Február 7-én este 7 órakor kerül bemutatásra a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban Az asszony összetör című zenés életrajzi játék, amely a magyar operett kimagasló alakjának, Kálmán Imrének három nagy szerelmét mutatja be.
Kálmán Imre életét a siker és hírnév mellett tragédiák is végigkísérték. Beszélgetőtársaimat, a Budapesti Operettszínház művészeit, Faragó András Topy rendezőt, Kékkovács Marát, valamint Klemen Terézia szerzőt a darab megszületéséről faggattam.
Klemen Teréziától kérdeztem először.
Hogyan jutott el Lehártól Kálmán Imréhez?
Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából 2020-ban megjelent az Operettkirály – Lehár Ferenc életútja című életrajz. Mivel a Lehár Ferenc Polgári Társulás alapító elnöke vagyok, a könyv anyagához a gyűjtést éveken keresztül folytattam. Munka közben többször előbukkant Kálmán Imre neve, ezért az évforduló után elhatároztam, hogy Kálmán Imrével fogok foglalkozni. Kálmán Imre Siófokon született 1882. október 24-én, tizenkét évvel fiatalabb volt Lehárnál, és 1953-ban halt meg. Sok érdekes dolgot találtam róla, többek közt megtudtam hálószobatitkokat is, amelyek a darabba is belekerültek. Ahhoz azonban, hogy dalait használni lehessen, meg kellett várni, hogy leteljen a dalok utáni jogdíjak fizetéséhez szükséges idő, vagyis 70 év.
A darab színrevitelének gondolatával mikor kezdett foglalkozni?
Az anyaggyűjtés idején azonnal. Az összeállítás már 2023-ban is megvolt, 2024 februárjában kezdtünk el próbálni, az ősbemutató a Lehár-fesztivál nyitónapján, augusztusban volt.
Hogyan talált rá a főszereplőkre? Miért pont Faragó Andrásra és Kékkovács Marára esett a választás?
A művészeket már az Operettszínházból ismertem, Topyt már korábban is, hiszen a róla szóló könyvbemutatóját én szerveztem a két Komáromban. Őt figyelve észrevettem, hogy nagyon hasonlít Kálmán Imrére, korban is, és tökéletesen el tudná őt játszani! Rajta keresztül ismerkedtem meg Kékkovács Marával, aki egy kiváló énekhanggal megáldott színésznő. Azért esett rá a választás, mert színes egyéniségével az összes női szerepet el tudja játszani. Amikor megkapta a szövegkönyvet, tetszett neki a szereposztás, és így gyorsan megszületett az előadás.
Hogyan választotta ki a dalokat a darabhoz?
A választás nem volt nehéz, mivel minden dalt ismertem, tudtam, hogy kihez írta őket, így a szöveg és a dal egymáshoz simul. Mivel tudtam, hogy a Marica grófnőt Eszterházy Ágnes grófnőhöz írta, ez így abba a blokkba került, ahol róla van szó. Természetesen a két művésznek szabad döntése volt – hisz ők az igazi szakemberek –, hogy mi hova kerüljön, tehát a dalok mindig a szöveghez illeszkednek.
Hogyan látja a két operettkirályt?
Ők kiegészítették egymást. A Csárdáskirálynő ma nem lenne világhírű, ha nincs Kálmán Imre mellett Lehár. Kálmán megkapta a pesti orfeumi énekesnő és egy trónörökös szerelmi történetének szövegkönyvét. Lehár tanácsára Bad Ischlbe ment, ahol kibérelte a Rózsa-villát, hogy nyugodtan dolgozhasson. Ám nemsokára kitört az első világháború, a komponista alkotói válságba került, de Lehár ezt nem hagyta annyiban. Kálmán Imre az ő kitartó biztatására fejezte be a Csárdáskirálynőt. Lehár Ferenc Bad Ischlben halt meg 1948. október 24-én, Kálmán Imre születésnapján. A zeneszerző első útja az emigrációból hazatérve Lehár sírjához vezetett.
Faragó András Topy – a rendező és Kálmán Imre szerepében
Milyen érzés volt Kálmán Imre bőrébe bújni?
