Vasárnap interjú hangzott el a Kossuth Rádióban a Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnökével, Duray Miklóssal. A következőkben ebből az interjúból olvashatnak részleteket. (Az elhangzott interjú hanganyaga meghallgatható Duray Miklós honlapján).
Mi a véleménye a szlovák politikai vezetők Sólyom Lászlóra vonatkozó nyilatkozatairól? Amikor azt nehezményezik, hogy Sólyom László magyar államfő Szerbiában elmondta, hogy a magyar nyelv mellett a befogadó ország nyelvét a szlovákiai magyar diákoknak idegen nyelvként kellene tanulniuk?
– Teljesen egyértelmű, hogy amit Sólyom László szerbiai látogatása alkalmával mondott, azzal kapcsolatban semmilyen szakember nem támaszt kétséget. Tudatosítanunk kell, hogy Szlovákiában egyrészt kormányrangra emelték a szélsőséget, másrészt egy versenyfutás tart a miniszterelnök pártja és a Szlovák Nemzeti Párt között. Egymást próbálják nem csak legyőzni, hanem túlszárnyalni is – elképesztő javaslatokkal és buta kijelentésekkel. Sajnos, Robert Fico ebben is partnere lett Ján Slotának.
Ez utóbbi azt mondta, hogy meg kellene akadályozni a 2011-es magyar Európai Uniós elnökséget. Az Európai Unió mégsem avatkozik be ezekbe, a szlovák nyelvtörvényre is általában egy szlovák–magyar ügyként tekintenek…
– A háttérben szerencsére van más is. Az Európai Bizottság jogszolgálata nagyon elítélő véleményt alkotott a nyelvtörvényről. Számos nyugati ország is egyértelműen Szlovákia tudtára hozta, hogy ezt így folytatni nem lehet.
A közvélemény-kutatások szerint nem várható jelentős változás a parlamenti választások után sem…
– Én világéletemben optimista voltam, sosem ismertem olyan reménytelen helyzetet, melyből nincs valamilyen kiút. Viszont az optimizmusnak józansággal is kell párosulnia. Ismerni kell azokat a határokat, melyeket egy társadalom már nem léphet túl.
Ha valaki nem tud érvényesülni a szülőföldjén, az mit remélhet?
– Tulajdonképpen egy harapófogóban vagyunk. Egyik oldalról szorítanak a szociális gondok, a másik oldalon meg a nemzeti azonosságtudatunkkal szembeni megnyilvánulások. Érdemes viszont arra gondolnunk, hogy az elmúlt kilencven évben vajon volt-e olyan magyar elképzelés, mely ezt az áldatlan helyzetet megpróbálta volna hatékonyan megváltoztatni? A két világháború közötti visszacsatolásra is csak úgy tekinthetünk, hogy 1945-ben megint mindent a nulláról kezdtünk. Az 1945-48-as időszak sem mérvadó, mert abban a sajátos helyzetben a magyar politikának nem volt semmilyen eszköze. 1949-től egészen 1990-ig semmilyen magyar elképzelés nem volt, illetve ha volt, az arról szólt, hogy Magyarországnak semmi köze a határon túl élő nemzetrészekhez, mert azok az adott ország szocialista nemzetének a tagjai. 1990 után az Antall-kormány próbálta megfogalmazni a nemzetpolitikát, de megvalósítani már nem tudta. Az 1994–1998-as időszakban sem volt semmi érdemleges a félresikerült magyar–szlovák alapszerződésen kívül, melyet azonban nem úgy kötöttek meg, ahogy egyébként azt meg lehetett volna. Volt ugyan egy kényszer a nagyhatalmak irányából erre, de arról nem szóltak, hogy abban minek kell lennie. 1998–2002 között volt egy aktív magyar nemzetpolitika, amely viszont túl rövid volt ahhoz, hogy stabilizálódó hatást váltson ki. 2002-től a napjainkig pedig csak zavaros nemzetpolitikai elképzelések születnek, az egyik a másikat kioltja…
A szlovákok mindig a magyarokat vádolják azzal, hogy nacionalista zászlólengető nemzet. Most pedig ők hoztak egy hazafiassági törvényt.
– Már korábban is született egy olyan törvény, amely szerint más állam himnusza csak akkor játszható le, ha annak jelen van a hivatalos képviselője is. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt általában nem tartjuk be. De ha „összerakjuk” az elmúlt 10–15 év törvényeit, akkor kiderül, mindent tiltani akarnak, ami nem szlovák.
Meddig mehet el Szlovákia, és mikor mondja majd Európa, hogy itt a határ?
– Tudatosítanunk kell, hogy amíg sem a felvidéki magyarok, sem a hivatalban lévő magyarországi kormány nem mondják azt, hogy elég volt, addig ezt senki más nem fogja kimondani helyettünk.
Felvidék Ma
