A Lisszaboni Szerződés értelmében az EU minden tagországa küldhet egy személyt az Európai Unió végrehajtó szervébe, az Európai Bizottságba, amely az elnökből és 26, bizonyos szakterülettel megbízott biztosból áll. A biztosokat 5 évre választják meg. Az új biztosjelöltek meghallgatása 2010. január 11-e és 19-e között folyik az Európai Parlamentben, a plenáris szavazásra január 26-án kerül sor. A biztosok kinevezéséhez elengedhetetlen az Európai Parlament jóváhagyása.
Az energiaügyek jövője
A jelölteket a parlamenti szakbizottságok értékelik. Mészáros Alajos, a Magyar Koalíció Pártja európai parlamenti képviselője az energiaügyi szakbizottság tagjaként Günther H. Oettinger energiaügyi biztosjelölt „vizsgáztatásán” vett részt. Oettinger az energiatakarékosságot és a klímavédelmet kívánja tevékenységének prioritásává emelni. Az általános meghallgatáson kifejtette: az EU tekintélye függ attól, hogy saját, klímavédelmi célkitűzéseit képes lesz-e megvalósítani. Prioritásai: az energiahatékonyság növelése az energiahatékonysági beruházások költségeinek révén, a nukleáris energia biztonságos hasznosításának a megoldása Európa szinten, a tagállamok közötti szolidaritás erősítése, valamint az EU a nemzetközi energiaügyekben képviselt álláspontjának egységesítése.
A német biztosjelöltnek válaszolnia kellett egészen konkrét kérdésekre is. Mészáros Alajos arra volt kíváncsi, milyen szerepet szánna az új, fejlett technológiákkal működtethető alternatív energiaforrások fejlesztésének. Elsősorban az autóiparban egyre elterjedtebbé váló a hidrogén üzemű motorok, illetve a magfúziós reaktorok terjedésének támogatása érdekelte. Ezekkel a technológiákkal ugyanis nem kerülne széndioxid és más, üvegházhatású gáz a légkörbe. Kívánja-e támogatni és segíteni az új technológiákat legalább a kutatás és az innováció terén, és számíthatunk-e arra, hogy hivatali idejének végén ezek már komoly szerepet játszhatnak az energia ellátásban? – hangzott EP-képviselőnk kérdése.
Günther H. Oettinger válaszában kifejtette: Vannak olyan kutatási területek, ahol a tagállamok képesek egyedül sikereket elérni, de vannak olyan szintűek is, ahol már európai összefogásra van szükség. Az energiakérdés az utóbbiak közé tartozik. Biztosként Oettinger az energiakutatást súlypontivá szeretné tenni és jóval több forrásból akarná támogatni. A 70-es években, a kőolajválság után voltak olyan idők, amikor az európai országok a GDP-jükhöz képest sokkal több pénzt fordítottak energiakutatásra, mint jelenleg. Napjainkban több pénz kell a modern infrastruktúrákra, több a jövő energiatermelésének kutatásra, de az energiahatékonysági kutatásokra is. Léteznek már európai szintű programok, de ki kell építeni hozzájuk az európai szintű kapcsolatok hálózatát, meg kell szervezni az európai munkamegosztást – a támogatási források rendelkezésre bocsátásával. Az Európai Unió nem kerülhet hátrányba más országokkal szemben az energiakutatást illetően.
Mészáros Alajos orosz gázfüggőség problémáját is felvetette. E téren ugyanis az EU-tagországok érdekei sok esetben ellentétesek. Németország például nagyobb orosz gázimportra szorulna, míg az új tagállamoknak – energiabiztonságuk érdekében – éppen más forrásokra lenne szükségük. „Itt van például országomnak, Szlovákiának az esete, ahol ez a függőség 100 százalékos. Kelet – Közép-Európában a helyzet aggasztó, ha a tavaly januári gázkrízist vesszük alapul. Ennek két aspektusa is van, politikai és gazdasági. Melyik aspektus fontosabb Ön szerint, hogy megoldást találjunk az orosz hatás csökkentésére? Ön szerint lesz-e majd kompromisszum a politikai és gazdasági érdekek között?” – kérdezte.
Günther H. Oettinger válaszában az Európai Unión belüli szolidaritás erősítését hangsúlyozta: „Szándékom, hogy foglakozzak a közvélemény számára nem annyira ismert tényekkel is, hiszen vannak tagországok, ahol nincs orosz gázfüggőség, de vannak olyanok is, ahol ez 100 százalékos. A belső piacon olyan vezetékrendszert kell kiépíteni, hogy senki se maradjon magára e problémával, illetve senki ne legyen zsarolható. Ezt a törekvést támogatni fogom, annak tudatában, hogy a helyzet történelmileg alakult így, de az Európai Unió politikájában az áru, a tőke szabad mozgásának elve ugyanolyan jelentőséggel fog bírni, mint eddig. E területen függünk Oroszországtól, amely azonban stratégiai partner is számunkra. Felelős magatartást kell megkövetelnünk tőle, és szoros kapcsolatokat kell ápolnunk valamennyi moszkvai kormánnyal. Ez hozzájárulhat, hogy az orosz nyersanyag-függőségünket soha ne kelljen hátrányként megélnünk.”
(sa), Felvidék Ma
