„Az európai vezetőknek fel kell ismerniük, hogy az energiaellátás biztosítása nem ideológiai kérdés, hanem gazdasági és társadalmi szükségszerűség” – hívta fel a figyelmet Glenn Diesen norvég professzor, az orosz külpolitika szakértője. Mondott egyéb megszívlelendő gondolatokat is, melyekre még visszatérünk.
Előbb talán nézzük, hogyan érvényesülnek az uniós tagországok számára öngyilkossággal felérő, Oroszország ellen viszont hatástalannak bizonyult szankciós tilalmak.
Németország például tavaly lényegesen drágábban és bonyolultabb módon jutott az orosz földgázhoz, mely korábban az azóta felrobbantott Északi Áramlat 2-n keresztül érkezett az országba.
A Financial Times szerint a németek jelentős mennyiségű cseppfolyósított orosz gázt vesznek más uniós országokon keresztül annak ellenére, hogy Berlin képmutató módon elutasítja az orosz földgáz közvetlen importját. A vásárolt cseppfolyósított orosz gáz mennyiségét tavaly hatszorosára növelték, közölte a lap belga, német és ukrán civil szervezetek értesüléseire hivatkozva.
Az Európai Bizottság adatai szerint 2024-ben az EU vezetékes gázának mindössze 10 százaléka származott Oroszországból, miközben az orosz szén és szinte az összes orosz kőolaj szankciók alá esett, a tengeri úton érkező gázmennyiség viszont, amire nem vonatkozott a szankció, rekordot döntött.
A Trinity Bank vezető elemzője, Lukáš Kovanda az X közösségi platformon arra hívta fel a figyelmet, hogy Németország alaposan ráfizet a gázbeszerzésre, mivel hivatalosan tiltja az orosz cseppfolyósított gáz kikötőiben való fogadását. „A SEFE német állami cég ezért Franciaországtól vásárolja meg, mely nem tiltotta be és tavaly a legnagyobb európai importőre volt az orosz fosszilis energiahordozóknak, nagyobb, mint Magyarország vagy Szlovákia” – hívta fel a figyelmet Kovanda.
„A behozott mennyiség hivatalosan Franciaországból származik, ezzel lényegében „szalonképessé” teszik az orosz gázt, a résztvevő országok pedig hirdethetik, hogy nincs közük a cseppfolyósított orosz gáz iránt egyre növekvő kereslethez”
– ezt már Angelos Koutsis, a Bond Beter Leefmilieu belga agytröszt energiapolitikai munkatársa állapította meg.
Kovanda nem tartja kizártnak, hogy az a gáz, melyhez tavaly Csehország jutott Németországon keresztül, részben ugyancsak orosz eredetű volt. Feltételezi, hogy az orosz gáz tavaly Csehországba nyugati irányból, több közvetítőn át érkezett, ami lényegesen megdrágította azt. A francia energetikai minisztérium ugyanis tavaly év végén azt közölte a Bloomberg ügynökséggel, hogy a behozott orosz cseppfolyós gázt részben a közép- és kelet-európai országoknak adja el, minden bizonnyal beleértve Csehországot is. Nem tartja meglepőnek, hogy Csehország főként az elmúlt év második felében már egyre több orosz gázt vásárolt keletről, mindössze egy, többnyire szlovák vagy magyar közvetítőn keresztül.
„Csehország 2024 novemberében a gáz 70 százalékát vette Oroszországtól, de az sem kizárt, hogy a norvégoktól kapott gáz legalább részben orosz, úgy, mint az 1997 és 2017 közötti időszakban“ – állítja Kovanda.
Látható tehát, hogy mekkora képmutatás az orosz gázról való leválás hirdetése, ahogy azok a bírálatok is, melyek Magyarországot és Szlovákiát érik az orosz gáz miatt.
Zelenszkij kijelentései ugyan egyre inkább hitelüket vesztik még a megrögzött támogatói körében is, mégis ide tartozik, hogy az ukrán elnök legutóbb azzal vádolta meg Robert Fico szlovák miniszterelnököt, hogy hazája függetlenségével és szuverenitásával fizet az orosz gázért, amiért Moszkvát választotta a nyugati partnerekkel szemben. Tegyük hozzá, hogy ez meglehetősen ellentmondásos kijelentés egy olyan elnöktől, aki a Biden-adminisztráció és a Nyugat bábjaként Putyin mellett maga is tevékenyen hozzájárult a politikájával ahhoz, hogy Ukrajnát pusztulásba taszítsa. Fico ezzel szemben országa lakossága számára olcsóbb gázt biztosít, nem a jóval drágább amerikai cseppfolyósított gázt, melyet a Zelenszkij egy porszívóügynökhöz is méltatlan módon lelkesen propagál, a következőképpen:
„Szlovákia jelenlegi miniszterelnökének figyelmébe: néhány nappal ezelőtt Donald Trump amerikai elnök határozott döntést hozott, amely jelentősen növeli az amerikai cseppfolyósított földgáz exportját, főként Európába. Ez kell a biztonsághoz és a stabilitáshoz: több energiaforrás a partnerektől Európa számára.”
Hogy ez mennyivel kerülne többe végső soron a lakosságnak és a vállalatoknak, arról elfelejtett szót ejteni, bár ez számára nem is lényeges szempont, főként, ha más pénztárcáját terheli. Különben is, ő a pénzt csak követelni tudja, a spórolási szempontok nála nem számítanak.
Követendő példaként hozta fel, hogy sok európai ország visszautasította az orosz gázt szuverenitása megőrzése érdekében. Nos, hogy ez a visszautasítás mennyire hiteles, azt a fentiek meggyőzően bizonyítják, a következményeket meg például Németország gazdaságának jelenlegi állapota.
De az EU szénája sem áll sokkal jobban. A bevezetőben már idéztük Glenn Diesen professzort, aki korábban rámutatott, hogy Oroszország alábecsülése veszélyes hiba, ahogy az is, hogy a média ránk erőltetett egy vesztes stratégiát, amely Oroszország alábecsülésén alapul, s bárkit, aki óvatosabb politikát javasolt, figyelmeztetve arra, hogy Oroszország nagyhatalom, „oroszbarátnak” bélyegeztek.
De nézzük, mit mondott még. Többek között megállapította, hogy az Északi Áramlat gázvezeték leállása nem csupán az orosz energiahordozóktól való függetlenedés hamis illúzióját keltette. A gazdasági következmények, az ipari termelés visszaesése, a lakossági energiaárak emelkedése és az infláció egyértelműen bizonyítják, hogy Európa az oroszok helyett kizárólag önmagát hozta nehéz helyzetbe.
Hozzátette, ha Európa versenyképes akar maradni, be kell látnia, hogy az energiaellátás biztonsága és megfizethetősége fontosabb, mint a hozzájuk fűzött reményeket, Oroszország térdre kényszerítését be nem váltott szankciók. Moszkva ugyanis gyorsan átcsoportosította energiahordozóit Ázsia felé, míg Európa alternatív lehetőségei korlátozottak és drágák. Az amerikai cseppfolyósított földgáz importja nem képes teljes mértékben helyettesíteni az orosz gázt, a költségei viszont súlyos terhet rónak az iparra és a fogyasztókra egyaránt.
„Felgyújtani a saját házunkat abban a reményben, hogy a tűz átterjed Oroszországra – őrültség” – fogalmazott Glenn Diesen rendkívül találóan, s bizony legfőbb ideje lenne végre belátni, hogy neki van igaza.
(NZS/Felvidék.ma/SITA/mandiner.hu)
