Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) általában odafigyelt a „magyar ügyekre”, legyenek azok szlovákiai magyar, akár pedig magyarországi magyar vonatkozásúak. A politikai jellegű kérdések ritkábban fordultak elő, gyakoribbak voltak a felvidéki magyarság mindennapi életét érintő problémák, események. Igaz, akkoriban szinte mindennek volt politikai háttere is. A Párt olyan eseményeket is figyelemmel kísért, amelyek a közéletben nem váltak beszédtémává, és persze ennek az ellenkezője is előfordult.
Szlovákia Kommunista Pártja Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) szlovákiai „kihelyezett részlege” volt. A párt a CSKP Központi Bizottságának a határozatai alapján működött. 1939 májusában a CSKP-től szervezetileg különvált, majd 1948. szeptember 28-án ismét egyesült vele.
A következő dokumentum a magyar múlt egyik felvidéki emlékével foglalkozott.
Központi Bizottság, SZLKP, Titkársági ülés, Szigorúan Titkos megjelölés
Az ülés programpontja: Dessewffy Arisztid tábornok emléktáblája sírjára való kihelyezésének a javaslata Margonya községben, Bártfai járás
Beterjeszti: Válek elvtárs
Oldalak száma: 3
Kinyomtatott példányok száma: 13
Pozsony, 1979. 2. 10.
Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságnak Titkársága, Dessewffy Arisztid emléktáblája kihelyezésének a javaslata (Horbulák Zsolt felv.)
A dokumentum legérdekesebb része a következőket tartalmazza:
„Az MNK [Magyar Népköztársaság] Kulturális Minisztériuma [KM] az MNK pozsonyi Főkonzulátusán keresztül 1976-ban kérést fogalmazott meg az SZSZK [Szlovák Szocialista Köztársaság] Kulturális Minisztériuma felé, hogy engedélyezze egy kétnyelvű emléktábla kihelyezését Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, az 1848-49-es szabadságharc mártírjának a családi sírjára Margonya községben, a Bártfai járásban. Az MNK Főkonzulátusa Dessewffy aradi kivégzésének az évfordulóján minden évben virágot helyez el. Az MNK KM-a továbbá azt javasolja, hogy az emléktáblát a saját költségén készítteti el. Az elkészítéssel Kóthai Nándor szobrászt bízta meg, aki az emléktábla elkészítésének a céljából a kassai KSZ KNB [Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság] engedélyével meglátogatta Margonya községet. Az emléktábla szövege, melyet az MNK Kulturális Minisztériuma az SZSZK Kulturális Minisztériumával egyeztetett, a következőképpen hangzik:
Dessewffy Arisztid
honvédtábornok
a nemzeti szabadságért folyó harc mártírja
1802 – 1849
„A halál számomra semmit sem jelent. A harc közben körülöttem ezerféleképp lebegett.”
Az MNK Kulturális Minisztériuma
Tudvalevő, hogy ezt a mondatot Dessewffy tábornok a halála előtt mondta. A SZSZK KM-je figyelmeztette az MNK KM-jét, hogy a sír külső részének a felújítása után 1975-ben rendbe kell hozni a sír belső részét is. A kassai KSZ KNB a Bártfai JNB [Járási Nemzeti Bizottság] egyeztetése után beleegyezett a javítás elvégzésébe. Tekintettel a belső felújítás befejezésére és Dessewffy tábornok halálának közeledő 130. évfordulójára, az MNK pozsonyi főkonzulja 1979. október 10-én azt a kérését fogalmazta meg, hogy felhelyezhesse az emléktáblát. Továbbá bejelentette azt is, hogy annak leleplezését a SZSZK Kormány Protokoll Hivatalával egyeztetve 1979. október 11-re tűzte ki.
Az 1848-49 szlovák felkeléssel kapcsolatos történeti források áttanulmányozása, illetve a Szlovák Műemlék- és Természetvédelmi Hivatallal való konzultáció után kijelenthetjük, hogy Dessewffy tábornok, akit Aradon 1848. október 6-án az osztrák hadsereg parancsára végeztek ki, és akit az említett családi sírba temettek el, nem vett részt szlovákellenes mozgásokban. Tekintettel erre a tényre, továbbá arra, hogy a közös emlékezés a Szlovákia területén eltemetett Habsburg-ellenes Kossuth-forradalomban részt vett magyar hősről szól, mindez hozzájárul a jelenben kialakítandó haladó hagyományokhoz és segít megőrizni népeink barátságát, ezért javasoljuk az emléktábla kihelyezését.”
A szöveghez azt a kiegészítést kell tenni, hogy a tábornok neve a szlovák eredetiben is minden alkalommal a magyar helyesírás szerint szerepel. Sőt, rendfokozatának első említésekor a „honvédsky generál” forma szerepel.
A párt dokumentumai között sokféle hangvételű irat szerepel. A bemutatott az egyik legbarátságosabbak és legőszintébbek közé tartozik. Tényszerű, az esetleges szlovák ellenvetések elfogadhatók, illetve az együttműködést, a magyar oldal kívánságát megértették, és nem hátráltatták semmilyen bürokratikus akadállyal.
