Türelemmel viselt súlyos betegség után 45 éves korában kedden elhunyt Pölöskey István, a Magyar Televízió filmszerkesztője, a Duna Televízió Műsorsajtó Irodájának egykori vezetője.
Másnak csupán egy rövid hír, nekünk egy élet. Az elmúlt nyáron még együtt úsztuk át a Balatont, s most búcsúzunk tőle. Noha tudtunk súlyos betegségéről, ő nyugtatott minket, hetekkel ezelőtt még gyógykezeléséről beszélt reménykedve.
A Duna Televíziónál ismertem meg, közvetlen munkatársamként a Műsorsajtó Irodát vezette. Kiváló kapcsolatot épített ki a hazai és a határon túli lapok munkatársaival, a kárpát-medencei újságok és portálok naponta közölték műsornépszerűsítő írásait. Nagy szerepe volt a Duna Televíziót megújító „Cseppnyi változás” kampány megszervezésében és sikerre vitelében.
A változások nyomán mindkettőnket a Magyar Televízió fogadott be, ő a Filmszerkesztőség oszlopos tagja lett, én megmaradtam a határon túli sajtókapcsolatok területén. István kiváló újságíró volt, mégis új posztján a nap huszonnégy órájában a film világában élt. Munkája mellett tanított, fiatalokat nevelt a film szeretetére, több éven át részt vett a Magyar Filmszemle dokumentumfilmes zsűrijének a munkájában, az MTV-ben filmklub szervezésében segített. Széles műveltségű szakember volt, magánéletében enciklopédikus értékű filmarchívumot gyűjtött össze, kedvelte a dzsesszt, a kortárs zenét.
Istvánt mindenki szerette, élveztük humorát, megköszöntük segítőkészségét, kollegialitását.
Az elmúlt hetekben, ha érdeklődtem utána, mindenki hallgatott. Rosszat sejtettem, de reménykedtem, reménykedtünk. A felgyógyulásában vetett hit kedden foszlott köddé.
Az elmúlás nem lehet nemes, mégis Rab Zsuzsa szavaival köszönök el tőle:
„E műszer-józan korban
nem halt meg senki szebben
halálos végű kórban:
szertelen bizalommal,
szertelen szeretetben.”
Csermák Zoltán