Már többször játszottam Kálmán-darabban, Bóni szerepében Münchenben is felléptem. Ott találkoztam Kálmán Imre lányával, Yvonne-nal. A mai napig jó kapcsolatban vagyunk, természetesen nemcsak én, hanem az operettszínház egész társulata. Ő mindent figyelemmel kísért. Még életében találkoztam a fiával, Charlesszal és az özvegyével, Verával. Ilyen szoros kapcsolatot ápolva a családjával is érdekes volt az ő szerepében lenni, a mély intimitásába belekerülni, amely az ő életét végigkísérte, számomra is meglepetés volt.
Hogyan esett a választás Kékkovács Marára?
Vele már régóta dolgozunk együtt. Jó munka- és baráti kapcsolatban vagyunk. Az egyik közös kapocs, hogy mindketten békésiek vagyunk, s már hazai terepen volt több közös szereplésünk. Amikor beszélgetni kezdtünk arról, hogy ki lenne alkalmas a szerepekre, több név is felmerült, de végül Marát szólítottuk meg. Tudtam, az ő stílusa olyan, hogy gond nélkül tud azonosulni az idős tolószékes Paulával, de ugyanúgy a fiatal egyetemistával is, aki a dolgozatát írja a szerzőről. Tehát én rögtön hívtam, és ő boldogan el is vállalta.
Volt valami nehézség a darabbal kapcsolatban?
Igazság az, hogy volt és sokat dolgoztunk rajta. Kezdve azzal, hogy Terézia megírta, mi igyekeztünk a szánk ízére formálni, mert más olvasva egy forgatókönyv, és más eljátszva. Természetesen a szerzővel is egyeztettünk. Ő nagyon nyitott volt változtatásokra, és csak apró dolgokon változtattunk. A művet zeneileg is elég bonyolult volt megoldani. Az elképzelés az volt, hogy ismert operettszámok legyenek benne, de azért belekerültek olyanok is, amelyek kevésbé népszerűek, viszont színesítik a darabot. Az operettben, ugye, a primadonna, a szubrett és a táncos-komikus mellett gyönyörű hangú bonviván is van, aki tenor szólamon énekel. Na, és nekem a tenor és a basszus közötti hangszínem van, a bariton. Én ezt nagy áldásnak tartom, de a műben a bonviván dalokat transzponálni kellett az én bariton hangomra, például a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket-től kezdve a Hej, cigány-on át. Ez külön munka volt, de a kollégámmal, Pálfalvi Attilával megoldottuk a problémát, aki hozzáértőn hangszerelte, lejjebb vitte a dalokat úgy, hogy el tudjam énekelni. Azzal is sokat dolgoztunk, hogy megtaláljuk a szöveghez illő dalokat, melyek éppen oda illenek, és tükrözik azt a lelkiállapotot, amelyet akkor ki akartunk hangsúlyozni. Például a tragédiákat, mert Kálmán Imre életét jócskán átszőtték a tragédiák. Ez előkerül ebben a műben annak ellenére, hogy nagyon vidám dolgok is vannak benne, tehát meglehetősen színes ezáltal.
Mit üzenne azoknak, akik most ismerkednek az operettel?
Azt, hogy nem fognak csalódni ebben az életrajzi műben. Az operett vidámságot, humort közvetít, és érzelmileg behatol a lelkünkbe. Megható, amikor vége a műsornak, és döbbent csend uralkodik a nézőtéren a meghatottságtól, s utána következik a katarzis.
Kékkovács Mara – a szerelmek és a feleségek szerepében.
Kálmán Imre operettjeiből melyik hölgy szerepét kedveli?
A Csárdáskirálynőből Stázi hercegnőt emelném ki. A szerepet először nem magyarul, hanem németül játszottam, mivel háromhetes turnén voltunk az operettel Münchenben. Magyarul később tanultam meg. A szívemhez maga a darab talán azért áll közel, mert a vidámság és humor mellett erős drámai vonala is van a darabnak. Mi, a szubrett-táncos-komikus páros vagyunk a „vidámék” (így nevezzük magunkat), de a darabban alapvetően egy csiki-csuki szerelem is van Edvin herceg és az ünnepelt primadonna, Szilvia között. Stázi hercegnő szeme előtt zajlik az egész kapcsolat, és neki pár nap leforgás alatt kell gyermekből felnőtt nővé válnia, aki megérti, megbecsüli nőtársait, és találkozik az igaz szerelemmel. Azt hiszem, hogy ezért szeretem Stázi szerepét a legjobban.
