A tavalyi esztendőben, életének 74. évében elhunyt az Érsekújvárban élő Juhász Mária pedagógus, kulturális szervező, színházi rendező és dramaturg, aki pedagógusként is maradandót alkotott.
A déli régió falvaiban, ahol tanított, dolgozott, megvalósította, felélesztette és maradandóvá tette a gyermekszínjátszást és Felvidék-szerte egyengette az ifjúsági színjátszás útját.
Szülőfalujában, Szőgyében, később Kürtön, Naszvadon majd Pozbán tette népszerűvé és emlékezetessé tanítványai számára és a faluközösség részére a gyermekszínjátszást.
Juhász Mária hagyatéka: könyvek, színpadi kellékek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Komáromi Jókai Színházban dramaturgként dolgozott. Pozsonyban, a Csemadok központjának munkatársa volt, ahol ifjúsági színjátszó csoportok létrejöttét szorgalmazta, segítette munkájukat, táborokat, seregszemléket, fesztiválokat szervezett számukra.
Juhász Mária 1943. szeptember 12-én született Szőgyénben. Olyan családban nőtt fel, ahol kilenc gyermek nevelődött, és ahol a keresztény-nemzeti értékrend dominált, így a nemzeti öntudatot már gyermekkorában kincsévé tanulta, ennek alapján választott hivatást, magyar tanító lett.
A gimnázium és a tanítóképző elvégzése után a szülőfalujában, Szőgyénben kezdett tanítani. Aktívan bekapcsolódott a falu kulturális életébe.
Régi hanglemezek, forgatókönyvek, színpadi kellékek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az iskolában újraélesztette a színjátszás hagyományát, számos gyermekdarab és mesejáték előadásán keresztül szerettette meg diákjaival az irodalom, és főleg a magyar irodalom remekeit a színpadon történő játékon keresztül, és mutatta meg nekik a közösség megtartó erejét, ismertette meg velük a küzdelmekért járó sikert.
Emlékezetes irodalmi színpadi előadások rendezése is fűződik a nevéhez, felnőtt szereplőkkel, köztük ő maga is közvetítette a magyar irodalom nagy alakjainak műveit, munkásságát. 1971-ig élt és tanított Szőgyénben.
A 95 éves szőgyéni Szabó Ilona tanító néni egy iskolai ünnepségen így emlékezett kedves tanítványára:
Marika az első tanítványaim között volt, amikor megnyílt a magyar iskola. 60 gyermek járt az első és a második évfolyamba, az egyik osztály délelőtt, a másik délután tanult. Marika, mint egy kis tanító néni, a segítségemre volt, gyors felfogású és rendkívül tanulékony lévén segített a többieknek a tanulásban. Később a színdarabok betanításában számíthattam talpraesettségére és segítőkészségére. Nagyon büszke voltam rá, amikor tanító lévén ő is öregbítette a szőgyéni iskolai színjátszás hírnevét.
A Kistérségi Színtársulat által előadott István, a király rockopera kellékei (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Juhász Mária bárhol tanított, meghonosította a színjátszást
Neve Felvidék-szerte nem csak a Csemadok berkeiben volt ismert, a déli régióban a nemzeti kultúra értékeihez kapcsolódóan is gyakorta feltűnt. Nevéhez fűződik a Kistérségi Színtársulat alapítása, számos darabbal, köztük az „István, a király” rockopera, melyet több ízben és több helyszínen mutattak be határon innen és túl, a szülőfaluban, Szőgyénben is.
Több alkalommal és nagy lelkesedéssel rendezte meg „Gyökereink” címen a Szőgyénből elszármazottak találkozóját. 2016 szeptemberében volt az utolsó találkozás ebben a formában, amikor egyben az „István, a király” rockopera Szőgyénben két ízben bemutatott előadásának évfordulójára is emlékeztek. Ebből az alkalomból hívta meg mindazokat, akiket tisztelt, és akik segítették őt ebben a törekvésében.
A rockopera díszleteinek, kellékeinek, ruhatárának kiállításával egybekötött rendezvénynek a szőgyéni kultúrház és a régi községháza épülete adott otthont, de vendégeivel ellátogatott a régi iskola épületébe is, mely ma óvodaként működik.
A Juhász Mária-emlékszobában (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A magyar nyelv és irodalom nagy tudója volt
Mindazok számára, akik ismerték Juhász Máriát, ismert volt a nemzete iránti igaz, hűséges és tántoríthatatlan elhivatottsága, ragaszkodása, harcos kiállása. Igazi tanítóként minden esetben kijavított bárkit, ha nem szép és helyes magyarsággal közölte mondandóját.
Az egyik internetes oldalon a „Helyesen, szépen magyarul” csoport alapítójaként számtalan oktató, nyelvtani tanácsot osztott, s nemkülönben a magyar irodalom gyöngyszemeit is olvashatták a csoporttagok.
Mindazok, akik a tanítványai voltak, és utólag visszagondolnak az ő munkásságára, tudják, hogy Juhász Mária tanító néni, nemcsak tanított, hanem nevelt, jellemet formált, irányt mutatott, és nem csupán a tanári pályán, de élete minden területén.
Naplórészlet (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Szőgyénben, Kürtön, Naszvadon, Pozbán, de a régióban is generációk tanítója volt
Sok fiatalba oltotta be a nemzet iránti elkötelezettséget, szerettette meg velük a magyar nyelvet, az irodalmat, a színjátszást, akik azt átadták gyermekeiknek, unokáiknak. Nyílt, őszinte, mindig igazságosságra törekvő volt. Minden munkáját a precizitás és a pontosság övezte, ezt követelte meg a körülötte lévőktől is. Elveihez hű maradt haláláig.
