
