Milyen lehetett Kálmán Imre mint férfi? Zárkózott típus, aki a munkájának él? Ön milyennek látja?
A műben elhangzik egy ilyen idézet, hogy ő magába forduló, munkába temetkező alkat volt. Talán nem lövöm le a darab nagy mondanivalóját, ha idézem Leo Falltól, hogy vannak különböző típusú férfiak. Vannak, akik vadásznak, és vannak, akikre vadásznak. Kálmán Imre ez utóbbi volt. Klemen Terézia nagyon alapos kutatómunkát végzett, és Kálmán Imréről az derült ki, hogy ő inkább az volt, akit választanak. A nők kiszemelték maguknak, de én hiszek abban, hogy valójában az ő döntése is volt, hogy ezek közül a nők közül végül kit választott. Tehát lehet, hogy először őt választották, de aztán a sok közül ő is választott. Több nő is volt az életében, hiszen ez a darab is erről szól.
Amikor felajánlották a szerepet, azonnal igent mondott?
Igen, rögtön igent tudtam rá mondani. Nagyon örültem neki, mert szeretem az ilyen nagy íveket felölelő, különböző karaktereket is megmutató szerepeket. Érdekes, hogy különböző típusú nők jelentek meg Kálmán Imre életében. Számomra ez külön öröm, nagy lehetőség, hogy eljátszhatom őket, és nem kell mindig csak egy típust játszanom. A darabban és egy szerep formálásában az az érdekesség, hogy hogyan változik a karakter.
Volt olyan női szereplő, amelyikkel nehéz volt azonosulni?
Nem igazán. Az ember az elején kicsit furcsán néz egy-egy karakterre, vagy azt mondja, fú, hát ezzel nagyon nem értek egyet, ez nagyon nem én vagyok, én teljesen másképp gondolkodom a világról, de ahogy Einstein mondja, „a nehézségek közt mindig ott van a lehetőség”. S ez szerintem annyira szép a dologban. Mert, ahogy közeledünk a végkifejlethez, ahogy megismerkedünk velük, egyre jobban vesézzük a figurákat, úgy kerülnek hozzánk egyre közelebb. Tehát valójában nem mondanám azt, hogy volt olyan, akivel ma sem tudok lelkileg azonosulni. Mindegyikőjüknek megvolt a maga szerepe Kálmán Imre életében, és neki is megvolt a maga szerepe az ő életükben. Ezek a nők mindannyian nagyon hittek Kálmán Imrében, ő pedig nagyon szerette őket. Tehát ezek a kapcsolatok mind a két félt, a férfit és a nőt is egy piedesztálra emelték egymás szemében. Ezt nagyon szép megmutatni a színpadon, főleg ha három teljesen különböző karakterű nőről van szó.
Mivel mindegyiket Ön játssza, hányszor kellett átöltöznie a darab során?
Megmondom őszintén, nem tudom. A színpadon az öltözés egy paraván mögött történik, ezért azt nem lehet öltözésnek nevezni. A ruhák valójában jelzések. A szereplő egy kalapcserével, egy boleróval vagy egy táskával alakul át, ami arra a hölgyre a leginkább jellemző. Nagyon szeretem, hogy jelzések vezetik a nézőt, de nem veszik el a figyelmet a mondanivalóról. De ettől függetlenül, mivel a nők ott vannak mögöttünk kiállítva, és mintegy szellemként ott lebegnek az eredeti képek a színpadon, a darab kiállítása nagyon látványos. Nem öltözöm komplett Paulának, Ágnesnek vagy Verának, hanem jelzéseket használunk, és sokkal inkább törekszünk arra, hogy a lelkük rezdüléseit mutassuk meg ezeknek az embereknek.
A próbák hogyan zajlottak?
Budapesten találkoztunk. Az első két próbát Topyék lakásában tartottuk, ott elemezgettünk a darabot, alakítgattunk egy picit a karaktereken. Egy kicsit cserélődtek a dalok sorrendjei is, hogy a darab érzelmi ívét ne törjék meg a folyamatos öltözködések. Végül két-három hetet próbáltunk egy próbateremben is, ezek már nagyon intenzív próbák voltak.
Mészáros Angelika/Felvidék.ma
