Úgy tűnik, a kormánypártok a koalíciós válság elsimítása során a „lassan siess!” jelszóhoz igazodnak. Bár Robert Fico kormányfő a múlt hét folyamán úgy nyilatkozott, örülne, ha a koalíciós szerződéshez készült záradék elfogadására, ami a kormánypártok közti feszültséget lenne hivatott megoldani, már szeptember elsején sor kerülne, pillanatnyilag úgy tűnik, erre csak szeptember közepén kerülhet sor.
Pedig az SNS már augusztus elején felmondta a koalíciós szerződést, s a szlovák alkotmány elfogadásának évfordulója, azaz szeptember elseje remek apropó lehetett volna a kormánypártok számára a záradék aláírásához, de a Smernek, az SNS-nek és a Most-Hídnak ezt a célt nem sikerült elérniük.
„Nehéz megmondani, mikor írják alá a koalíciós szerződés záradékát. Remélem, hogy szeptember középéig sor kerül rá” – jelentette ki az SNS képviselői csoportjának elnöke, Tibor Bernaťák, aki tagja a változtatásokat előkészítő bizottságnak. Bernaťák szerint több új pont megvitatásához a koalíciós pártok csúcsvezetőinek is össze kell ülniük, s valószínűleg a pénzügyi tárca is állást foglal az ügyben. A Smer parlamenti frakciójának vezetője, Martin Glváč nem lát gondot abban, hogy szeptember elseje elteltével még mindig nincs papíron rögzítve a megegyezés. „Jó társaságokban a kézfogás is felér a szerződéssel” – jegyezte meg Glváč.
Michal Horský politológus szerint érthető, hogy a koalíciós záradék, már amennyiben mindhárom párt kívánalmainak valóban meg akar felelni, munkaigényes, ezért időre van hozzá szükség.
A jövő évi költségvetés elfogadása is oka lehet az időhúzásnak
A szerződéshez fűzött új szabályok arról szólnak majd, hogy a koalíciós vezetők ezentúl valószínűleg minden hétfőn találkoznak, új mechanizmusokat rögzítenek arra vonatkozóan is, hogy az esetleges ellentéteket hogyan oldják meg, illetve a koalíciós pártok regionális struktúrái is kötelesek lesznek egymással rendszeresen kommunikálni. Az új szabályokat előkészítő munkacsoport augusztus 30-án tanácskozott első ízben.
A koalíciós szerződésben végrehajtandó változtatások elodázására valószínűleg hatással vannak a Ján Richter munkaügyi miniszter körüli turbulenciák is, akinek az SNS a fejét követeli, illetve a pártok programprioritásairól folytatott tárgyalások, ami viszont az év legfontosabb törvényével, a 2018-as költségvetés elfogadásával van összefüggésben. Mindegyik pártnak vannak saját törekvései arra vonatkozóan, mit kellene a kormánynak az elkövetkező időszakban elfogadnia. Ezeknek azonban korlátot szabnak az állami költségvetés lehetőségei, és az állami költségvetési fegyelem fenntartása. A Smer például növelni szeretné a minimálbéreket, vagy jobban értékelni azokat, akik egy magatehetetlen családtagot gondoznak, az SNS pedig a járulékmentes 13. és 14. fizetéssel állt elő az alkalmazottak számára. A Most–Hídnak összesen 20 követelése van, köztük például az adómentes rész növelése, illetve az alkalmazottak nettó bérének emelése.
Danko: Az egyetlen alternatíva a megegyezés vagy a hivatalnokkormány
Azt még mindig nem lehet tudni, hogy a Szlovák Nemzeti Párt képviselői támogatják-e majd a Richter miniszter leváltására irányuló ellenzéki javaslatot. Peter Plavčan oktatási miniszter távozása után, amelyre Robert Fico felszólítására került sor, az SNS bejelentette, Ján Richternek is távoznia kell a tisztségéből. Danko fenyegetésére, hogy a nemzetiek szövetkezhetnek a kérdésben az ellenzékkel, Robert Fico kijelentette, ez esetben a szavazást Richter leváltásáról a kormánnyal szembeni bizalmi szavazással köti össze.
