Három nappal ezelőtt hírportálunkon „Imaösszefogás a magyar-román napi megbékélés megvalósulásáért – Publikus imaszándék Tőtős Beáta Margit lelkésznő bejegyzése nyomán” megjelent az a spirituális írásom, amiben a hadadi/Szilágyság templomépítő lelkész szolgatársam szép és szívszorító, konfessziós mondataira építve, imaösszefogásra kértem a hazai és kárpát-hazai magyar keresztyén nyilvánosságot.
Nem a romániai választások miatt, hanem mert sokszori ottlétem során meggyőződtem arról, hogy számlálhatatlanul sok jó szándékú román ortodox honpolgár és számolatlanul sok hívő, jóakaratú magyar református, szász evangélikus, soknemzetiségű római katolikus és más vallású ember él békés, egymást tisztelő, segítő napi jó kapcsolatban.
Ez olyan kincs, amire minden időben nagyon vigyázni kell.
Évekkel ezelőtt írtam arról a Pew Research jelentésről, ami szerint a világ legvallásosabb országa Románia. Némi humorral szoktam mondani: akkor most mutasd meg ezt! Eddig nagyjából-egészéből sikerült is ezt megmutatniuk, ám, hogy milyen áron, arról most nem írnék.
Arról viszont igen, hogy hétközi imalánc-felhívásunk nyomán messze futott a hír. Mindenek felett Urunk Lelke belső inspirációjára az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, főtiszteletű Lizik Zoltán és az egyház főgondnoka, Demeter Zsolt azonnal felkarolta a kezdeményezést.
A kanadai Windsorban lévő püspöki hivatalból 24 órán belül megérkezett a támogató válasz: „Mi is az imalánc alkalmain, mint az Amerikai Magyar Református Egyház csatlakozunk ehhez az imádság felhíváshoz. Hallgassa meg Isten közös imánkat, ahogy eddig is tette és azután is tenni fogja, mert Ő mindnyájunk Édesatyja”.
Itt a helye mindezek nyomán, hogy minden félreértést, szándékos félremagyarázást, huncutkodást ha meg nem is akadályozhatunk, de megosszuk az Olvasóval imaösszefogásra hívó szándékunk tiszta, Isten színe előtt elkért motívumait.
Választásokon innen és túl, politikai pártoktól függetlenül bibliás hittel valljuk, hogy Szentháromságos egy Urunk a történelem Ura, aki nélkül semmi nem lett, ami lett, s nélküle semmit sem cselekedhetünk. Valljuk, amit Pál tanított: minden hatalom Istentől van, kijár neki az adó, a vám, a tisztelet (Róm 13). Reformátoraink pedig ránk hagyták: imádkozzunk az elöljáróinkért, de ha hatalmuk zsarnokságba fordulna, álljunk ellent.
Így került sor arra, hogy Urunk Lelke a temesvári forradalom 30. évfordulójára megfogalmaztatta velem a Szolid Temesvári Hitvallást, ami elektronikus formában most is elérhető (https://anyflip.com/homepage/evaan). Tőkés László lelkészi ellenállása a zsarnoksággal szemben status confessionist, hitvalló helyzetet teremtett, amelyben a történelem Ura szabadító nagy tettét igei értelmezésbe helyezte.
A 30. évfordulón mondatta ki velem a temesvári templom úrasztala előtt a Lélek: prima et ultima ratio – oratio. Első és végső tettünk – az ima. Az ima legemberségesebb cselekvésünk volt és maradt.
Ezért kérem Testvéreimet, akik hallják, mit üzen az Úr a gyülekezeteknek, hogy imádkozzunk a romániai magyar-székely-román és más nemzetiségek egymást tisztelő, napi békés együttéléséért, lelki-testi jólétükért, kivált olyan napokban, amikor felturbulálódnak az indulatok. Most az ilyen imádságnak kairosza, legfőbb kegyelmi ideje van. Mikor, ha most nem, mit, ha nem ezt, miként, ha nem imaszövetséggel, határokon messze túlterjedő, a Szentlélek egyetemességének távlatosságában?
