Elemzők szerint a rendszerváltás utáni elhibázott magyar külpolitika az oka, hogy Románia példáját látva Szlovákia is megsértette Sólyom Lászlót. Az EU részéről semmilyen konkrét válaszlépésre nem számíthatunk, egyetlen út a magyar külpolitika tekintélyének helyreállítása lenne. Azonban EU-tagállamként és szövetséges országként nem lehet bármit megtenni. Az, hogy Szlovákia megtehet, s ezért meg is tesz hasonló lépéseket, valójában a rendszerváltás utáni elhibázott magyar külpolitika eredménye – nyilatkozta lapunk kérdésére Tóth-Czifra András, a Vision Consulting elemzője. Egy olyan ország útjába, amely következetes és tekintélyt sugárzó külpolitikát követ, nehezebb hasonló akadályokat fektetni. A magyar kormány és a külpolitika látható gyengesége tehát mindenképpen hozzájárul az ilyen helyzetek kialakulásához, még ha a szlovák fél érveinek többsége valójában gyenge és könnyen cáfolható is – mutat rá Tóth-Czifra András.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy jelenleg sem Romániában, sem Szlovákiában nem tagja a magyar párt a kormánynak, hosszú idő óta először. Ez szintén lehetőséget ad a hasonló lépések megtételére, s ez egymástól független folyamat. Ilyen értelemben tehát nem lehet koncepcióról beszélni. Abban az értelemben nyilván van összefüggés, hogy Szlovákia láthatta a román példát – amely egyébként inkább a román belpolitikai küzdelmek (az elnökválasztás) indikátora, s nem az egész román kormányé, hanem Traian Basescu elnök egyik kommunikációs fogása volt – s ennek megfelelően cselekedhetett.
A magyarok is provokálnak?
Paul Lendvai a Der Standarnak írt kommentárjában úgy fogalmaz: „hallatlan pofon” volt megtagadni a beutazást egy másik európai uniós állam, ráadásul egy szomszédos ország elnökétől, pofon volt ez a szlovákiai magyar kisebbség és az egész magyar nemzet számára. E lépés nemzetközi visszhangja éppen olyan negatív volt, mint a magyar nyelv bizonyos körülmények közötti nyilvános használatáért elrendelhető pénzbüntetésé – írta. Ugyanakkor még Magyarországon is a magyar fél provokációiról beszélnek liberális és európai szellemiségű megfigyelők – tette hozzá.
Mindkét ország az EU és a NATO tagja. Ennek ellenére egyes budapesti politikusoknak a minden Kárpát-medencei magyar közös érdekeiről szóló hangos kijelentései szítják az 1920-ban, a trianoni diktátummal leválasztott területeken élő magyar kisebbségek feletti védhatalmi igényektől való félelmet nemcsak Szlovákiában, hanem Romániában és Szerbiában is – írta. A szerző szerint csak egy következetes europaizálás, az EU bekapcsolódása enyhítheti a vitát úgy, hogy se a kisebbségek jogai, se a többségi nemzetek szuverén államisága ne sérüljön, és a szélsőségesek a Duna északi és déli partján is visszaszoruljanak.
Hosszabb távra kellene tervezni
Tóth-Czifra András, a Vision Consulting elemzője szerint azonban az Európai Unióhoz való fordulás ebben az esetben nem kecsegtetheti a magyar kormányt konkrét válaszlépésekkel. A legnagyobb szlovák kormánypárt, a Smer tagságának felfüggesztése az Európai Szocialisták Pártjában 2006-ban is olyan lépés volt, amely hasonló okok miatt született, de különösebb eredménye nem volt. Az ügynek az EU elé való vitele maximum magyarázkodásra késztetheti a szlovák felet, és nemzetközi médianyilvánosságot adhat az ügynek, de semmilyen konkrét válaszlépést nem várhatunk az EU részéről. A szlovák nagykövet behívása és a hivatalos tiltakozás ugyanilyen hatástalan maradhat – nyilatkozta lapunk kérdésére az elemző. A külpolitikai válasznak tehát hosszabb távra kell terveznie, s a külpolitika tekintélyének visszaállítását kell alapul vennie – véli az elemző.
Szlovákiában már akkor borítékolható volt a hasonló megnyilvánulások gyakorivá válása, mikor 2006-ban megalakult a jelenlegi kormánykoalíció – emlékeztet Tóth-Czifra András. Robert Fico láthatóan nem kívánta a szélsőséges, de gazdasági koncepcióval nem igazán rendelkező Nemzeti Pártot a gazdaságirányítás közelébe engedni, a koalíciókötéshez viszont – főleg, ha nem programalapú – szükséges, hogy minden pártnak juttassanak bizonyos, általuk fontosnak tartott pozíciókat.
Az SNS számára kielégítő volt a kulturális és oktatásügyi tárca, valamint néhány másik, kevésbé fontos minisztérium, innen eredeztethetők a nyelvtörvényhez hasonló kezdeményezések (a támogatásért cserébe a párt szinte „szabad kezet” kapott). Olyasmiről lehet szó, hogy Robert Fico anélkül játszhat rá ebben a felosztásban a nyilvánvalóan jelen lévő magyarellenességre,
hogy saját kezét kellene besároznia – véli az elemző. A magyar elnök látogatásának „megtiltása” ennek a politikának az egyenes következménye.
Felvidék Ma, Fogas Krisztina
