„A változás folytatódik” – hirdeti ugyanaz az arc, befelé mosolyogva, mintha lenne valaki, aki nem tudná: kilencven éve folyamatos a változás. Csak van, aki mégis az állandóságot, a megmaradást, egyetlen valóját és hitét követi, és van, aki feladta. A változás – pontosabban: az átváltozás – nekik folytatódik. Nekünk marad a (ki)tartás.
Pánikra nincsen ok, a hűvös szembenézés ideje jött el, nem a bűnbakkeresésé. Túl hosszú volt a kilencven év, míg ki-ki a maga útját járta, sokszor a könnyebb boldogulást keresve, vagy tehetetlenül a felbolydult világban, próbálván beilleszkedni vagy hasonulni, mi több: beolvadni a többségbe.
Emlékszem, harminc évvel a reszlovakizáció után is szégyellte falunk kocsmájában, aki reszlovakizált… 2010-ben végre eljött a feloldozás kora! A magyar jogok addigi élharcosa új zászlót bontott, rajta a jelszó: a nemzetiség nem fontos, csak az árucikk legyen kifogástalan. Halódó rádiócskánk kívánságműsorai megteltek remegő hangú magyar nagyik szlovák unokáiknak küldött szlovák kívánságdalaival… Postaküldésünkben is megszaporodtak a parlamenti választási siker után a beírások: a maguk ideje lejárt, fogják már be…
Kiszabadult a palackba zárt szellem. Az átváltozások pompázatos sorozata zajlik. A mi időnk, a mi hatalmunk jegyében. A húsz év alatt megalkotott aranyborjú meg egyre jobban pöffeszkedik talapzatán. Mert különös dolog a hatalom. Bele lehet bódulni. Mňačko egy egész különös könyvet írt róla, sokan forgathatnák haszonnal, persze ha idejük lenne rá, mert a világ – a hatalom világa – már csak ilyen: megfoszt időtől, csendes elmélyedéstől, annak végiggondolásától, vajon önmagam vagyok-e még. Vagy: melyik önmagam az, amelyik én vagyok? Hányan lakunk együtt e bőrben, mely olyan jól mutat a plakátokon az együgyű mosoly ellenére is?!
Rá lehet szokni a hatalomra. Mert ahogy Mňačko leírta: „Nyilvános arcok nagyüzemi előállítója, nagy retusőre, szállítója, arcok népszerűsítője, egy gépezet fogaskereke, mely közszájon forgó legendákat gyárt a törpék nagyságáról, a jelentéktelenek fontosságáról, a nyomorékok szépségéről”. Elég csak megnézni a plakátokat. Elég csak megnézni, amúgy is apadó magyarságú településeinken kit kéne az átváltozások nagymestere szerint a fejünkre ültetni. Csupa átváltozót vagy átváltozottat…
Ennek is megvan a logikája: ők biztosan nem kérnek majd maguknak jogokat, esélyeket, lehetőségeket másságuk, de őshonos voltuk kapcsán, s a hatalom főutcáján sem fognak számonkérően szembejönni. Törleszkedni és dorombolni fognak a nagy győzelmi zsúron és utána is a szőke meg barna cicák, kandúrok, többségiül.
A tét nagy. A „nyilvános arc” számtalanszor bevallotta: a legmagyarabb bástyákat akarja bevenni, meghódítani, az átváltozás útjára téríteni. Tavasszal még csak az átváltozóban lévőket szólította meg igazán. Ahogyan két kis gömöri faluban összeverbuvált leendő hívei mondták: a vegyes házasságban élők a jó anyag a pártnak, nekik van elegük a magyar-szlovák vitákból, s ők tudják pontosan: szlovák nyelven is működik a család, s attól még magyarnak érezheti magát annak a magyar tagja. Mint a nagyik a kívánságműsorban: magyarul kérik a szlovák dalt a szlovák kisunokának… És ez a változás végleges, mert ezen a ponton az átváltozás befejeződik, akkor is, ha a katalizátor szerepét játszó aranyborjú ezt még nem ismerte fel. Pedig az átváltoztató shownak és az ő hatalmának is itt lesz vége.
Nélkülünk, makacs megmaradók nélkül ő senki és semmi, csak egy együgyű plakátarc, aki elhitte, hogy épp megváltja a világot, pedig csak kiszolgált egy álnok érdeket – egy tál lencséért cserébe. S közben nagynak érezte magát, a legnagyobbnak…
Mert különös dolog a hatalom. Ahogyan Mňačko írta saját sorsa alakítójává képes tenni az embert. És: „Neked módodban állt, hogy úgy alakítsd (sorsodat), ahogyan alakítottad. De másként is gyúrhattad volna. Te magad választottad az utadat. Kegyetlen ez az út. Talán a legkegyetlenebb. Mert hatalmas erőfeszítés – a semmibe. És a virrasztónak csak egyetlen válasza van rá, egy nyugtalanító válasza: a hatalom korrumpál”.
Úgy hiszem: a virrasztás ideje is elérkezett.
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
