Zselízen, a Lidl parkolójának szélén, egy sárga színben pompázó büfékocsi kínálja portékáját újabban. A kíváncsi szemek már messziről kiszúrják a Chef Paré feliratot, amely nem csupán egy újabb gyorséttermi vállalkozást jelöl, hanem egy valódi innovációból született gasztrokalandot is. Az ötletgazda, innovátor Paré János története akár egy amerikai motivációs regénybe is beleillene, ám ő nem tengerentúli roadshow-ba kezdett a hírhedt 66-os úton, hanem a szerelem hozta a Garam menti kisvárosba, ha pedig már idekerült, húzott egy váratlan kezdeményezést.
A budapesti származású úriember saját két kezével alakított át egy németországi futárfurgont egy minden igényt kielégítő büfékocsivá. „A műszaki vonal mindig közel állt hozzám. Terveztem, szereltem, alkottam, egyedül a villany és gázrendszer igényelt szakembert. Így lett belőle az, amit ma látnak” – meséli a Zselízi Hírmondó hasábjain a gasztrokalandor.
A Chef Paré-féle street-food nem csupán egy újabb hamburgerező vagy palacsintázó. Két saját fejlesztésű termék adja az alapját: a minifánk és a minilángos. Az előbbi története egészen Amerikáig nyúlik vissza, de János szerint a kínálat minősége és íze elmaradt az elvárásaitól.
„Nem akartam beérni a sablonossal, ezért felkértem egy élelmiszer-laboratóriumot, hogy fejlesszünk ki egy olyan alapanyagot, ami tartósítószerben visszafogott, viszont ízben karakteresebb és nincs tele E betűkkel.”
Kétévnyi munka és temérdek kóstolás eredménye lett az a titkos receptúra, amely ma már a zselízi vásárlók tányérjára is kerül.
Az újdonság erejével hat a minilángos is, amelyet a tulajdonos így mutat be:
„Ilyen termék még nem létezett, így én vagyok az első, aki ilyen kis méretű lángost árul. A lángos általában nagy, zsíros, nehézkes volt. Az én verzióm falatnyi, ropogós, könnyen fogyasztható. Sörkorcsolyának is kiváló, de akár töltve is működik. Csirke, gomba, hal, zöldségek – bármivel kombinálható.”
A tészta egyébként porkoncentrátumból készül, amelyhez elég vizet adni, nem kell dagasztani, így nem is annyira munkaigényes. Perceken belül süthető, hamarabb készül el a tészta, minthogy felforrósodna az olaj. A minifánk pedig akár csokoládéval, akár gyümölcsdarabokkal is gazdagítható.
Bár maga a koncentrátum elsősorban Magyarországon forgalmazható egyelőre, a feltaláló nem titkolt célja, hogy a szlovákiai piacot is meghódítsa. Jelenleg keresik azokat a kiskereskedelmi partnereket, amelyek révén a termék a boltok polcaira kerülhetne – akár egy fröccsöntött kézi fánknyomóval együtt.
A büfékocsi tehát nem végcél, sokkal inkább egyfajta „tesztüzem”.
„Szükségem volt a közvetlen tapasztalatra, a vásárlók visszajelzéseire. Most látom igazán, mennyire működik a dolog. A minőség, az ötlet életképes”
– vallja. A kocsi ott volt már a tavalyi ParkFeszten, az Országos Népművészeti Fesztiválon, a kamocsai Gasztrofeszten, a szőgyéni falunapon vagy éppen Udvardon. Legutóbb pedig a zselízi kastélyban rendezett vonós koncerten.
„Előnyöm, hogy nem függök beszállítóktól, a termékem a saját kezemben van. A nehézség inkább nyelvi és kapcsolati oldalról jelentkezik, hiszen nem beszélek szlovákul, és itt nincs meg az a kapcsolati háttér, ami otthon megvolt. De a szívem hozott ide, itt van az otthonom”
– teszi hozzá.
Felesége, Paré Csókás Gabriella, a helyi magyar óvoda igazgatónője szabadidejében maga is besegít a vendégek kiszolgálásában. Egy családi vállalkozás, amely a tradíció és az innováció határán egyensúlyozik.
A sárga food-truck tehát többről szól, mint egyszerű gyorsételekről. Egy olyan vállalkozás áll mögötte, amely lokális gondolatisággal, de európai minőségben álmodja újra a street-food világát, éppen itt, a Felvidéken. És ha hinni lehet a helyi visszajelzéseknek, Zselíz jóllakottan és elégedetten várja a folytatást. Ki tudja, lehet, hogy a Sacher-torta után újabb gasztrokülönlegesség indul el innen világhódító útra.
A Zselízi Hírmondó interjúja nyomán:
Csonka Ákos/Felvidék.ma