A múlt év májusában került először bemutatásra a Hommage ´a Esterházy-emlékkiállítás a Pozsonyi Magyar Galériában, amikor is műveinken keresztül mi, szlovákiai magyar képzőművészek emlékeztünk a mártír Esterházy Jánosra.
Az említett galéria – amely a Csemadok Országos Választmánya nagytermében fejti ki már harmadik éve rendszeres tevékenységét – korábban is több, magyar nagyjainkról való emlékező kiállítással lepte meg az értőközönséget. Az Esterházy-emlékkiállítás nagyszerű visszhangja, anyaga szinte természetszerűleg kínálta fel az ötletet a szervezőknek, hogy gyűjteményt szervezzünk az említett anyagból, ami annyit jelent, hogy a következő években is – az emlékező kiállítás vándoroltatása mellett – folyamatosan bővítjük – most már nemcsak a szlovákiai magyar, hanem az egész Kárpát-medence magyar szívű alkotóinak közreműködését kérve – a gyűjtemény festmény-és grafikai anyagát.
A kiállítás vándoroltatásába – az anyag szakmai gondnoka, a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás mellett – több társadalmi szervezet is bekapcsolódott. A Szövetség a Közös Célokért társulás, az Esterházy Emlékbizottság önzetlen támogatása és közvetítése eredményeként az elmúlt év decemberében a Budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány székházának kiállítótermében nyithattuk meg a kiállítást több mint száz művészetkedvelő-, s közméltóság jelenlétében.
2009. február 5-én, Tatabányán nyílt meg az említett Esterházy festmény-és grafikai gyűjtemény kiállítása, melyet Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke nyitott meg. A tatabányai társadalmi élet képviselői – élükön Petrássy Miklóssal, aki hű őrzője a gróf emlékének – tavaly életnagyságú szobor felállítását kezdeményezték, s valósították meg. Csakis örömünkre szolgálhat, hogy határon kívül is őrzik a legnagyobb felvidéki magyar emlékét.
A tatabányai kiállításon összesen 17 többségükben szlovákiai magyar és anyaországi alkotó festményét, grafikáját tekinthetjük meg. Schrantz György, Az áldozat oltárán című triptichonja hármasképen jeleníti meg kiemelt szimbólum rendszerben a nagy mártír tragikus életútját. Szakmai szempontból is nagy figyelmet érdemel Jaksics Ferenc, s a többi képzőművész portréábrázolása a szlovák parlament egyetlen volt magyar képviselőjéről, a bolsevista vörös veszély áldozatáról. Reméljük, s bízunk abban, hogy ez a portrégyűjtemény a következő években – gyarapodik majd. A Kanadában élő magyar nemzetiségű Nyilasi Tibor Emberáldozat című alkotása is arról árulkodik, hogy a világ neves galériáiban kiállító képzőművész a szenzualitás magas szintű érzékiségével tapintott rá az említett témakör drámaiságára, s egy valóban értékes műtárgyat ajándékozott a gyűjtemény fenntartóinak, a mű nézőinek, befogadóinak. Kántor János Mondiglian ´a Hommage Esterházy című nyomata briliáns technikai megoldásokkal, nonfiguratív ábrázolásmóddal figyelmezteti a hozzáértő nézőt arra, hogy az igazságtalanság, a felülrendeltség emberi kórja nemcsak a múlt képződménye, hanem ma is pusztít, ami ellen mind egyéni, mind társadalmi szinten – szembe kell szállni. Az egyik legjobb szlovákiai magyar grafikusunk Nagy József, a Vesszőfutás, a Kakukk-fióka, az Összeborulók című színes ceruza technikával készített, hatalmas grafikai tudásról árulkodó munkáit szemlélő tárlatnéző sejtheti, hogy ez az alkotó maga is átélte azokat a borzalmas időket, amikor az emberi élet annyit sem ért mint egy fagomb, amikor a puszta túlélés volt a legerkölcsösebb és legértékesebb emberi tett – a lét, a folytatódás, a megmaradás érdekében. A ma 82 éves grafikus, illusztrátor festőművész Nagy József, aki tagja a Pozsonyi Műtermek nevű művészeti csoportunknak – ma is töretlen elánnal alkot, s nagyon sok fiatalabb képzőművész társa számára szolgálhat példaként szakmája, hivatása iránti töretlen alázatával, vallásos, erkölcsös életvitelével. A kiállítás anyagában láthatunk még különböző, modern kifejezésformákat, például ánszámlázsokat, ahol a háromdimenziós, reliefszerű táblaképek tárgyi szimbólumokkal – például szögesdrót, börtönablak, a politikai rendőrségek véres praktikáit ábrázoló kéznyomok – fejezik ki Esterházy János tizenkét évig tartó pokoljárását a szovjet gulágokban, s a hazai kommunista börtönökben.
A tatabányai tárlat után az emlékkiállítás egy budapesti középiskola aulájában kerül kiállításra, követve ezzel is közös célunkat, hogy Esterházy János emlékét, helytállását, példák sorát felmutató cselekedeteit megismerjék a fiatalok is. A budapesti kiállítás után március közepétől a komáromi Limes /a volt Katonatemplom épülete/ galériában láthatják az érdeklődők a tárlat anyagát.
Felvidék Ma, Kalita Gábor
