Betlér települést (Betliar) 1330-ban említik először (Bethler). A Szepes-Gömöri Érchegység délkeleti oldalán fekszik, a Sajó völgyében. Rozsnyótól 5 km-re északra, a 48-as út mentén. A 13. sz.-ban bányásztelepülésként keletkezett. A csetneki Bebekek birtokolták. A 16. sz. második felétől a krasznahorkai uradalomé. A lakosok aranyat, rezet és később vasércet bányásztak. A 15. sz.-ban vlach lakosság érkezett területére. 1557-től a töröknek adózott. A 18. sz. végén fellendült a bányászat és a vasipar. Két nagyolvasztó és két hámor működött határában. 1847-ben hengerdét építettek. A vasiparnak a 19. sz. végén áldozott le.
A települést híressé a területén álló Andrássy-kastély tette.
A kastély építése és fejlődése az Ákos-nemzetséggel, majd a Bebek családdal függ össze. Legnagyobb arányú átépítése és fényűző belső berendezése az Erdélyből származó Andrássy család érdeme. Az egykori erőd a településtől északra létesült (15. sz. közepe). Azt a Bebekek tovább fejlesztették 1566-ig, amikor a család utolsó sarja, György Erdélybe távozott.
{mosimage}
A betléri kastély homlokzata a szökőkúttal
A mai kastélyt 1708-ban csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy István báró (1650-1720) kuruc tábornok, a család betléri ágának megalapítója építette a Bebekek korábbi székhelyének alapjaira. Egy sarokbástyákkal megerősített várkastélyt emeltetett. Az épület szerény és sötét volt.
Az emberbarát Andrássy Lipót (1767-1824) 1792-ben a gömöri nemesi felkelők ezredese, a tudományoknak élt, miután leszerelt. Különösen a bányászat érdekelte, ezért a selmecbányai bányakamara tanácsosa is volt. Értékes pénzgyűjteményt hagyott hátra. 1793-ban ő alapította a betléri kastély könyvtárát, mely 20.000 kötetet tett ki. Ma 5000-rel kevesebb könyv található benne. A régi könyvtár a felvilágosodás kori szerzők, valamint régebbi magyarországi történeti munkák gazdag tárháza. A 18. sz. eleji műszaki irodalom is gazdagon van képviselve.
Lipót 1795 táján valamelyest átalakította a kastélyt. Az ő idejében, 1783-1795 között létesítették a 81 hektár területű, egzotikus fákkal és bokrokkal beültetett angolparkot is.
{mosimage}
A park
A korábbi építményt az 1882-90 között végzett teljes átépítés eltüntette. Jellegzetes reprezentatív székhely lett, a 19. sz.-végi divatnak megfelelően. Andrássy Manó (1821-1890) fényűző pompával rendezte be. Vadászkastélynak épült, így a világ számos tájáról származó trófeákat őriz. Műtárgyai a legértékesebbek. A festmények között többségben vannak a 19. sz. második felének képzőművészeti alkotásai. A szerzők között megtaláljuk: Barabás Miklóst, Benczúr Gyulát, Brodszky Sándort, Deák Ébner Lajost, Ligeti Lajost, Lotz Károlyt, Marastoni Jakabot, Markó Károlyt, Mészöly Gézát, Molnár Józsefet, Pichler Adolfot, Spányi Bélát, Sterio Károlyt és Vajda Zsigmondot (ő készítette a Vörös Szalon mennyezetfestményét). A tárlat továbbá bemutatja a bútorművesség remekeit (18-19. sz.).
A betléri kastélyt 1949-ben alakították át múzeumi célokra. A legnagyobb épségben megmaradt kastélyok közé tartozik.
A kastély hétfőnként zárva van. Télen (november-március) 9:30-tól tart nyitva. A vezetések másfél óránként követik egymás. 14:00 órakor tartják az utolsót. Áprilisban és októberben még egy 15:30-as vezetés is létezik. Szezonban (május-szeptember) 8:30-16:30 között tart nyitva. Ekkor az igényeknek megfelelően, sűrűbben követik egymást az egyes vezetések, melyek magyar nyelven is folynak.
