Sárközy Klára a kormány szociális politikájának egyik leggyakoribb bírálója a parlamentben és azon túl is. Eleve kétségbe vonja azt a Ficóék által oly gyakran hangoztatott tételt, hogy itt és most szociális állam épül.
Mivel tudja alátámasztani azt a kijelentését, hogy távolról sem szociális állam az, amit Róbert Fico és Viera Tomanová szerint ez a kormány épít?
– Kezdjük talán a Munka Törvénykönyvével, hiszen mindjárt a kormányciklus elején módosították. Érzéketlenül nyúltak hozzá, nem arra törekedtek, hogy rugalmas legyen a munkaerőpiac, hanem a fordítottjára. Mindenkor egyetértek azzal, hogy a munkavállalóknak védelemre van szüksége. Ez természetes dolog. De először olyan környezetet kell teremteni, hogy beruházók érkezzenek, beruházások legyenek, új munkahelyek teremtődjenek, hogy legyen kit védeni. A törvénymódosításkor, sajnos, nem ezt a szempontot vette figyelembe a miniszter asszony, a szakszervezeti guruk érdekeinek megfelelően járt el, hogy azoknak legyen a legmagasabb fizetésük, és minden feltétel adott legyen, hogy jól érezzék magukat. Nem az volt a cél, hogy az egyszerű munkások érdekeit védjék, látjuk, a tömeges elbocsátásokkor alig hallatták hangjukat. A legrosszabbkor emelték a minimálbér összegét is, akkor, amikor épp begyűrűzött hozzánk a gazdasági válság. Még a gazdasági – és a pénzügyminiszter is óvta ettől a lépéstől Tomanovát és a kormányfőt, rámutatva, hogy ezzel a lépéssel pont azok veszíthetik el munkájukat, akiket védeni szeretnének. Tudni kell, hogy Szlovákiában legfeljebb kétszázaléknyian kapnak minimálbért, de ők épp a legelmaradottabb régiókban dolgoznak. Vagy a textiliparban. És lám, bebizonyosodott a jóslatunk. A textilipari cégek fokozatosan kivonultak az országból, mert számukra a minimálbérnövekedés is gondot okozott. Romániában, Bulgáriában telepedtek le.
Munkavállaló- vagy inkább csak szakszervezetpárti ez a kormány?
– Kétszer vagy háromszor módosította a kormány a kollektív szerződésekre vonatkozó jogszabályt. Két éve képviselői indítvánnyal, amelyet azóta az Alkotmánybíróság vizsgál. Ez a törvény kimondta, hogy amilyen a kollektív szerződés Pozsonyban, olyan legyen Eperjesen is, ami a más-más körülmények miatt badarság. És a taláros testület még ítéletet sem hozott, máris elfogadott a napokban egy újabb idevonatkozó badarságot a parlament, és még megerősíti az előbb említett kormánytörekvést.
A régiók közötti különbségek megszüntetéséért ön szerint mit tett ez a kormány? Látványos kihelyezett üléseket tartott.
– Ha marad a Dzurinda-kormány, a reformokat követően épp a régiók közötti különbségek megszüntetése lett volna a legfontosabb feladata. Az igaz, hogy a jelenlegi kormánynak jó néhány kihelyezett ülése volt, ám fokozatosan kiderül, hogy a régióbeli polgármestereknek tett ígéreteit nem tartotta be. A regionális különbségek megmaradtak. Éppolyan szegény marad Kelet-Szlovákia vagy Közép-Szlovákia déli része, mint volt.
A családpolitika terén mit emelne ki?
– Az látszik, hogy e téren sincs koncepciója a miniszter asszonynak. Ad hoc javaslatokat nyújt be, vagy pedig tűzoltást végez. Itt van például az anyasági pótlék kérdése. Először azt találta ki, hogy csak az első gyermek után kap a szülő 25 ezer koronát. Mikor rákérdeztünk, hogy mi lesz a másod–harmadszülött gyermekekkel, a kritikánkat elutasította, majd, mit ad Isten, fél év múlva előálltak azzal a javaslattal, hogy jár a pénz a második és harmadik gyermek után is. De felvetődik az újabb kérdés, és mi van tovább. Ezek a gyerekek egyszer csak iskolába járnak, növekednek a kiadások. Én úgy gondolom, hogy ha a tárca rendelkezik egy bizonyos pénzcsomaggal, nemcsak az újszülöttekre kellene gondolnia, hanem arányosan szétosztani azt a családok között. A probléma az, hogy minden kérdéskörbe próbál kategóriákat bevezetni.
