69
Október 31-én, pénteken, az 1938. november 2-ai első bécsi döntés idei 87. évfordulójához közeledve immár ötödik alkalommal került sor a Felvidék Lelkiismerete-díj átadására Pozsonyban. Az átadás helyszínéül a Pozsony-óvárosi Csemadok-székház Rákosi Ernő Nagyterme szolgált délután 16 órától.
A korábbi díjazottak sorrendben a következő személyek voltak: 2021-ben Méry János Somorjáról, 2022-ben dr. Práznovszky Miklós Érsekújvárból, 2023-ban Szekeres Zoltán Peredről, végül pedig 2024-ben Csémy Szilárd Rév-Komáromból.
Idén két felvidéki küzdő, harcos, nagy magyar személyünknek ítélte oda a díjat Zilizi Tihamér, az elismerés kiötlője: éspedig Tomovics Miroszlávnak Rétéről, továbbá dr.Köteles Ágostonnak Szepsiből.
Rétei Tomovics Miroszláv azon a napon született, amikor Európa-szerte először kondították meg déli 12-kor a harangokat 1456-ban, Nándorfehérvárnál.
Pontosabban 1960.július 22-én jött a világra. Talán ez az a nap, ami odavonzotta őt a történelem felé, az iránta érzett szeretetét és a kutatásvágyat ezzel magyarázza. Elődei székelyek és magyarok voltak, akik ősidőktől fogva képviselték faluját, Rétét, immáron 1364-től. Dédnagymamája, Dóka Judit 1872-ben ment férjhez dédnagyapjához, Tomovics Mátyáshoz, aki radosóci kocsislegény volt. Fia, Tomovics János 1919-ben feleségül veszi szintén ősi székely család sarját, nagymamáját, Molnár Esztert. Nagybácsikája, Molnár Dezső, akinek családi hagyatékában fellelhető az idáig talált legősibb rétei okmány.
(Fotó: Zilizi Kristóf)
Tomovics Miroszláv foglalkozása szakács, szabadidejében Réte község kutatásával foglalkozik helytörténészként. Célja egy könyv megszerkesztése és kiadása.
Falujában minden évben megemlékezik a Felvidékről kitelepített magyarokról, rendre mindig a felvidéki magyarság számára eme oly borzalmas napról, április 12-éről, bármilyen napra is essen ez a héten. Készített továbbá dokumentumfilmet is ebben a témában.
A díj átadásán jelen volt lánya is, Tomovics Evelin, párjával Győrből. Evelin az 1997 óta Udvardon megrendezésre kerülő „Mérföldkövek”-en, a felvidéki magyar helytörténészek találkozóján előadott a rétei kitelepítettekről 2017-ben, egy tízéves kislány szemszögéből nézve.
(Fotó: Zilizi Kristóf)
A második díjazott a Szepsiben élő Köteles Ágoston, aki 2017-ben írta sorrendben második, hatalmas könyvét, a „Csak azok a kaukázusi sakálok ne üvöltenének már. Az erőszakkal elhurcolt felvidéki keresztények szovjet rabságban” címmel. Az 530 oldalas, súlyával a 2 kg-ot meghaladó, kimerítő alkotása a Gulagról szól.
Köteles Ágoston okleveles agrármérnök, helytörténeti kutató, az Egykori Csehszlovákiai Politikai Foglyok Világszövetsége országos elnöke. 1940.augusztus 27-én az ősi Abaúj-Torna Vármegyében található Tornaújfaluban született. 1945.február 14-én édesapját elhurcolták a Nuzali haláltáborba, ezzel egy időben elveszítette kishúgát. 1949.november 5-én aknagyutaccsal a kezében elveszítette jobb kezét.
(Fotó: Zilizi Krisróf)
Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete elnöknője elhozta a díjátadóra kinyomtatva Tőkés Lászlónak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Köteles Ágoston részére küldött köszönő levelét több példányban. Ez 2025.február 9-én kelt, s a püspök Nagyváradról címezte. Ebben Tőkés püspök taglalja a Guszti bátyánkkal való ez év eleji találkozásukat Szepsiben, a méltóságteljes Gyülekezet társaságában. Kitér arra, hogy mostanra mennyire felvilágosult benne a történelmi tény, amikor 1989 alkonyán, a romániai népfelkelés idején testvéri felbuzdulás gyanánt a Bódva-menti falvak népei, élükön a Köteles-fiakkal és sorstársakkal a meggyötört, árva erdélyi nép megsegítésére indultak.
