69
Október 31-én, pénteken, az 1938. november 2-ai első bécsi döntés idei 87. évfordulójához közeledve immár ötödik alkalommal került sor a Felvidék Lelkiismerete-díj átadására Pozsonyban. Az átadás helyszínéül a Pozsony-óvárosi Csemadok-székház Rákosi Ernő Nagyterme szolgált délután 16 órától.
A korábbi díjazottak sorrendben a következő személyek voltak: 2021-ben Méry János Somorjáról, 2022-ben dr. Práznovszky Miklós Érsekújvárból, 2023-ban Szekeres Zoltán Peredről, végül pedig 2024-ben Csémy Szilárd Rév-Komáromból.
Idén két felvidéki küzdő, harcos, nagy magyar személyünknek ítélte oda a díjat Zilizi Tihamér, az elismerés kiötlője: éspedig Tomovics Miroszlávnak Rétéről, továbbá dr.Köteles Ágostonnak Szepsiből.
Rétei Tomovics Miroszláv azon a napon született, amikor Európa-szerte először kondították meg déli 12-kor a harangokat 1456-ban, Nándorfehérvárnál.
Pontosabban 1960.július 22-én jött a világra. Talán ez az a nap, ami odavonzotta őt a történelem felé, az iránta érzett szeretetét és a kutatásvágyat ezzel magyarázza. Elődei székelyek és magyarok voltak, akik ősidőktől fogva képviselték faluját, Rétét, immáron 1364-től. Dédnagymamája, Dóka Judit 1872-ben ment férjhez dédnagyapjához, Tomovics Mátyáshoz, aki radosóci kocsislegény volt. Fia, Tomovics János 1919-ben feleségül veszi szintén ősi székely család sarját, nagymamáját, Molnár Esztert. Nagybácsikája, Molnár Dezső, akinek családi hagyatékában fellelhető az idáig talált legősibb rétei okmány.
Tomovics Miroszláv foglalkozása szakács, szabadidejében Réte község kutatásával foglalkozik helytörténészként. Célja egy könyv megszerkesztése és kiadása.
Falujában minden évben megemlékezik a Felvidékről kitelepített magyarokról, rendre mindig a felvidéki magyarság számára eme oly borzalmas napról, április 12-éről, bármilyen napra is essen ez a héten. Készített továbbá dokumentumfilmet is ebben a témában.
A díj átadásán jelen volt lánya is, Tomovics Evelin, párjával Győrből. Evelin az 1997 óta Udvardon megrendezésre kerülő „Mérföldkövek”-en, a felvidéki magyar helytörténészek találkozóján előadott a rétei kitelepítettekről 2017-ben, egy tízéves kislány szemszögéből nézve.
A második díjazott a Szepsiben élő Köteles Ágoston, aki 2017-ben írta sorrendben második, hatalmas könyvét, a „Csak azok a kaukázusi sakálok ne üvöltenének már. Az erőszakkal elhurcolt felvidéki keresztények szovjet rabságban” címmel. Az 530 oldalas, súlyával a 2 kg-ot meghaladó, kimerítő alkotása a Gulagról szól.
Köteles Ágoston okleveles agrármérnök, helytörténeti kutató, az Egykori Csehszlovákiai Politikai Foglyok Világszövetsége országos elnöke. 1940.augusztus 27-én az ősi Abaúj-Torna Vármegyében található Tornaújfaluban született. 1945.február 14-én édesapját elhurcolták a Nuzali haláltáborba, ezzel egy időben elveszítette kishúgát. 1949.november 5-én aknagyutaccsal a kezében elveszítette jobb kezét.
Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete elnöknője elhozta a díjátadóra kinyomtatva Tőkés Lászlónak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Köteles Ágoston részére küldött köszönő levelét több példányban. Ez 2025.február 9-én kelt, s a püspök Nagyváradról címezte. Ebben Tőkés püspök taglalja a Guszti bátyánkkal való ez év eleji találkozásukat Szepsiben, a méltóságteljes Gyülekezet társaságában. Kitér arra, hogy mostanra mennyire felvilágosult benne a történelmi tény, amikor 1989 alkonyán, a romániai népfelkelés idején testvéri felbuzdulás gyanánt a Bódva-menti falvak népei, élükön a Köteles-fiakkal és sorstársakkal a meggyötört, árva erdélyi nép megsegítésére indultak.
