Gyorshír: Életének 89. évében elhunyt főtiszteletű dr. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke – jelentette a Reformata.sk portál. A közlés szerint a püspök 2025. december 4-én „a Teremtő és Megváltó Isten hatalma előtt meghódolva” tért meg „az örökkévalóság útjára”. A Reformata.sk a Zsolt 119,76–77a igéjével búcsúzik: „Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak. Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek…” A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház közölte, hogy Erdélyi Gézát „saját halottjának tekinti”, temetéséről később adnak tájékoztatást.
Hála érte az Élet Urának és élete megváltó Krisztusának
Urunk Istenünk adjon dr. Erdélyi Géza ny. lelkipásztor-püspöknek boldog beteljesülést a színről színre látás világában, ahol a régiek elmúltak, s újjá lesz minden. Szeretteinek szívét erősítse meg Jézus Krisztusunk Szent Lelke, és áldja meg a sok drága, szép személyes, meghitt emléket, hogy azok ne a fájdalmat, a hiányt, a veszteséget erősítsék, hanem a megajándékozottság háláját hozzák elő szívükből. Egyházában, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban a Szentlélek tisztán és teljesen, emberi elfogultság nélkül tegye példává lelkészi és püspöki, mindvégig igényes teológiai, magyarnyelv-ápoló, szép prédikátori stílusban, drága bibliai látásokkal gazdagon kibontakozott szolgálatát, a felvidéki magyarságban pedig a megmaradásért folytatott nemes küzdelmét tegye maradandóvá a történelem Ura, Istene.
Személyesen hálás vagyok az idő Urának azért, hogy pontosan egy évvel ezelőtt elkészíthettem Vele a Confessio c. folyóiratban a Korszakformáló keresztyének rovatban azt a pályainterjút, amiben 9 oldalon át mélyelemzéssel, őszinte vallomásos szavakkal formálódott meg a pályainterjú, ami ebben a műfajban a végső interjú és összegző számadás volt Róla, Vele.
Hálás vagyok azért is, hogy jó 30 évnyi testvéri kapcsolat alakulhatott ki közöttünk, aminek során lelkigondozó lelkész-püspökömnek tudtam tekinteni Őt. Ez a kapcsolat azzal kezdődött, hogy a Kálvin János Teológiai Akadémiára a rév-komáromi megnyitás után meghívott rendszeres teológiai előadások tartására a szerdai konvokációs napokon.
Erre visszautalva Hűség c. kötetét 2014. VI. 4-én ezekkel a szavakkal dedikálta számomra, megtisztelő módon: Tudós barátomnak, dr. Békefy Lajosnak, megköszönve tanári munkáját a Selye János Egyetemen, és a folytatást remélve. Sok reflexióját őrzöm, amelyeket írásaimra, könyveimre válaszul küldött, minden esetben biztatva, hogy az írást, a teológiai, esztétikai, létfilozófiai, lírai, spirituális tartalmakkal fel ne adjam, bármilyen ellenhatás ér is. A mindeneket bölcsen igazgató Úrnak vagyok hálás azért is, hogy a Magyar Rádió Református Félóra adásának egyik felelőseként a magyar rádiózás történetében először közvetíthettem istentiszteletet a Felvidékről, Rimaszombatról, szeretett gyülekezetéből, amikor is személyközelből tapasztaltam meg odafigyelését, körültekintő gondoskodását a rádiós kollégákról, a műsor szerkesztőjéről.
Amikor pedig a millennium évében, 2000-ben Genfben, Kálvin St. Piérre templomából közvetítettem az ünnepi hálaadó istentiszteletet, a Magyar Református Egyházak Generális Konventje vezetőjeként is találkoztam vele, mosolygós köszöntése, udvarias előzékenysége, meleg ölelése ott is szívembe vésődött.
Utolsó földi találkozásunk Temesvárott volt, a romániai forradalom 30. évfordulóján tartott nemzetközi konferencián, ahová már egészségügyi mankójára támaszkodva jött el. De eljött, hogy Tőkés Lászlónak és a szabadságőrző szent gyülekezetnek kifejezze megbecsülését az úrasztalánál mondott köszöntővel is. Egy éve, élete utolsó karácsonya előtt ezt üzente a felvidéki, Kárpát-hazai magyar reformátusságnak a vele készített interjúban: Éljük meg a jelenben is az igazi csodát: Krisztus eljövetelét, csak másként, ne külsőségekben, megszokásból. Szüntessük meg legalább magunkban és környezetünkben a karácsony megrontásának, a profithajsza-tolongásnak, a piac szabta mértéktelen költekezésnek a gyakorlatát.
Szeretetünket szolid és hálás érzésekkel jobban, meggyőzőbben tanúsíthatjuk ajándékozó Urunk és egymás iránt. Ünnepeljünk bensőségesen! Takarítsuk ki szívünkből a keresztyén emberhez méltatlan gyűlöletet, haragot, irigykedést, a káros indulatokat! Legyen bátorságunk megbecsülni, szeretni egymást és csodálatosan szép Földünket: a világűrben keringő otthonunkat, amíg csak tehetjük, mert földi életünk az örökkévalóság felől nézve véges.
Szívből, szeretettel kívánom a Kárpát-haza és a világba kirajzott református és nem református magyar Testvéreimnek, végső fokon minden embernek: legyen békés, üdvbizonyosságtól ragyogó, melegszívű karácsonyunk!
Köszönjük az áldáskívánó, végső szavakat dr. Erdélyi Géza felvidéki magyar református püspöknek, Isten és emberek szolgájának, szolgálójának, a hűség, a hála, a perseverancia, az előrelátás kálvinista szószólójának, az igényesség emberének és püspökének, a halk és szelíd Hang prédikátorának, akit szerető és kegyelmes Ura zsoltáros korban hívott haza. Soli Deo Gloria Őérte! Egyedül Istené a dicsőség Őérte!
(Az életmű interjú itt olvasható: https://confessio.reformatus.hu/v/1237/ )
Dr. Békefy Lajos
