Szép dolog, ha önfeláldozóan mások javára lemondok valamiről, hogy segítsek. Bár persze ennek is van normális, józan ész diktálta határa: ha mindenről lemondok, már nincs mivel segítenem. Ezzel szemben van egy szép mondás, miszerint segíts magadon, Isten is megsegít. Ezt mostanában úgy szokták alkalmazni, hogy segíts neki, mert ő magán nem tud.
Segítség ez még? Ha valaki már olyan testi vagy lelki állapotban van, hogy tényleg képtelen rá, az más. De most nem erről van szó.
Aki nem képes önmaga érdekében tenni valamit, az életképtelen.
A természet kemény törvényei szerint az ilyen pusztulásra van ítélve. Igen ám, de mi olyan jóságosak vagyunk, hogy a kiszáradt fát is öntöznénk.
A beáramló migránsok nem hasonlítanak egy kiszáradt fára, koldusra annál inkább. Egy koldusra, aki eljátssza a sántát, hülyét, beteget, s aztán a kocsmában elissza az adományokat.
Az éghajlat változása és Afrika belső politikai-emberi problémái valóban nehézzé teszik az ottani életet, de az még nem ok arra, hogy Európától kolduljon.
Ha ég a házam, hiába hunyom le a szememet, vagy hiába megyek el – a ház tovább ég. S az sem épületes hozzáállás, ha mástól várom el, hogy a leégett házamat önként és ingyen építse újjá.
Márpedig a migránsokkal valami hasonló történik. S vannak jó lelkek, akik egymást túllicitálva ajánlják fel javaikat, önfeledt segítségüket, talán még sátorba is készek költözni, hogy lakásukat a szegény migránsoknak átengedhessék. Micsoda keresztényi gesztusok! Büszkék is magukra.
De a licit itt nem állt meg. Egy francia politikus, Yves Crochet, aki a néhai szocialista kormány minisztere volt, s ma a zöldek soraiban politizál, azt is fölvetette, hogy igen, sok a migráns, valahova el kéne helyezni őket, de sajna a franciák is itt vannak még, túl sokan.
Na, erre csókolta homlokon a múzsa, mire kiötlötte:
ha kevés a hely, a franciáknak kell összébb húzódzkodniuk, vagyis a legjobb az lesz, ha kevesebb gyereket nemzenek.
Remek ötlet, ugye? Még arra is tellett a múzsa csókjából, hogy azt javasolta: a gyermekek utáni támogatás legfeljebb két gyermek után járjon – de persze ez csak a franciákra vonatkozna. Talán attól félt a zseniális javaslattevő, hogy rasszistának tartanák, ha a migránsokat is fékezni akarná a gyermeknemzésben.
Mifelénk nem kell ilyesmit javasolni, hiszen a családmodell ideálja gyakran az egyke. És a kevés gyerekből, aki megszületik, alapvetően téves elgondolás szerint sokat szlovák iskolába íratnak.
A francia politikus, láthatjuk, példamutatóan segítőkész. Ez igen, ez tényleg önfeláldozás a javából! A hír egyik hozzászólója szerint most már csak az jöhet, legyenek a franciák öngyilkosok, így teremtsenek több helyet a migránsoknak.
Szerintem a francia gyermeknemzés visszafogásának kiötlője, aki ilyen hősiesen ágál a kedves migránsok érdekében, arra is képes lenne, hogy legyilkolja a családját, a gyermekeit, unokáit, ami van – ez úgy beleillene az elképzelésébe.
Ha valaki fölteszi a kérdést, vajon normális-e még ez az ember, a válasz egyértelmű. De ez az ő baja. Nagyobb baj, hogy egy rossz alma a többit is megrohasztja, nem pedig fordítva, hogy egy rothadó alma lesz jobb a többi jótól.
Okos ember a rothadó almát ki szokta dobni.