Dobóruszka neve nemcsak a történelem és az egri várvédő, Dobó István kedvelői számára csenghet ismerősen, hanem azok számára is, akik nyomon követik a Guinness-rekordokat. Itt él ugyanis Kozák Antónia, ismertebb néven Szalvétás Tonka háromszoros Guinnes-rekorder és kilencszeres szlovákiai rekorder szalvétagyűjtő.
Szalvétagyűjteménye 160 110 darab szalvétából áll jelenleg. Guinness-világrekordról szóló elismerését 2008-ban 21 ezer szalvéta után kapta, 2009-ben 30 300 darabbal döntötte meg saját rekordját, majd 2012-ben 50 ezer szalvétával került be ismét a rekordok könyvébe.
Minden szalvétája egyedi a gyűjteményben, nincs két egyforma darab. Legkisebb szalvétája 8 cm-es, míg a leghosszabb 12 m.
2014-ben sikerült saját szalvétát is nyomatnia, 2018-ban pedig privát gyárlátogatáson vehetett részt az ország egyik legnagyobb papírgyárában, hogy láthassa, hogyan készülnek kedvencei. Következő célja egy újabb világrekord elérése 500 ezer szalvéta gyűjtésével.
Antónia széles mosollyal és nagy lelkesedéssel fogadott a házukban berendezett Szalvéta-szobában, hogy a Felvidék.má-nak meséljen gyűjtőszenvedélyéről, legszebb szalvétáiról és a gyűjtéssel kapcsolatos miértekről és hogyanokról.
– A Szalvéta-szoba bedobozolt gyűjteménye (Fotó: Vályi Edit/Felvidék.ma)
Bevallom, amíg nem találkoztam Antóniával, fogalmam sem volt arról, hogy egy hobbinak látszó tevékenység mögött mennyi munka, rendszerezés, szervezés, levelezés, kapcsolattartás rejlik.
Mert ahogyan Antónia is mondta, a rekordok eléréséhez nem elég a gyűjtőszenvedély, rengeteg időt, energiát és pénzt kell ráfordítani, hogy valaki valóban elismert gyűjtő legyen.
Ami pedig ugyanennyire fontos – és neki szerencsére megadatott –, az a támogató családi és külső környezet. Ilyen nagy mértékű gyűjtést ugyanis nem lehet egyedül véghezvinni. Neki is számos gyűjtőtársa van a világ különböző tájain, akikkel folyamatosan egyeztetve cserélnek és küldenek egymásnak szalvétákat.
A világrekorder hölgy még gyermekkorában kezdte a szalvéták gyűjtését, majd később, 1997-ben fogott bele komolyabban a gyűjtésbe.
Már a kezdetekkor pontosan tudta, mi a célja gyűjteményével:
rekordot szeretne elérni, szeretné, ha kiállítanák a gyűjteményét, ha ismert személyek látogatnának el hozzá.
Ennek elérése érdekében a sajtóhoz fordult segítségért, az újságok hasábjain kért segítséget a gyűjtéshez. A megjelent újságcikkek után pedig valóban sorra érkeztek címére a szalvétákkal teli csomagok.
Emléklapok és kitüntetések a gyűjtőnél (Fotó: Vályi Edit/Felvidék.ma)
A gyűjtőszenvedély meghatározza Antónia egész lényét, olyan elragadtatással és hozzáértéssel beszélt gyűjteményéről és magáról a gyűjtésről, hogy az ember szinte kedvet érzett valami hasonló elfoglaltságra.
Találkozónk alkalmával egyik első kérdése volt, hogy én gyűjtök-e valamit? Ő ugyanis mindenkit arra buzdít, hogy próbálja ki, milyen is valamit gyűjteni. Ehhez pedig sok éves tapasztalataiból merítkezve számos jó tanácsot tud adni mindenkinek, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint ő a kezdeteknél.
A gyűjtésnél ugyanis nagyon fontos a rend és a rendszerezés, hogy a gyűjtő mindig tisztán átlássa saját gyűjteményét.
Ez szerencsére ma már sokkal könnyebben megoldható, mint régen, hála a digitális eszközöknek. Ő maga is pontos adatbázist vezet a szalvétáiról.
Egy különleges szalvéta (Fotó: Vályi Edit/Felvidék.ma)
Szalvétás Tonkáék házában pedig valóban méltó, rendezett helye van a gyűjteménynek, hiszen egy külön erre a célra kialakított Szalvéta-szobában várja az érdeklődőket a pedáns gyűjtemény.
A szalvéták tematikusan, dobozokba rendezve várják a látogatókat, míg a legkülönlegesebb darabok a falakon és polcokon elrendezve kaptak helyet Antónia elismerései mellett. A szobának már sok ismert vendége volt, köztük közéleti és televíziós személyiségek határon innen és túlról. A szobán kívül pedig eddig 5 alkalommal mutatta meg szalvétáit kiállításokon: Nagykaposon, Dobóruszkán, Besztercebányán és két alkalommal Királyhelmecen.
A szalvétagyűjtő nagy szeretettel és gondossággal mutatta meg gyűjteményét otthonában, beszélgetésünk végeztével, távozáskor pedig stílusosan egy dedikált szalvétát ajándékozott.
Szájmaszkos szalvéták a COVID időszakából (Fotó: Vályi Edit/Felvidék.ma)
Kérdésemre, hogy van-e olyan szalvéta, amire még nagyon vágyik, csak egy kedves történetet mesélt el. „Amikor az egyik kiállításon ugyanezt kérdezték tőlem gyerekek, mondtam, hogy a papírszalvéta-gyűjteményemből hiányzik az 5 eurós. Erre az egyik kisgyerek odajött hozzám és letett elém egy igazi 5 euróst, a következő szavak kíséretében: Tessék, néni, én odaadom az enyémet!”
Bízom benne, hogy Tonka szalvétái még számos helyen népszerűsítik majd Dobóruszka nevét, gyűjtőszenvedélye pedig további eredményekkel és élményekkel gazdagítja őt.
Vályi Edit/Felvidék.ma
