Megálmodta, formába öntötte, asztalra tette. Holnap és holnapután szóbeliznek az Esterházy Akadémia leendő hallgatói. Gubík Lászlót kérdeztük az általa megálmodott és megvalósított akadémiáról, mely reményei szerint a jövő közéleti személyiségeit, újságíróit, politikusait neveli ki négy félév alatt.
Miért éppen Martos?
Martos bűbájos felvidéki falucska, amibe beleszerettünk. Ideális hely a szabadegyetemnek. A Feszty Park minden szempontból megfelelt, de az elmúlt öt év alatt kinőttük. Ahhoz, hogy fejlődhessünk, lépni kellett. Ezért idén a Martosi Szabadegyetemet már új helyszínen rendeztük meg, azzal az üzenettel, hogy vár egy új világ. Az Interreges pályázatnak köszönhetően megépülhet egy olyan rendezvényközpont, amely remélhetőleg az év minden napján működhet majd és önfenntartó lesz. Egy másik forrásból ugyan, de az Esterházy Akadémiát is Martoson képzeltem el, ami a rendezvényközpont legfontosabb pillére lesz.
A martosi létesítménynek még csak technikai neve van: rendezvényliget és népfőiskola. Töritek a fejeteket?
Természetesen beindult a fantáziánk. A létesítményt mi álmodtuk meg, lelki szemeink előtt pontosan látjuk, milyen rendezvényeknek ad majd otthont, és mi az a szellemi örökség, amelynek meg akarunk felelni. Feszty által megjelentethető a honfoglalás kora. Jókai és Konkoly-Thege által a reformkor, a dualizmus elevenedhet meg, annak kulturális, irodalmi, tudományos csodája. Tehát nagyon sok mindenre lehet építeni. Népfőiskola azért, mert bár nem a legszerencsésebb megfogalmazás a mai korban, mégis benne van a lényeg: a vidéki értelmiség képzése, a szegényebb sorsú, pici falvakból érkező fiatalok számára elérhető képzések, neves szakemberek által. A névválasztással kapcsolatban végül úgy tartottam helyesnek, ha megpályáztatjuk a létesítmény nevét, hiszen ez a hely nem csupán a miénk, de mindenki másé is. Külön kiírunk egy pályázatot a logóra és a névre, amit rövidesen meghirdetünk. E-mailben várjuk a pályaműveket, melyek közül a nyertes mű 500-500 euró díjazásban részesül. Az eredményt március 15-én hozzuk nyilvánosságra.
Említetted a honfoglalást, a reformkort. Melyik történelmi korban tudod magad elképzelni a leginkább?
Több ilyen korszak is van. Szívesen éltem volna a reformkorban, vagy inkább Mátyás király idején. Akkor voltunk a legnagyobbak, a legtöbben, sok hőssel. Menők voltunk Európában, menő királlyal és vertünk mindenkit. Persze a boldog békeidőkben sem lenne rossz, a századforduló előtt. De leginkább a két világháború közti időszakban tudom elképzelni magam. Jelentős társadalmi mozgások figyelhetők meg, újrarendeződés, fellendülőben a gazdaság, na és persze 1938-ban visszacsatolnak minket. És főleg azért, mert van már foci. A magyar labdarúgás akkor élte első aranykorát. De ahogy Tolkien Gandalfja mondaná, a kort nem mi választjuk. Nekünk csak az a dolgunk, mit teszünk benne a megadott idővel.
A két háború között lettél volna Esterházy János?
A konzervatívok számára azért vannak szent tehenek. Nálam is. Az én esetemben Esterházy János olyan személyiség, hogy meg sem merném kockáztatni, hogy bármilyen módon hasonlítsam, vagy belehelyezzem magam a szerepébe. Még ha példaképem is, úgy gondolom, csak törekedni lehet arra, hogy a közelébe kerüljünk, de sosem fogjuk azt elérni. Viszont az élethelyzetébe bele tudom magam képzelni: elkobozták a vagyonomat, elcsatolták a területeinket. Új helyzet van és végig kell járnom a településeket és tartanom kell a hitet, lelket az emberekben. Esterházynak ma is sok aktuális üzenete van, mint a népek egymásrautaltsága, vagy a keresztény eszmék pótolhatatlan ereje. Nagyon fontos, amit az Esterházy család képviselt, amire ők felfigyeltek: a felvidéki magyarság kérdése szociális kérdés is egyben. Ez így volt Esterházy idejében, és így van most is. Bennünket mindig tönkre akartak tenni. Fizikailag nem tudtak elpusztítani, ezért elszegényítették a felvidéki magyarságot.
