A nagyböjt, latinul quadragesima, az Érdy-kódexben negyvenlőböjt néven szerepel, a keresztény közösségekben a húsvét előtti negyven napos előkészületi, bűnbánati időszak, mely hamvazószerdával vette kezdetét.
Mint arra már több cikkünkben rávilágítottunk, a vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban az ima, a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás, a könyörgés és a könyörületesség áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét.
Így volt ez a népi kultúra életének történelmileg kialakult rendjében, mely a társadalom osztályaitól és rétegeitől eltérő módon szabályozta a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét és tartalmát.
A böjt szándékos tartózkodást jelent valamitől, a nagyböjtre pedig hagyományosan az étkezéssel, szórakozással kapcsolatos tilalmak voltak jellemzők.
Eleink életében mégis kialakultak olyan szokások, amelyek lehetővé tették, hogy a fiatalok ezekben a hetekben is találkozzanak és egyszerű, szabadtéri játékokat játszanak. Ezeknek néztünk utána.
Ezek közül az egyik Cibere vajda és Konc király viadala volt
Ennek során a böjtöt és a farsangot megszemélyesítő két alak csapott össze a közösség szórakoztatására. Ahogy a nevük is mutatja, Cibere vajda a böjti ételt, a korpából erjesztett levest jelképezte, Konc király pedig a zsíros, húsos ételeket.
Hagyományosan kétszer csaptak össze egy évben, egyszer vízkeresztkor, amikor Konc király győzött és megkezdődött a farsang, majd húshagyókedden, amikor már Cibere vajda győzedelmeskedett, és kezdetét vette a nagyböjt.
A nagyböjti időszakban a fiatalok különféle szabadtéri labdajátékokat is játszottak
Jellegzetes böjti leányjáték volt a kanyargós vonulás és a karikázás, mivel ezekre a tánctilalom nem vonatkozott. Karikázni a böjti időszaktól egészen pünkösdig lehetett, viszont soha nem zenei kísérettel, hanem csak énekelve.
Az Ipoly menti falvakban a mancsozás volt a lányok és legények kedvelt böjti játéka. Csoportosan játszották. A játék eszközei botok és golyók voltak. A magasba dobott golyót kellett az ütővel eltalálni, akinek nem sikerült, kiesett a játékból. A cifra mancsozóbotot a legények faragták a nekik tetsző lányoknak. Az ugyancsak Ipoly menti Tesmagon kásának nevezett fogócskázással szórakoztak a fiatalok.
Szegeden és környékén a legények métáztak, dóléztak, csülköztek, a lányokkal együtt pedig énekes játékokat játszottak. Turán az említett csülközés mellett a másik kedvelt játék volt az ún. kutyasutu. A játék abból állt, hogy T alakban összerótt gerendákból készítették a forgó alkalmatosságot, melyre egy-egy legény ült és kettő forgatta, míg el nem szédültek – jegyezte le Schram Ferenc magyar néprajzkutató.
A lányok a böjti időben rongy- vagy tehénszőr labdával labdáztak vagy köcsögöt dobáltak egymásnak. A labdázásra az Alföldről, a köcsögdobálásra, csutizásra, csöntörözésre főként a Dunántúlról vannak adatok.
A Nyitra megyei Béden és Menyhén nagyböjtben a nagylányok kisebb lányokkal játszottak. A játékot ulicskázásnak, hajujvárazásnak nevezték. Ebben a játékban egykori avató rítus nyoma is él. A menyhei változatban a magukkal vitt gyereket keresztgyereknek hívták, a kisebb pedig a lányt keresztmamuskának szólította. Ének után a nagylány megkérdezte a keresztgyereket: „van-e szeretője?” Azután magasra dobott egy követ és hangosan kiabálva mondta: „Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele!”
Közös végigvonulás a falun
A böjti vasárnapokon a magyar nyelvterületen általában szokás volt a lányok, esetleg lányok és legények közös végigvonulása a falun, énekléssel, játékkal megszakítva. Böjti vasárnapokon a Hont megyei Déménden kapus játékkal vonultak végig a falu utcáin. A feltartott kezek alatt a sor átbújt énekelve: „Új vár, új vár fényes vár, borsos kapitánya, megyek bátor jó vitéz, megyek hidon által”. – énekelték. Az egyeki fiatalok kedvelt játéka az úgynevezett szederindázás volt, amikor a lányok és a legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.
Énekük a következő volt:
Szederinda, levelinda
Bujj, bujj szitakéreg, rostakéreg,
Mindjárt hazaérek. – jegyezte le Barna Gábor néprajzkutató.
A böjt szinte az összes világvallás szerves része
Napjainkban a keresztény felekezetek változó szigorral tartanak böjtöt, leginkább csak részleges böjtöt, például tartózkodnak a hús és a tejtermékek fogyasztásától, az édességtől, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek.
A katolikus felekezetek a negyven napos nagyböjti időben gyakorta betartják a húsmentes böjtöt, vagy a szerdai és a pénteki böjti napokat, és más eddig alkalmazott tevékenységek szüneteltetését, mint a kávéfogyasztás, dohányzás vagy elektronikus eszközök használatának csökkentése, és így tovább.
Hagyományőrző egyesületek és intézmények elevenítik fel dédanyáink nagyböjti szokásait, sütési-főzési receptjeit, és dédapáink munkálatait, melyeket a böjti időben végeztek.
A nagyböjti hagyományaink között is szerepelnek olyan szokások, amelyek felelevenítése az összefogást erősítik, mások pedig környezetünk rendbetételét vagy testünk-lelkünk megtisztítását célozzák.
Sok helyen gyalogos vagy autóbuszos zarándoklatokat tartanak nagyböjt idején
Ekkor lelki megtisztulás és hitbéli megerősödés céljából keresik fel a zarándokhelyeket, míg egyes közösségek lelkigyakorlatokkal, csendes elvonulásokkal segítik az imában és az elmélkedésben való elmélyülést.
Virágvasárnap után beköszönt a nagyhét, a nagyböjt utolsó hete mely nagyszombatig tart.
Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a sacrum triduum Paschale, vagyis a húsvéti szent háromnap: a nagycsütörtök, mely az Utolsó vacsora emléknapja, a nagypéntek Jézus keresztútjának és kereszthalálának napja, ami egyben az év legszigorúbb böjti napja.
Ezen a napon a kálváriákon keresztúti ájtatosságot, vagy keresztúti dramatikus játékot végeznek.
A böjt nagyszombaton is folytatódik, hisz Krisztus a „sírban fekszik”.
A katolikus templomokban elkészítik a virágokkal díszített „szent sírt”, ahol egész napon át folyamatosan imádkoznak.
A negyven napos böjtöt a nagyszombatesti feltámadási körmenet oldja fel, amikor újra megszólalnak a harangok, felhangzik az Alleluja, ami Krisztus feltámadását hirdeti.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
(Forrás: Magyar néprajzi lexikon, Wikipédia)