„A kommunizmus áldozatainak emléknapján emlékezzünk a csehszlovák kommunizmus legkérlelhetetlenebb ellenfelére is, aki történetesen felvidéki magyar volt” – írta Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke közösségi oldalán.
És felidézte a 11 éves Duray Miklós emlékeit:
„Azt hiszem, sokkal érzékenyebb voltam a politikai eseményekre, mint kortársaim. A gyilkos szovjet ágyúk dörgése áthallatszott Losoncra is. Éjjel pedig vonult a csehszlovák hadsereg a magyar határ irányába, hogy esetleges parancsra beavatkozzon az eseményekbe, természetesen a szovjetek oldalán.
Az öröm és a félelem időszaka volt ez, és november 4. a teljes reményvesztés napja. Ez is vasárnap volt, és hátborzongató segélykiáltást sugárzott a rádió. Mindannyian sötét ruhába öltöztünk, mert családi gyásznap volt ez nálunk. Napokig alig szóltunk és lábujjhegyen jártunk otthon, mintha a forradalom halottai lettek volna kiterítve lakásunkban.”
A kommunizmus áldozataira való emlékezés feladat és kötelesség is, mert ez volt a történelem egyik legnagyobb tragédiája
– jelentette ki a magyar Miniszterelnökséget vezető miniszter a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett emlékezésen kedden Budapesten.
Gulyás Gergely a Terror Háza Múzeumban megtartott rendezvényen többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az épület egy meghatározó helyszín, ha valaki meg akarja érteni a kommunizmus lényegét, akkor el kell látogatnia a ma már múzeumként működő terror házába.
A tárcavezető azt mondta: „hálásak lehetünk Istennek, hogy Magyarország ma szabad és mi szabadon élhetünk”, de arra is figyelmeztetett, hogy szerinte „a kommunizmus utolsó leheletéből néhány dobozt importáltak Nyugatra” és a nyugati baloldal számára a kommunizmus még ma is egyfajta „hatalmi támaszt” jelent.
(mti/Felvidék.ma)