Ez tudatosan történik szerinted ma is?
Persze. Gondolj bele, jelenleg az uniós beruházások töredéke jut Szlovákia magyarlakta területeire az egész országot tekintve. Ma nem vagonokba raknak minket, de el akarnak szegényíteni, hogy önmagunktól hagyjuk el szülőföldünket, mert ott már nem lehet megélni. Valami hasonló történt Esterházy idején is, és történik máig.
Magad vagy az Esterházy Akadémia alapítója. Jelenleg hol tart a munka?
Harminc jelentkezőnk van, ami tulajdonképpen kétszeres túljelentkezés. Az esszéket már elolvastam. Az öt témából legtöbben az identitás témájáról írtak, de kedvelt volt a „Mit üzen a gróf a mának?“ téma is, azok pedig, akik kimondottan újságírói pályára készülnek, a felvidéki magyar média lehetőségeiről értekeztek.
Mit gondolnak ezek a fiatalok az identitásunkról?
Szlovákiai magyarként definiálják, aki bár magyarnak vallja magát, de már tudatosult benne, hogy ragaszkodni kéne az államhoz, illetve ahhoz, hogy ezen a jogi környezeten már nem lehet változtatni. Míg a felvidéki magyar számukra többletkötődést jelent – már van egyfajta érzelmi kötődésük. Nem egy államhoz kötődnek, nem jogi szempontból vizsgálják a kötődést, de egy földrajzi és történelmi környezethez ragaszkodnak. Ezeket a dolgokat boncolgatták az esszékben. Volt igazán érdekes, eredeti pályamű is egy sportújságírónak készülő jelentkezőtől. Ő konkrét neveken keresztül vázolta, mit mutat az identitás az egyes sportolók fejében, szívében. Ki az, aki a magyar, vagy a szlovák válogatottságot választja a különböző sportágakban és ennek megfelelően ki minek vallja magát.
A szóbelikre most hétvégén kerül sor. Kik a bizottsági tagok?
Molnár Imre Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója vállalta a bizottság elnökségét. Mellette szóbeliztet Pelle Veronika, a Corvinus Egyetem tanársegédje, aki kommunikációs szakértő, valamint Jeszenszky Zsolt rádiós műsorvezető, saját szavaival jellemezve, politikai hobbista. A tagok kiválasztásánál arra törekedtem, hogy jelen legyen a szakmaiság, a tudás és készség, valamint a vagány konzervativizmus.
A megnyitó mikor lesz?
Szándékosan az Esterházy János végakarata teljesülésének előestéjén nyitja meg kapuit az akadémia, szeptember 15-én, hogy másnap közösen zarándokolhassunk el az alsóbodoki kegyeleti megemlékezésre. A megnyitón jelen lesz Esterházy-Malfatti Alíz, a Nemzetpolitikai Államtitkárság képviselete, és felavatjuk Esterházy magyar parlament által adományozott mellszobrát is, amelyet a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke, Pánczél Károly avat majd fel. Molnár Imre nyitóelőadásával kezdődik meg az akadémia működése.
Egy hosszú távra tervező szellemi műhely létrehozásáról nyilatkoztál korábban. Mit jelent ez pontosan?
Hat pilléren nyugszik az akadémia tevékenysége: előadások, képzés, mentorképzés, Esterházy-zarándoklatok, tanulmányutak és egyéb ösztöndíjak, valamint a társadalmi szerepvállalás. Esterházy-szellemiségének továbbvitele a legfőbb cél, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy Alsóbodokkal szorosan együttműködjünk.
