A bányavárosok stratégiai szempontból igen fontos települései voltak a történelmi Magyarországnak. Mint ilyet, már a középkor óta fokozottan védték. A várost egykoron több erődített városkapun át lehetett megközelíteni, napjainkban csupán egy ilyen kapu, a Hegybányai (más néven Szélaknai vagy Piargi) kapu látható teljes pompájában.
A kapu a Leányvártól (Újvártól) nem messze a helyi temetők tövében látható. Selmecbánya anno négy városkapuval rendelkezett.
A ma is látható építmény reneszánsz stílusban épült 1554-ben.
Az eltelt évszázadokban többször átépítették. A 18. század elején barokk köntöst kapott az épület.
A Hegybányai kaput két kör alakú toronnyal tagolt fal védelmezte. Mára a két toronyból csupán az egyik látható, a másik tornyot a Léva felé vezető út szélesítésekor ledöntötték. A homlokzati fülkében Szent Flórián szobra látható. A kapu mellett az egyik bástya, sőt a torony környékén az egykori városfal maradványai is megtalálhatók.
Nem találunk feljegyzéseket az ezüstbányászatáról ismert város középkori erődítéséről. Azonban a török veszedelem idejéből már maradtak fenn ilyen jellegű iratok. A selmecbányai városi tanács a fenyegető török seregek miatt határozott a gótikus belvárosi plébániatemplom erőddé való átalakításáról. Ekkor alakult ki a ma Óvárként ismert épületegyüttes.
A következő évtizedekben sorra készültek el az egyes völgyeket elzáró kapuk és falszakaszok is. Így az Óvár 1546-59-es megerősítése után 1554-ben készült el a Hegybányai, a Szentantali, illetve a Bakabányai kapu. A Szentantali kapu után beljebb, a Kamaraháznál még egy tornyokkal megerősített fal is elzárta az ellenséges támadások elől az utat.
1564-1571 között emelték a bányásztelepülés déli oldalát védelmező Újvárat, ezzel teljesen kiépült Selmecbánya védelmi rendszere. Mindebből napjainkra az Óvár és Újvár mellett csak a Hegybányai kapu maradt meg.
A Bélabányai kaput a német haderő robbantotta fel a második világháború végnapjaiban. Selmecbánya többi városkapuját a korábbi időszakban bontották el. A Hegybányai kapu is erősen megrongálódott a második világégés idején, de kissé romosan is büszkén őrzi múltbéli fontos szerepét Selmecbánya határában.
Forrás:
emlekhelyek.csemadok.sk; travelguide.sk
Pásztor Péter/Felvidék.ma