Farbaky István, a jeles feltaláló és szakíró, a kiváló iskolaszervező és főiskolai tanár saját életrajzi adatai szerint 1836. augusztus 15-én született Nyíregyházán.
(Árvanagyfalvi Farbaky István ny. bányász- és erdészakad. tanár és igazgató, min. tanácsosnak önéletrajza. Bányászati és Kohászati Lapok. LXII. évf. 2. sz. 1929. jan. 18. 25. l.)
Ugyanezt a születési dátumot jegyzi Gulyás Pál lexikona (Gulyás P., 1992.) és a selmecbányai jeles személyiségeket bemutató szlovák kiadvány is. (Herčko, I., 1995.) A Zsámboki László szerkesztette lexikon (Zsámboki L. főszerk., 1983.) és az Akadémiai Kislexikon (Beck M. főszerk. – Peschka V. főszerk., 1989.) viszont egy évvel későbbre (1837) teszi a születést.
Az elemi iskolát és az algimnáziumot szülővárosában végezte Farbaky. 1850-ben innen Eperjesre került, ahol érettségit szerzett. 1854–58 között a selmeci akadémián bányászatot és kohászatot tanult. 1859-ben a csehországi Příbramban volt gyakornok, majd ezt követően 1859-ben az akadémia matematika-fizika-mechanika tanszékének tanársegédje lett. 1865-től rendes tanár, 1872 és 1892 között az általános és vasgyári géptan tanszékének előadója és vezetője.
Farbaky István rektor portréja (Fotó: Wikipédia)
Közben 1876-tól az akadémiának is igazgatója, illetve rektora. Hatszor választják meg ebbe a tisztségbe. Az intézmény rendkívül sokat köszönhet neki. Tudását és tehetségét már akkor is felismerték hallgatói, amikor még németül volt kénytelen előadni, dacára annak, hogy akkor még nem beszélhette jól ezt a nyelvet.
Minderre így emlékszik vissza önéletrajzában: „Tapasztaltam, hogy a német nyelv nem tökéletes bírása dacára is a hallgatók és a tanári testület tevékenységemmel meg voltak elégedve, és nemcsak az akadémia igazgatósága részesített az előadásokért év végén külön remünerációban, ami aztán többször ismétlődött, de az akad. ifjúsága is kimutatta elismerését a maga módja szerint úgy, hogy mikor a Schachtról (ifjúsági kocsma) haza, illetőleg a városba menve ablakaim alatt német énekszóval elvonult, sohasem mulasztotta el refrénképpen magyarul »Éljen Pista bácsi« hozzáfoglalni.” (Farbaky I., 1929. 26. l.)
Erre az időszakra esett Selmecbányán az Erdészeti Lapok alapítása. A témát érintő kutatók közül sokan megfeledkeztek Farbaky lapalapítási érdemeiről. Talán azért, mert ő maga bányamérnök volt. Visszaemlékezéseiből azonban kiderül, hogy Wagner Károly, Divald Adolf és mások mellett ő is sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv érdekében. Igaz, Divald volt köztük a „legagilisabb és legnyughatatlanabb”, mert „ő tette szóvá és élesen kritizálta a germanizáló »Ungarische Forstverein«-nak és szaklapjának, az »Ung. Forstzeitung«-nak szereplését…” (Farbaky I., 1929. 26. l.)
A bécsi minisztériumnak nem is tetszett a magyar érzelmű selmecbányai tanárok tevékenysége, ezért Divaldot és Wagnert elhelyezték egy időre innen. Ideiglenesen így Farbakyra bízták az Erdészeti Lapok kiadását és szerkesztését. Az eltávolított tanárok természetesen háttérből is irányították a munkát.
Abban is nagy érdeme volt Farbakynak, hogy 1867 októberétől az erdészeket magyar nyelven oktathatták. A bányászati akadémián, sajnos, továbbra is németül folyt a tanítás. Az 1880-as években újabb sikereket értek el Farbaky irányítása alatt. 1881-ben megjelent a Bányászati és Kohászati Lapok első száma. Farbaky egyébként 1892-ig volt a folyóirat szerkesztője, és nagyban hozzájárult a magyar bányászati szaknyelv kialakulásához.
1884-ben az iskola helyiségeinek világítása foglalkoztatta a tudós tanárokat. Saját szerkesztésű akkumulátorok előállítására törekedtek, amit sikerrel meg is oldottak. Ebben is Farbakyé volt a fő érdem. „Nevét a magyar feltalálók között a Schenek Istvánnal közösen kifejlesztett nagyteljesítményű akkumulátoruk révén tartják számon.” (Zsámboki I., 1983. 152. l.)
Farbaky dolgozta ki az akadémia új oktatási rendjét és tanterveit is. E szerint a bányászati karon négy szakot oktattak, mégpedig a bányászatot, a fémkohászatot, a vaskohászatot és a gépészépítészetet.
A Farbaky István által szerkesztett selmeci szaklap (Fotó: bkl.uni-miskolc.hu)
A nagy építkezések korszaka szintén Farbaky rektorsága idejében kezdődött. Több épületet vásárolt és újított fel az intézet, gyarapodott gyűjteménye. Schulek Frigyes tervei szerint varázsolták újjá a Fritz-házat, 1891-re felépült az új erdészeti „palota”. Közben arra is volt energiájuk a tanároknak, hogy még a nagy építkezések előtt megalakítsák a Magyar Bányászati Irodalmat Pártoló Egyesületet. Így a szakma nyelve is egyre erőteljesebben épült, bontakozott.
Szerteágazó volt Farbaky közéleti és szakirodalmi tevékenysége is. 1889-től főbányatanácsos, 1903-tól miniszteri tanácsos lett. 1892 és 1901 közt Selmecbánya országgyűlési képviselője volt. Hosszú időn át az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöki tisztét is betöltötte, s éveken át felügyelte a helybeli evangélikus líceumot.
Schenek Istvánnal alapvető tanulmányt írt az elektromos akkumulátorokról (Bányászati és Kohászati Lapok, 1885). A fogaskerekek számítása című úttörő dolgozata 1892-ben Selmecbányán jelent meg. 1901-ben ugyanott adták ki magyar és szlovák nyelven a Selmecbánya országgyűlési képviselőjének beszámolóját.
Farbaky István az akadémia Sopronba való telepítése után is Selmecbányán maradt. Magányosan élt a városban és társtalanul hunyt el 1928. december 3-án. Síremléke ma a Kopogtató (Klopačka) melletti evangélikus temetőben látható. A temető 18. számú, szürkésgránit, védett obeliszkjén ez a felirat olvasható: „id. Árvanagyfalvi/ FARBAKY ISTVÁN / ministeri tanácsos/ b. és erd. akadémiai igazgató / képviselő stb. / szül. 1836. aug. 15. / megh.1928. dec. 3.“
Farbaky István is megérdemli hát, hogy az idelátogató magyarok tiszteletüket tegyék sírjánál.
Forrás: Csáky Károly: Jeles elődeink, 2002.; Híres selmecbányai tanárok, 2003