A kürti alapiskola régi diákjai, a már felnőtt, hajdani színjátszók, magukat „pálutcaiaknak” nevező régi tanítványok így emlékeznek:
Juhász Mária emberséggel és elkötelezett magyarsággal generációkban ültette el a szépség, a jóság, az igényesség és az igazságosság iránti vágyat. Munkásságának kézzelfogható gyümölcse több száz Pál utcai fiú és leány, akik máig is ragaszkodnak a képzeletbeli Grundhoz.
A tanító néni naplójába beragasztott, megsárgult újságcikkben olvasható a kürti alapiskola akkori diákjának: Berta Miklósnak, Kovács Károlynak, Kiss Péternek, Sánta Péternek a vallomása arról, mit tanultak a darab eljátszásával, mint Pál utcai fiúk és vörös ingesek, becsületről, hazafiságról, barátságról, jellemességről, és mit az árulásról, erőről és az erőszakról. Majd a beragasztott üdvözlő sorok a már besorolt katonáktól:
Üdvözletem küldöm a hadseregből, Még mindig csak közlegény vagyok: Nemecsek.” Egy másik: „Nem vesztem el, még élek! Várom a „bővebbet levélben”. Szeretettel az újból közlegény Nemecsek.
Generációk nőttek fel a „grundon”, megtanulva, hogy az erős „ácsferik”végül a „Tisztelegj!” vezényszóval köszönnek el a gyengébb, de emberségben, bátorságban mégis a legerősebb közlegénytől.
Üdvözlő sorok „Nemecsektől” (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
1996-ban Kürtön megrendezték a Pál utcai fiúk generációs találkozóját, ahol a színpadra álltak mindazok, akik valaha eljátszották a darabot. Akkor alakult meg a Pál Utcai Fiúk Baráti Társasága.
Mit hagyott örökül Juhász Mária szülőfalujára?
Gyakran ellátogatott a szülőfaluba, mert a gyökereihez való kötődése meghatározója volt életének, egyéniségének. Ma Szőgyénben, a tiszteletére berendezett és a nevéről elnevezett szoba őrzi emlékét.
Beigazolódni látszik a Biblia ígérete: „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” Dániel Könyve 12,3.
Több polcnyi szépirodalmi kötetet, színházi forgatókönyvet, szövegkönyvet, naplót, az „István, a király” rockopera plakátjait, a színházi előadásra készített, varrott jelmezeket, kiegészítő kellékeket. Az emlékét, melyet tanítványai, barátai, a régi szőgyéniek őriznek.
Újságrészlet a naplóban: A Pál utcai fiúk generációs találkozója Kürtön (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Smidt Veronika könyvtáros, az emlékszoba kialakítója elmondta, hogy a komoly erkölcsi és eszmei értékeket képviselő gyűjtemény nemcsak a szőgyéni születésű Juhász Mária emlékét őrzi, de az idén 35. évfordulóját ünneplő rockopera előtt is tiszteleg a kiállított anyaggal.
Az érsekújvári székhelyű Kistérségi Színtársulat – melynek alakulása az ő nevéhez fűződik – több alkalommal is előszeretettel vitte színpadra a művet a régió színházkedvelő fiataljainak közreműködésével.
Volt szerencsém személyesen ismerni őt, a szüleim a tanítványai voltak, így sokat hallottam róla. Pedagógusként és népművelőként nagyra becsülöm a munkásságát, amivel az iskolán kívül is oktatott: játékosan emberi tartásra vezérelte tanítványait, melyhez egyedi módon a színjátszás módszerét is felhasználta.
Naplórészlet a régi Pál utcai fiúk interjújából (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Juhász Mária hivatását emberséggel, igényességgel, elkötelezett magyarsággal végezte, generációkban ültette el az alapos és jól végzett munka iránti igényt.
Egyetértett Bárdosi Németh János gondolataival: „az vagy, ami a munkád / nem több és nem kevesebb, / az eltűnt időből / ez őriz meg.”
A közelmúltban felkereste az emlékszobát a Érsekújvárban élő Juhász István nyugalmazott pedagógus, Juhász Mária bátyja.
Háláját és tiszteletét fejezte ki az emlékszoba berendezéséért és Marika emlékének ily módon való őrzéséért. Elhozta a húga hanglemezit és kazettáit, külön-külön közel százat. Ajándékozott a lemezekhez egy lemezlejátszót is, ezzel is bővült az emlékszoba anyaga.
Juhász Mária 2016-ban a Gyökereink című találkozón az István, a király rockopera kellékeinek kiállításán (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Juhász Imre, a Budapesten élő testvér levélben fejezte ki köszönetét. így emlékezett húgára:
Egész életében a hivatásának élt, szívügye volt tanítványai hazafias nevelése és oktatása, a népművelés, a hagyományok ápolása. Minden idejét, szellemi és anyagi erejét ezeknek a céloknak rendelte alá, vagyon helyett tiszteletet, szeretetet és megbecsülést gyűjtött, néha az elkötelezettek túlzásával. Megköszönöm a testvéreink nevében is szülőfalunk megtisztelő megbecsülését!
A Juhász Mária-emlékszoba a régi községháza épületében, a községi könyvtár mellett tekinthető meg, munkanapokon a nyitva tartás szerinti időben, egyéb időpontokban egyeztetés alapján.
