A miniszterelnök nagy stratégiai hibát követett el akkor, amikor az elnökválasztási kampányban nemcsak hogy nyíltan és egyértelműen az egyik jelölt mögé állt, de a másik jelölt esetében ezen felül a priori elutasította a jövőbeni lehetséges együttműködés érdekében feléje nyújtott kezet – írja Miroslav Kusý a Sme című napilapban.
A miniszterelnök ugyanis nem csupán egyedül és önmaga számára választ elnököt, hanem azt kiválasztják a polgárok, méghozzá a közvetlen államfőválasztáskor. Amikor a kormányfő a szemükbe mondta, hogy „Ezt választom, ezt pedig nem!”, akkor cinikus módon azt üzente nekik, hogy mennyire nem veszi komolyan a véleményüket. Ezzel pedig tulajdonképpen már meg is fenyegette őket: ha másként döntötök, akkor a választásotokat nem fogadom el.
Lövészárok-háború? – teszi fel a kérdést Miroslav Kusý, aki szerint a miniszterelnök azzal fenyegette a választókat, hogy vagy arra fognak szavazni, akit ő akar, vagy pedig instabilitás, háborús viszonyok és állandósult, feszültségekkel teli politikai helyzet vár rájuk. A kormányfő ezzel a polgároknak szánt üzenettel beszállt a választási kampányba, remélve, hogy a félelemkeltés hatásos lesz és a választók megértik, hogy miként kell viselkedniük, ha nem akarják őt felbőszíteni. Azon el lehet gondolkodni, hogy a Gašparovičra szavazók egy és negyed milliós táborából mennyi emberre hatott ez a félelemkeltés. Senki sem kételkedhet azonban abban a millió választópolgárban, akik nem ijedtek meg és Radičovára szavaztak.
Gašparovič választási kampányának legfőbb óriásplakátja a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt szinte szerelmespárként ábrázolta, akik örök hűséget esküsznek egymásnak. Az ideális házasságról való álmodozásként ez elmegy, de itt valami másról kellene szólnia a dolognak, figyelmeztet Kusý, aki szerint a végrehajtó hatalom két legfőbb tényezőjének a kiegyenlített kapcsolata a legfontosabb, mert ha a kettő egy szoros egészet alkot, akkor az egyikük felesleges.
Ha van racionális magyarázat a végrehajtó hatalom megosztására, akkor az, hogy az államfői funkciónak teljesen függetlennek kell lennie a miniszterelnöki funkciótól. Mindkét posztot betöltő személyiségnek egymástól minőségileg kellene különbözni, miközben a miniszterelnök a kormány élén áll és azt mintegy menedzseli, a köztársasági elnök pedig az állam feje, szögezi le Kusý, majd arra hívja fel a figyelmet, hogy a köztük lévő viszonynak az alapja a kölcsönös megbecsülés kellene, hogy legyen, ahol mindketten teljes mértékben elismerik egymás hatásköreit.
Köztársasági elnökünk – államférfink még ez idáig nem volt ebben a Szlovák Köztársaságban. Csak régi kommunistákhoz, egykori Mečiar-hívőkhöz és a régi rendszer kiszolgálóihoz volt eddig szerencsénk, állapítja meg Kusý. Ebben a tekintetben az államfőválasztás második fordulója első ízben hozott valami újat, mivel az a régi rendszer képviselői és az új, a zavaros múltat nélkülöző, fiatal politikusgeneráció közti párbaj jegyében telt. Ez pedig egy üdítően új dolog volt a mi politikai életünkben.
A választók többsége teljesítette Fico kívánságát és az ő szája íze szerint való elnököt kapott tőlük. Marad viszont a kérdés, írja Kusý, hogy ez mire lesz jó neki, és mire nekünk. Fico számára Gašparovič lényegében befejezte aktív feladatát, mert a kormányfő bőven megelégszik majd azzal, ha az államfő formálisan teljesíti a feladatköréből adódó kötelességeit. Így aztán maximálisan a kedvteléseinek élhet, ami meg is felel Gašparovičnak. De mit is várhatunk egy öreg bácsitól? – teszi fel a kérdést Kusý. Nem igazán vagyok biztos abban, hogy ennyivel beérik-e Gašparovič választói, hogy az ország többi polgáráról már ne is beszéljünk. Mert azt, amit az elnöktől az elkövetkezendő nehezebb és bonyolultabb időszakban valóban jogosan elvárnak és elvárhatnak a polgárok, Gašparovič nem tudja teljesíteni. Fico ugyanis már a markában tartja őt, és akkor sem adna neki szabad kezet, ha esetleg Gašparovič szeretné. De ő nem is akarja. És főleg nem az ország azon polgárai viszonylatában, akik nem férnek bele a nemzeti gondolkodásmódjába. Vajon hogyan fog nemzeti módon gondolni magyar és roma nemzetiségű polgártársainkra? – teszi fel ismételten a kérdést a jegyzetíró.
Gašparovič csillaga ezzel a választással leáldozott és már csak tovább hanyatlik. Tőle ellentétesen, Radičová csillaga most van feljövőben, és vele ellentétben nyitva áll előtte a politikai jövő és mivel fiatalabb, meg is van rá a nagy esély. Csak csupán türelem és erős idegek kérdése az egész – zárja írását Miroslav Kusý.
Miroslav Kusý, Felvidék Ma, tt.