„Bódva-mente népe meghallotta nemzettestvéreink segélykiáltását. Ilyen népek lakják a Bódva-völgyét!”
-írja visszaemlékezésében Köteles Guszti bátyánk. „Bámulatos, ahogyan az Isten, Haza, Család hármasában jeleníti meg az emberiség sorstragédiáját”-dicséri Tőkés püspök Köteles doktort.
Köteles Ágoston kinyomtatott, s a díjátadóra elhozott levelében ekkép írt Zilizi Tihamérnak a díjátadóhoz kapcsolódóan október 30-án:
„Tudom hogy te találtad ki, tudom hogy te kezdeményezted, így legelsősorban neked szeretném megköszönni a szolidaritást, az együttérzést, és azt a hallatlan igyekezetet amivel szeretnél némi gyűrődéseket kivasalni. (…). Én aki élő tanúja, és két esetben élő áldozata is vagyok az eseményeknek, s az életemet tettem a kutatásokra, hogy megtudjam és elmondjam a színtiszta igazságot.”
„A Tőkés véleménye az az Isteni igazságokat rengeti, de kissé személyes. Persze holnap nem utazom Pozsonyba, ne feledd, aug.27-én életem 86 életévembe léptem, nem vagyok én már az aki voltam, persze szellemileg egyenlőre aktív. Még egyszer köszönöm a szolidaritásodat.”
Nagy Zoltán festőművész festménye a Gulagot is ábrázolva a könyve témájához illően Guszti bátyánk díjának részét képezte. A díjazott idős kora és a nagy távolság okából adódóan későbbi időpontban, Pozsonyba utazása során veszi át a díjat, várhatóan jövő áprilisban.
Zilizi Tihamér szólt a megjelenteknek még november 2-a jelentőségéről, amikor is 1938-ban kb. 250 pozsonyi zsidó tüntetett Pozsony Magyarhonhoz visszaadása mellett.
Továbbá a Romhányon 1874.november 2-án született Prónay Pálról, aki döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában. Ennek keretében a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr- és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés során kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre.
Az ötletet a díj megalapításához a 2017 őszén Pozsonyban Petőfi-ösztöndíjaskénttartózkodó, tevékenykedő Horváth Júlia Borbála szociológus, író, társadalomkutató, kulturális antropológus adta.
Azóta a közelmúltban több alkalommal is megfordult könyvbemutatóival Felvidék-szerte (Dunai história, 2020, regény, Gondolat Kiadó) Pozsonyban is, a Csemadokban, Pozsonyi Kaszinóban.
Horváth Júlia Borbála mondta akkori itt-tartózkodása során megismerkedve, beszélgetve, véleményt cserélve az egyes pozsonyi rendezvényeken Zilizi Tihamérról, hogy őbenne a cselekedetei, igyekezete, töretlensége, fáradhatatlansága láttán a „Felvidék Lelkiismeretét” ismerte meg.
Ezen kapva négy éve, 2021-ben Zilizi Tihamér megalapította a díjat, eldöntve, hogy évről évre keres s díjaz olyan személyiségeket, akiknek fontos a nemzet, a magyarság, sorsunk, jövőnk, hitünk, fennmaradásunk. Akik küzdenek, bátran, szilárdan, töretlenül és fáradhatatlanul kiállnak ezen értékeink mellett.
A díjátadóra eljött a korábbi díjazottak közül a két évvel ezelőtti: a peredi Szekeres Zoltán. Csémy Szilárd és Práznovszky Miklós nem tudtak az adott időpontban részt venni. A tavalyi díjazott, Csémy Szilárd cserkész, Kismedve azóta kitűző jelvényeket is készíttetett a díjazottak tiszteletére, illetve a velük közösséget vállalóknak úgynevezett pártolói jelvény-kitűzőt.
Zilizi Kristóf/Felvidék.ma






