Egy igazi brüsszeli lelkületű európai számára kétség sem férhet hozzá, hogy a legnagyobb veszedelmet Európára a „szélsőjobboldal” jelenti, amely a legkülönbözőbb formákban üti fel a fejét a kontinens renitens országaiban. Ennek ellenére néha támadnak rések a falon, melyeken átszivárog valami a valóságból is. Ilyen most a francia hírszerző szolgálatok egyik – titkosítás alól feloldott – jelentése, mely riadót fúj az iszlám fenyegetés miatt. És feketén-fehéren kiderül az is, hogy Franciaországban évtizedeken át elhallgatták a veszélyt.
Vagy, ahogy az arrafelé szokott eufeimzmussal mondják: „intézményi passzivitással” és „ideológiai leereszkedéssel” figyelték a középkorban ragadt muszlim világból indult népvándorlást. Ahogy azt Javier Villamor, az European Conservative szerzője cikkében megfogalmazta: „A sokszínűség és tolerancia jelszava alatt a radikalizálódás és az iszlamista beszivárgás egyre erősödő jeleit figyelmen kívül hagyták – ha nem éppen igazolták –, ami gettók kialakulásához vezetett a nagyvárosok szívében.”
Nahát! No-go zónák márpedig nincsenek is – ez volt minden olyan aggodalomra a válasz, melyek a nyugati fővárosok egyre élhetetlenebbé válását pedzegették.
Most a francia hírszerzés jelentéséből – melyet a Belügyminisztériumnak nyújtottak be, tehát el kellett érnie a legfelsőbb döntéshozókig – egy olyan ország képe rajzolódik ki, amelyet belülről ásott alá ez az ideológiai és szervezeti struktúra, ez az öngyilkos képződmény, amely – ahogy Villamor megállapítja – több mint fél évszázada büntetlenül működik.
Állam az államban – és az állam ellen
A 73 oldalas dokumentumot a Le Figaro is publikálta. Hónapokig tartó helyszíni kutatómunka, szakértőkkel, hivatalnokokkal, diplomatákkal és vallási vezetőkkel folytatott találkozók eredményeként született meg, és részletesen bemutatja egy erősen strukturált hálózat létezését:
139, a Franciaországi Muszlimok Szövetségéhez közvetlenül kapcsolódó imahely, valamint 68 további kapcsolódó helyszín, amelyek 55 megyében találhatók.
Bár a szövetség hivatalosan csak 53 egyesületet ismer el, a nyomozók becslése szerint a valós szám 280, amely az oktatástól a szociális segélyezésen át az iszlám pénzügyekig terjedő szektorokat fedi le. Egy olyan ökoszisztémát alakítottak ki, amely – ahogy a jelentés fogalmaz – „a muszlim életét születésétől haláláig irányítja”.
Jelenleg több mint 4200 diák tanul 21, a hálózathoz kapcsolódó iskolában, dugig a franciák számára oly szent „köztársasági értékekkel” szembeni uszító tananyagokkal. És persze ezeket olyan kiváló külföldi államok finanszírozzák, mint Katar, Egyiptom vagy Kuvait – stb.
A jelentés 815 működő Korán-iskolát azonosít, amelyek 66 000 kiskorút fogadnak – ezek egyharmada fundamentalista ágazatokhoz kötődik. Fiatalok ezrei, tízezrei kapnak teljes agymosást, szélsőséges iszlamista ideológiai indoktrinációt.
Mindezt úgy, hogy maximálisan kihasználják a puha európai jogi kereteket, melyek alkalmatlanok a veszedelem megállítására.
„A cél: nem egy muszlim identitás integrálása, hanem annak demográfiai növekedésen és az iszlamizált társadalmi normákon, a saría törvénykezésen keresztül történő rákényszerítése” – fogalmazta meg a lényeget Villamor.
És aki erre fel merészelte hívni a figyelmet, jól tudjuk: megkapta az iszlamofób bélyeget, ellehetetlenítették, tönkretették. Jó esetben.
A jelentés elismeri, hogy a Muszlim Testvériség fenyegetését nem kezelték prioritásként a dzsihadista terrorizmus közvetlen kockázatához képest. Ez a rövidlátás – vagy hanyagság – lehetővé tette, hogy a Muszlim Testvériség ideológiája gyökeret verjen, kihasználja az európai alapokat, nemzetközi szövetségeket kössön, és egy fiatal, elkötelezett és egyre radikalizálódó társadalmi bázist építsen ki.
A jelentés következtetése egyértelmű – foglalja össze Villamor:
Franciaország nemcsak biztonsági problémával néz szembe, hanem egzisztenciális kihívással. A politikai iszlám – annak Muszlim Testvériség-változatában – nem az együttélést, hanem az átalakítást célozza. Ami egykor „spirituális opciónak” indult – vagy annak vélték – az pusztító ideológiai offenzívává vált.
„Franciaország – a szekuláris, a felvilágosult, a büszkén köztársasági – most azt figyeli, ahogy a saját alapjaiból kinő egy antiszociális társadalom, amely nem integrálódni, hanem felváltani akar” – festi fel a sötét jövőképet Villamor, hozzátéve azt is, ami már a bevezetőben elhangzott: mindeközben Európa „vezetői” a saját köldöküket nézegetve a „szélsőjobbot” üldözik, és nem válogatnak az eszközökben, ezt láthattuk a Marine Le Pen elleni boszorkányüldözés kapcsán is.
Szűcs Dániel/Felvidék.ma/European Conservative