Horský szerint az ellenzék nemcsak a közvéleményre igyekszik nyomást gyakorolni, hanem Andrej Danko hiúságára is, aki a politológus szerint gyakran hangsúlyozza, hogy mindent büszkén akar csinálni. „Egyre nagyobb gondot okoz, hogy a büszkesége kibírja-e a koalíciós valóságot, s nem részesíti-e inkább előnyben az ellenzékkel való szavazást a miniszter leváltásáról, ami ebben az esetben a kormány létének komoly veszélyeztetését jelentené” – fűzte hozzá a politológus.
Bár arra egyelőre Danko nem akart válaszolni, miként szavaz majd Richter esetében, azt már korábban kinyilvánította, nem tudja elképzelni a Richard Sulíkkal (SaS), Boris Kollárral (Sme rodina) és Igor Matovičcsal (OĽaNO) való közös kormánykoalíciót. Mint mondta, amennyiben úgy döntene, hogy a pártjával mást utat választ, mint a jelenlegi kormánykoalíció, azt majd időben közli. „Nem tudom elképzelni a politikai párbeszédet más politikai vezetőkkel” – fűzte hozzá azzal, hogy ha az ellenzéki pártok 2020-ban kormányra kerülnének, nagyon szívesen megnézné, hogyan törődik majd Boris Kollár a családokkal munkaügyi miniszterként. „Számomra egyetlen alternatíva létezik, vagy a megegyezés, vagy hivatalnokkormánynak kell felállnia, vagy pedig gondolkozzanak el az emberek, milyen államot, milyen állami működést szeretnének” – fogalmazott Danko.
Mire is megy ki a játék, Danko úr?
Az Aktuality.sk portálján megjelent vélemény szerint Szlovákia nem egy polgára, de biztosan a koalíciós partnerek, sőt, ami még rosszabb, a híres ötezer tagból álló SNS nem egy tagja is felteszi magában a kérdést, mire is megy ki a játék Danko esetében. „A legrégibb politikai pártunk” hátterében álló oligarchák azonban nem teszik fel ezt a kérdést, illetőleg másként teszik fel: „Miről is kellene, hogy szóljon a játék a mi Andrejünk számára?”
Legyen akárhogy is, ennek a két kérdésnek a megválaszolásával megint csak megtudunk valamit Szlovákiáról és a valódi jelleméről. Annak a felállásnak a koalíciós válsága, amely nem is olyan régen még a szélsőségesség elleni gátként, no meg a stabilitás megtestesüléseként hirdette magát, a háttere annak a valódi interperszonális drámának, amelyet talán a Titanic című, kasszasikernek számító film rendezője sem vetne meg.
Pedig valójában arról van szó csupán, hogy amennyiben az SNS a nyereségszerzés eszköze, és a befektetők (a párt hátterében álló oligarchák) kiszámolják, hogy a befektetés, még ha kicsiny is ugyan, de nyereséget hoz, miközben minden más (más felállás, előrehozott választás, hivatalnokkormány és hasonlók) csak veszteséget, akkor a harmadik Fico-kormány marad tovább. A nyereség alatt a közpénzekből származó anyagiakon kívül egyéb haszon is értendő, mint például a tisztségek, a büntetlenség, a hely a vályúnál abban az esetben, ha Szlovákiában külföldi befektető szeretne beruházni, vagy a feljavító munkálatok az európai pénzforrások megfelelő medrekbe való irányítása során.
A főhősök motivációja ebben a Szlovák Nemzeti Pártról szóló esetben világos és tiszta tehát, mint a nyári ég Nagyrőce felett. Vagyis csak egyetlen kérdés marad: Önnél mire megy ki a játék, Danko úr?
Az SNS elnöke, aki csak egy bábfigura valaki másnak a rendezői irányítása alatt (nyilvánvalóan Michal Gučík színész szinkronizálásában), a nyereség látványára engedelmesen egyszeri használatra szóló örömlányt csinál a Szlovák Nemzeti Pártból. Ennek a pártnak az igazi elnöke azonban tudatosítja, hogy a Smer és a Most–Híd ölelése halálos lesz, és a „legrégibb politikai párt” hamarosan összekéregetheti a sírkövére valót a történelem szemétdombján. Ezért aztán nem lehet nem megkérdezni: akad az SNS híres ötezer tagja között legalább egy, aki a fenti kérdést felteszi az elnökének is? – olvasható az Aktuality.sk véleményrovatában.
(Pravda, Aktuality.sk/Felvidék.ma)