Mitől lesz ez műhely?
Előadópárokban gondolkodom. Szeretném, ha különböző vélemények ütköznének, ezzel is serkentve a gondolkodást. A nevek egyeztetés alatt állnak még. Lesznek trénerek és mentorok. Az előadók pár alkalommal tartanak csak előadásokat, míg lesz legalább négy olyan mentor, akik foglalkoznak a hallgatókkal. Jelenleg a hallgatók igényeit dolgozzuk fel; milyen formában legyenek a képzések, hiszen más rendszert kell felépíteni, ha csak kéthetente tudunk képzéseket tartani és mást, ha hetente. A gyakorlathoz és a valós igényekhez kell igazítani a képzést.
Miért fontos a kritikai gondolkodásmódot bevinni az ellentétpárokkal?
Mert ez serkenti a gondolkodást. Erre a focis példák a legjobbak, mert ott csapat van, stratégia és hadviselés. Ha egyedül vagy a pályán, nem tudod, mennyire vagy jó. Ha ott az ellenfél, az ellen már fel kell építened a stratégiádat.
Bennem felmerült, hogy ez az egész akadémia egy Via Nova-képző. Messze járok az igazságtól?
A Via Nova soraiból alig van jelentkező. Uniformizált, egyhangú képzéseknek szerintem semmi értelme. Legyen az embernek egy világképe, egy értékrendje, de azt ne önmagától gondolja természetesnek, meg felsőbbrendűnek. Ha van valaki, aki történetesen másképp gondolkodik a világról, akkor azzal jussak legalább közös nevezőre, vagy győzzem meg. A beérkezett motivációs levelekből is kitűnik, hogy ugyan van értékrendjük, világképük ezeknek a fiataloknak, de nem elkötelezettek sem a konzervatív, sem a liberális eszmék felé. Szeretném tartani a sokrétűséget, hogy a lehető legtöbb helyről és különböző háttérrel érkező fiatalok jelentkezzenek a jövőben is. Hozzátenném, hogy a mai világunkban a liberálisok uniformizálnak.
Kinek szól a képzés?
Bárkinek, akinek az értékrendjébe belefér Esterházy János személyisége. Friss diplomásoknak, jelenlegi egyetemistáknak, vagy olyan fiataloknak, akik nem jártak még egyetemre, illetve valamilyen okból nem tudták azt befejezni és még nem töltötték be a 31. életévüket.
Megelőzte az akadémia megalapításának ötletét bármilyen piackutatás, igényfelmérés?
Nem. Viszont az, hogy harmincan jelentkeztek, már magában egy visszaigazolás, hogy erre igény van. Sőt, most már azon kell elgondolkodnunk, hogy levelező tagozatot nyissunk. Rengeteg megkeresés érkezett 35 év felettiektől, hogy szívesen bejárnának az előadásokra, képzésekre.
Mit kínál a hallgatóknak az Esterházy Akadémia?
Előadásokat, gyakorlatorientált képzéseket, tanulmányutakat Európába, vagy a tengerentúlra. Természetesen Esterházy örökségének az ápolása is része lesz a hallgatók feladatainak. Az akadémia növendékei társadalmi munkában is részt vesznek majd, besegíthetnek a partnerszervezeteinknek, a MartFeszt közéleti részének szervezésében is segítenek majd. Ez egyben felkészülés az életre, hiszen ez alatt a két év alatt kialakulhatnak már a szakmai kapcsolatok. A kérdésedre a válasz: a tudáson kívül olyan kapcsolati rendszerhez juthatnak, ha valóban ügyes és tenni akaró fiatalokról van szó, hogy el tudnak majd helyezkedni. Az Esterházy Akadémia egyfajta minőségbiztosítás, garanciát vállalunk az itt végzett fiatalokért – én személy szerint. Már az első évfolyam végzőseivel mérhető lesz az akadémia. Jövőre ilyenkor újra felvételiztetünk.
Honnan jött az ötlet?