Legutóbb például a gyes esetében. Kivételezett helyzetbe kerülnek azok, akik otthon maradva kizárólag a gyerekneveléssel foglalkoznak, és negatívan érinti azokat, akik meg tudják azt oldani, hogy egy-két órás munkát vállaljanak a gyerek mellett. Ez a kormány semmit nem tesz a kismamák zavartalan munkába való visszaállása érdekében, hogy ne szakadjanak el teljesen a munkaerőpiactól. Nem, itt is kategorizál. Pedig ebből a pluszpénzből minden kismamának járna, persze, aki dolgozik valamit, annak kevesebb. Ehelyett diszkriminálja azokat, akik esetleg magasabb képzettségűek és nem akarnak teljesen elszakadni a munkahelyüktől. Két évnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy valorizálják a családi pótlékot és az anyagi szükséghelyzetben lévők juttatását.
A nyugdíjrendszert illetően a legnagyobb felháborodást a 2. pillér elleni folyamatos támadás váltotta ki.
– De az első pillérrel nem történt semmi. És most visszautalnék arra, hogy a családpolitikával sem úgy foglalkozik a tárcavezető, ahogy kellene, no, de a nyugdíjrendszer terén is csak a 2. pillér elleni harcra futja a kormánynak. A legellehetetlenítőbb dolgokat találták ki, én azon csodálkozom, hogy még mindig működik ez a rendszer. Megszüntették a végzősök számára a kötelező belépést, önkényesen tízről tizenöt évre emelték a takarékosság idejét, diktál és nyomást gyakorol a kormány a magánnyugdíj-pénztárakra, itt sincs koncepciója. A Szociális Biztosító magas hiányát úgy akarta megoldani, hogy kétszer is megnyitotta a második pillért, remélve, hogy 150 ezer kilépő pénze átkerül oda. Ezt a hétmilliárdot már el is költötte az állami költségvetés, miközben csak 30-35 ezren távoztak a 2. pillérből.
Összegzésképpen elmondható, hogy átgondolatlan lépések sorozata történik, csak a pillanatnyi érdek vezérli őket, nem törődnek azzal, hogy milyen lesz az ország szociális helyzete tíz, vagy mondjuk a nyugdíjrendszere húsz év múlva. Kijelentették például, hogy 2010-ig biztosan nem emelik a nyugdíjkorhatárt. És kérdezem, 2011-től mi lesz. Bárki is fog kormányozni, ezt a lépést meg kell tenni, a demográfiai mutatók ezt megkövetelik. A ma meg nem született gyermek 30 év múlva nem hozhat utódot a világra, akkor ki termeli ki a nyugdíjakra valót.
Elég késve reagáltak a gazdasági válság hatásaira is?
– Emlékezhetünk, tavaly ősszel még arról beszélt ez a kormány, hogy a válság bennünket nem érint, majd idén, amikor megkezdődtek a tömeges elbocsátások, hónapokig tartott, amíg elfogadták a válságkezelő csomagokat. Aztán a csomagok egyre inkább szaporodtak, közöttük olyan intézkedések is voltak, melyeket csak egy-két ember használt ki, de olyan is, amelyet egy sem. Egyetlen ellenzéki indítványt sem fogadtak el ezen a téren, de olyan előfordult, hogy pár hónap múlva szemrebbenés nélkül saját képviselői indítványként terjesztették be azt a parlamentbe. Sokszor még azt a fáradságot sem vették, hogy az eredeti javaslatban szereplő helyesírási hibát kijavítsák. Úgy szoktam mondani, hogy örökbe fogadják a javaslatainkat.
Több szópárbaja is volt már Viera Tomanovával. Milyen miniszternek tartja?
– Arrogáns, koncepciótlan, hozzá nem értő, nem odavaló ember, aki az ellenzéki képviselőket semmibe veszi.
Mit gondol, ezt a legutóbbi, szociális üzemek körül kirobbant botrányt megússza, vagy a kormányfő most is megkegyelmez neki?
– Várjuk meg az Európai Bizottság ellenőrzésének eredményét. Ha kiderül, hogy ez egy újabb, úgymond „faliújságtender”, és az adófizetőknek újabb eurómilliókba kerül a szociális üzemek támogatása, nem kizárt, hogy az ellenzék kezdeményezi Viera Tomanová leváltását. Különben már rég le kellett volna váltani, kezdve a Privilégium-ügytől, számos ok volt erre. Érintett azonban az egész párt, hiszen a szociális üzemek mögött szinte kivétel nélkül smeres politikusok állnak. Komolyan mondom, nem múlik el negyedév, hogy ne legyen valamilyen, szociális tárcát érintő botrány. De ez a mostani már az utolsó csepp lehetne a pohárban. Ha viszont a kormányfő beleegyezne a menesztésébe, ezzel azt is elismerné, hogy a szociális államról felrajzolt és állandóan hangoztatott utópiája összeomlott.
(Barta József, www.szabadujsag.com)