A református tengerentúli üzenet lényege
Kanadai, amerikai református testvéreinket imára hívó levelükben a felelős egyházi elöljárók így fogalmaznak: „Itt Amerikában és Kanadában a nagy olvasztó tégelyben, ahol lassan, de biztosan mindenkit beolvasztanak, magyarként élni nem könnyű, de nem lehetetlen. Mi is kb. még annyian vagyunk, mint az Erdélyben élő magyarok, másfél milliónyian. Felemelő érzés, büszkék is vagyunk rá. Meglepő módon a népek keveredésében hozzánk legközelebb az otthoni népek vannak, románok, szerbek, horvátok, szlovákok és ukránok, mert velük egyszerűbb az élet, értjük egymást fél szavakból is, ők is megértenek minket, a közös sors és a történelem csak formálja az embereket… Elismeréssel adózunk egymás értékeinek. Közös a sorsunk, meg akarunk maradni, ameddig csak lehet annak, aminek Isten teremtett minket. Persze mindig féltjük népünket, magunkat. A traumát, Trianont még egyikünk sem dolgozta fel igazán, 105 év eltelte után sem, de a nyitott határok, a szabad mozgás, költözés, munkavállalás mégis nagy elégtétel, nem vagyunk többé elzárva egymástól. Családok egyesülhetnek újra, persze jó lenne még sok minden más is, autonómia, zászló és nyelvhasználat, ami valamilyen módon mégis csak meg van, de az sem veszteség, ha mi beszéljük az ő nyelvüket, nekünk lesz könnyebb. Jólesik ez a béke, csak a hazugság fáj, a torzítás, a hamisság, a gyűlöletkeltés politikája, mintha ezzel egy csapásra minden megoldódna. Az igazság tesz szabaddá, mondja Megváltónk mindenkinek. Nekünk van még mit tanulnunk, de nekik is. Adjunk esélyt ismét egymásnak, hogy nem középiskolás fokon fogjuk tanítani népünket, akár egymást is. Szép jövőt kívánunk mindenkinek. Amerikai Magyar Református Egyházként csatlakozunk ehhez az imádság felhíváshoz”.
Személy szerint is hálás vagyok ezért az imatámogató testvéri üzenetért. Hiszen anyai felmenőim, a svájci eredetű Hotzok révén őseim Hadad alapítói között voltak. Lelkésznő felségem, Röhrig Klaudia anyai felmenői Magyarkécről indultak Bácskába és máshová. Felszentelt szolgatársaként belső igenléssel olvastam a hadadi lelkésznő szülőföldje, református egyháza, magyarsága iránti hűségéről szóló vallomását.
Meggyőződésem, hogy egyik legdrágább reformációi örökségünk, a minden hívő ember egyetemes papsága értelmében lesznek sokan, lelkészek és gyülekezeti tagok, presbiterek és diakóniai munkatársak, akik ebben az imaegyetemességben felemelik majd könyörgésüket az Úr elé. Imára fel!
Igeszekvenciák – imaszekvenciák – sorozatok
Az Úr Lelke jóvoltából szépséges és igaz igei lepkerajok suhannak át lelkemen, és üzenik az imalánc, az imaszövetség résztvevőinek az ihlető Igéket. Arról, hogy a szív teljességből szól a száj (Márk 8,15; Luk 12,1), minden megbékélés ott belül kezdődik. Ősi tanítás: Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben (3Móz 19,17). „Aki gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig sötétségben van” (1Ján 2,9; 3,15; 4,20). „Türelmesek legyetek mindenek iránt” (1Thessz 5,14). „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket” (Luk 21,19). „Semmit nem cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan tartsátok egymást különbnek magatoknál” (Fil 2,3). Aki kér, az kapni fog Igéket, az imaláncba illőket. Kérjünk hát!
Imaszekvenciákat is ad nekünk imaútravalóként Urunk. Csak kettő: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utjaid, népek királya. Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent. Mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15,3-4). „Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted és uralkodsz” (Jel 11,17).
Békességhozó imaösszefogást minden népnek!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