Érdemes a kastélyt övező parkban is sétát tennünk. A bejáratnál elhelyezett térképen tájékozódhatunk, merre sétáljunk. Sajnos, a szobrokat nem láthatjuk majd, mint évekkel ezelőtt, mert miután az öntöttvas Árpád-szobrot ismeretlen tettesek ellopták, azóta a többit is biztonságba helyezték.
{mosimage}
Andrássy Manó címere
Ahogyan az egyszerű várkastély fokozatosan fényűző főúri székhellyé alakult át, vele változott környezete is. Az egyszerű kertből egy nagy kiterjedésű (81 ha) tájkertet alakítottak ki. Az első munkálatokat a 16. sz.-ban végezték. A 17. sz.-ban a park kiterjedése 16 ha. A kastély előtti gazdasági udvart félig nyitott díszudvarrá (cour d’honneur) alakították át. Eredetileg szabályos barokk parkot építettek ki, mely megőrzött néhány reneszánsz elemet (1792-95). A kastélytól északra vadaskert és fácános volt. A mai tájkert alapjait a 19. sz. elején az ismert kertész, Henrich Nieben rakta le. Alapja egy szimmetrikus, kör alaprajzú úthálózat, melyet valószínűleg a korábbi szabályos alaprajzból mentettek át. Jelentős beavatkozásokat végzett Josef Bergmann kertész is. Az ő működése alatt készültek a park empire építményei, mint a Nagy vízesés, a Hermész kútja, a Szabadkőműves pavilon, az Olimpiai láng és a Remete Lak. A 19. sz. utolsó negyedében jelentős területeket kapcsoltak hozzá és azt is parkosították. A szabályos úthálózatot szabálytalannal cserélték fel és a dísznövények ültetésénél is megszüntették az előző korok szabályosságát. De annak néhány eleme mégis megmaradt. A kilátóhelyek, melyek eredete a francia kert maradványa, továbbra is fontos elemei maradtak a parknak. A bukszusokból díszképeket alakítottak ki. A Betléri patakon kalaptetős japán fahíd vezet át és annak szomszédságában kupolás kínai pavilon áll. A patakon lépcsős vízeséseket, mesterséges holtágakat s kanyarokat, halastavat alakítottak ki. Általában honos fafajtákat ültettek. A lomblevelű fák mellé később tűlevelűeket is társítottak. Az idegen, de meghonosult fafajták közül a vadgesztenyét kell kiemelni. A kastély körül fák némelyike 200 éves is lehet. A 19/20. sz. fordulóján külföldi fafajtákat ültettek ki: tulipánfát, nyári liliomfát, szivarfát, páfrányfenyőt, hamisciprust, duglászfenyőt, hemlock-fenyőt és vörösfenyőt. A hazai nemesítésű vágott levelű hársfa, a közönséges gyertyán, a kőrislevelű juhar, a lucfenyő és körte szintén megtalálható.
{mosimage}
Ez a fa is tudna mesélni
Végezetül érdemes megemlékeznünk Betlér hányatott sorsú szülöttéről, Arany Adalbert László (1909-1967) nyelvészről, tanárról, néprajzkutatóról, muzeológusról és szakíróról. A háború után a felfelé ívelő ígéretes nyelvészeti pálya megszakadt. 1946-tól egy 36 fiatal magyar értelmiségit tömörítő csoport tagjaként a kitelepítések és a csehszlovák–magyar lakosságcsere idején jelentéseket és felméréseket készített a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogsérelméről. A csoportot Pozsonyban és Budapesten tanuló egyetemisták képezték, akik Arany köré szerveződtek. A szervezetet 1949-ben leleplezték. Államellenes összeesküvés vádjával ítélték el mindannyiukat. Arany kapta a legtöbbet, nyolc évet. A röplapok gyártását pénzbírsággal kellett volna sújtani, mert a jogtiprás elleni tiltakozás nem büntethető, sem az, hogy a nélkülöző, idős magyaroknak segélyeket juttattak. Jáchymovban szurokércet válogatott minden védőöltözet nélkül. Szabadulása után az egyetemi pályáját nem folytathatta. A Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatójaként értékes munkát végzett. 1990-es rehabilitálását nem élhette meg.
Balassa Zoltán