Azt tapasztalom, hogy ha valaki huszonévesen belecsöppen a felvidéki politikai életbe, az vagy megtanul úszni, vagy csak sodródik az árral. Az esetek legnagyobb részében nincsenek felkészülve arra, hogy mi minden vár rájuk. Gondolok itt arra, hogyan kell nagyobb rendezvényeken több száz ember előtt szerepelni, hogyan kell egy beszédet felépíteni és azt megtartani. Miként kell egy vitában viselkedni, érvényesíteni az akaratunkat, vagy megszervezni egy kampányt. Erre tanítani kell a fiatalokat.
Téged tanítottak erre?
Segítők és tanácsadók voltak és vannak is, de ez nem rendszerszintű mentorálás. Az akadémia ezt szeretné. Tudom, milyen könnyű kínos helyzetbe kerülni, akár önhibánkon kívül. A legtöbb fiatal tenni vágyásból vág neki az egésznek. Az vezeti, hogy letegyen valamit az asztalra, tegyen a falujáért, családjáért, vagy a tágabb közösségéért. Egyszerűen csak hasznos szeretne lenni, de az az igazság, ez többről szól. Erre egy idő után már fel kell készülni. De csak akkor tudod ezt jól csinálni, ha felkészült vagy. Az akadémia ebben segít.
Milyen jogviszonyban lesznek a hallgatók?
Szerződést kötünk velük, havi kétszáz eurós ösztöndíjat kapnak a Marthos Polgári Társulástól. Hatvan millió forintot kaptunk a BGA-tól az Esterházy Akadémiára. Ebből fedezzük az előadói díjakat, az ösztöndíjakat, a kisbusz költségeit, útiköltséget, tanulmányi segédeszközöket, rezsit, rendezvényeket.
Az újságíróképzés mennyire lehet konkurenciája a jelenleg elérhető képzéseknek?
Semennyire, mert nem szűkebb értelemben beszélhetünk itt újságíróképzésről. Nem feltétlenül az írás művészetére tanítjuk meg őket csupán. Az első félév, azaz az elméleti rész elsajátítása után a képzések kettéválnak: politikatudományra és újságírásra, amelyet gyakorlati feladatok révén sajátíthatnak el a hallgatók. Viták szimulálására, stúdióbeszélgetésekre kerül sor. A hallgatók belebújhatnak a politikus vagy a riporter szerepébe. Hiszem, hogy a gyakorlatban látszik meg, kinek mire van tehetsége. Most még lehet, hogy valaki azt hiszi magáról, született népvezér, de kiderül, hogy mégsem, és inkább a kritikai gondolkodásmódja jobb.
Van jelenleg élő példaképed a felvidéki, a magyarországi és az európai politikai palettáról?
A mai politikai értelemben már nem nevezhető aktívnak, mivel az irodalmi műveltségű, széles spektrumban gondolkodó politikus, mint Duray Miklós ma már kiveszőfélben. Tisztelet a kivételnek. Most a rámenős, direktív, pragmatikus, célratörő embereké a politika világa. Aki ma politizál, az Orbán Viktort nem tekintheti nem példaképének. Kérdezted, európai politikus. Ő már az. Kitartása, akaratereje, harci kedve felülmúl mindent.
Nyugatabbra?
Ha valahol, akkor nyugaton nem érdemes politikai példaképeket keresni.
Mire vagy most, harmincévesen a legbüszkébb?
Az maradtam, aki voltam. Mindannak ellenére, ahonnan jöttem, ahol formálódtam. Lévaiként megtanultam, hogy közösségben gondolkodjak. Gyerekkori, máig tartó baráti köröm túlnyomórészt szlovák, akikért tűzbe tenném a kezem és ők is értem. Léván mégsem olvasztott be az a közeg. 2006-ban elkerültem az ELTE jogi karára, ami nem éppen a konzervatív értékek hirdetéséről híres. Annak ellenére voltam háromszor évfolyamelső a HÖK választáson, hogy nem vagyok ügyvédcsalád sarja. Őszinte gyerek vagyok, sosem alakoskodtam. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sem a lévai szlovák, sem a belpesti közeg nem szippantott be. Mindig haza törekedtem, ennek köszönhetően most épp Komáromban vagyok.