„Bódva-mente népe meghallotta nemzettestvéreink segélykiáltását. Ilyen népek lakják a Bódva-völgyét!”
-írja visszaemlékezésében Köteles Guszti bátyánk. „Bámulatos, ahogyan az Isten, Haza, Család hármasában jeleníti meg az emberiség sorstragédiáját”-dicséri Tőkés püspök Köteles doktort.
Köteles Ágoston kinyomtatott, s a díjátadóra elhozott levelében ekkép írt Zilizi Tihamérnak a díjátadóhoz kapcsolódóan október 30-án:
„Tudom hogy te találtad ki, tudom hogy te kezdeményezted, így legelsősorban neked szeretném megköszönni a szolidaritást, az együttérzést, és azt a hallatlan igyekezetet amivel szeretnél némi gyűrődéseket kivasalni. (…). Én aki élő tanúja, és két esetben élő áldozata is vagyok az eseményeknek, s az életemet tettem a kutatásokra, hogy megtudjam és elmondjam a színtiszta igazságot.”
„A Tőkés véleménye az az Isteni igazságokat rengeti, de kissé személyes. Persze holnap nem utazom Pozsonyba, ne feledd, aug.27-én életem 86 életévembe léptem, nem vagyok én már az aki voltam, persze szellemileg egyenlőre aktív. Még egyszer köszönöm a szolidaritásodat.”
(Fotó: Zilizi Kristóf)
Nagy Zoltán festőművész festménye a Gulagot is ábrázolva a könyve témájához illően Guszti bátyánk díjának részét képezte. A díjazott idős kora és a nagy távolság okából adódóan későbbi időpontban, Pozsonyba utazása során veszi át a díjat, várhatóan jövő áprilisban.
Zilizi Tihamér szólt a megjelenteknek még november 2-a jelentőségéről, amikor is 1938-ban kb. 250 pozsonyi zsidó tüntetett Pozsony Magyarhonhoz visszaadása mellett.
Továbbá a Romhányon 1874.november 2-án született Prónay Pálról, aki döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában. Ennek keretében a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr- és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés során kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre.
Az ötletet a díj megalapításához a 2017 őszén Pozsonyban Petőfi-ösztöndíjaskénttartózkodó, tevékenykedő Horváth Júlia Borbála szociológus, író, társadalomkutató, kulturális antropológus adta.
Azóta a közelmúltban több alkalommal is megfordult könyvbemutatóival Felvidék-szerte (Dunai história, 2020, regény, Gondolat Kiadó) Pozsonyban is, a Csemadokban, Pozsonyi Kaszinóban.
Horváth Júlia Borbála mondta akkori itt-tartózkodása során megismerkedve, beszélgetve, véleményt cserélve az egyes pozsonyi rendezvényeken Zilizi Tihamérról, hogy őbenne a cselekedetei, igyekezete, töretlensége, fáradhatatlansága láttán a „Felvidék Lelkiismeretét” ismerte meg.
Ezen kapva négy éve, 2021-ben Zilizi Tihamér megalapította a díjat, eldöntve, hogy évről évre keres s díjaz olyan személyiségeket, akiknek fontos a nemzet, a magyarság, sorsunk, jövőnk, hitünk, fennmaradásunk. Akik küzdenek, bátran, szilárdan, töretlenül és fáradhatatlanul kiállnak ezen értékeink mellett.
A díjátadóra eljött a korábbi díjazottak közül a két évvel ezelőtti: a peredi Szekeres Zoltán. Csémy Szilárd és Práznovszky Miklós nem tudtak az adott időpontban részt venni. A tavalyi díjazott, Csémy Szilárd cserkész, Kismedve azóta kitűző jelvényeket is készíttetett a díjazottak tiszteletére, illetve a velük közösséget vállalóknak úgynevezett pártolói jelvény-kitűzőt.
Zilizi Kristóf/Felvidék.ma
