Az 1848-49-es forradalom 171. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezésen kopjafát avattak Bodrogszentesen. A mintegy nyolcszáz lakosú bodrogközi település lakói így egy nem mindennapi esemény részesei lehettek az idei márciusi megemlékezésen.
A település jól működő Csemadok-alapszervezete vezetősége nemes kezdeményezésének köszönhetően született a kopjafa állításának gondolata, amelyet a polgármester és a helyi önkormányzat felkarolt. A gondolatot tettek követték, és az összefogásnak köszönhetően a Csemadok helyi szervezete és a község saját anyagi forrásból, önkéntes munkával, valamint Tóth Bertalan zétényi vállalkozó önzetlenül felajánlott faanyagát elfogadva az idei nemzeti ünnepre felállították a helyi parkban a faragott kopjafát.
A forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezésen Kulcsár Zsolt, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében méltatta a forradalmi eseményeket. Úgy fogalmazott, hogy
„a forradalom és szabadságharc a magyar újkori történelem talán legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen először mutatkozott meg markánsan a magyar nép összetartó ereje, szabadságszeretete és büszkesége is egyben.”
Beszédében utalt arra, hogy amikor szervezni kezdték a kopjafa készítését, többen nekiszegezték a kérdést, miért is kell ezt a kopjafát felállítani. A kérdést ő és segítői úgy értelmezték, hogy valójában azt kell megválaszolniuk, mit jelenthet a felvidéki szentesi ember számára ez a kopjafa. A kopjafát egy olyan emlékhelyre szánják, ahol minden évben megállhatnak emlékezni, koszorúzni, vagyis tisztelegni elődeink és a magyar hősök emléke előtt. Tisztelve ezzel a történelmi múltat, erősítve a hazaszeretet és a magyar nemzettudat érzését. A kopjafa mindennek a szimbóluma, egy olyan jelkép, amely az emlékezésen túl összetartó és közösségerősítő üzenetet is hordoz.
Kulcsár Zsolt azzal a reményteli gondolattal zárta beszédét, hogy a kopjafa felirata – „Voltunk, vagyunk, leszünk!” – évek múltán a jövő nemzedéke számára is hirdetni fogja megmaradásunkat.
A rendezvény további részében Liszkai Gusztáv, a község polgármestere szólt a megjelentekhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem ez az első emlékmű a parkban, amellyel tiszteletét fejezi ki a helyi közösség a történelem nagyjai és áldozatai előtt. A kopjafa közelében a falu parkjában áll az első világháborús emlékmű, amelynek márványtábláján az első világháborúban hősi halált halt szentesiek neve olvasható. Az emlékmű 2009-óta a széttárt szárnyú turulmadár felújított szobrával hirdeti feliratának üzenetét: „Magyar hazánk felett nincs hatalma a halálnak”. A polgármester elmondta, nem véletlen, hogy az emlékezés jelképei abban a parkban kaptak helyet, ahol pár éve egy szép játszóteret is kialakítottak.
Úgy gondolja, hogy „így kell elültetni a magvakat”, hogy a gyerekek akár naponta találkozhassanak a múlt tiszteletének gondolatával azáltal, hogy észreveszik, felfedezik az emlékhelyeket, amelyről esetleg megkérdezik szüleiket, nagyszüleiket.
Így könnyebben megérthetik a történelmi eseményeket, a gyökereikhez való ragaszkodás fontosságát, és minden erőltetés nélkül alakul ki a hagyományok tisztelete bennük, és ezáltal erősödik nemzettudatuk. Fontosnak tartja, hogy a helyi oktatási intézményeket látogató gyerekek ilyen alkalmakkor ünnepi műsornak készülnek. Így történt ez most is, a szívet melengető műsor a lelkes pedagógusok kiváló munkáját dicséri, akik ily módon is hazaszeretetre nevelnek, erősítve ezzel a nemzeti hovatartozás érzését a gyerekekben és a szülőkben egyaránt.
A kopjafát Nt. Szopó Ferenc helyi református lelkipásztor áldotta meg, és lélekemelő gondolatokkal tette kerek egésszé az ünnepi megemlékezést.
A kopjafa alkotója, Balla Lajos bodrogközi fafaragó elmondta, hogy a tölgyfából készült kopjafa egy darabja annak a sok-sok alkotásnak amely a Bodrogköz, Ung-vidék és távolabbi területeken dicséri keze munkáját. Bemutatta a kopjafát díszítő elemeket: a tetején a harci eszközre emlékeztető kopja, a tulipán, őseink szakrális művészetének része, az őshazából magunkkal hozott motívum, a nőiesség, a szépség, a szerelem, a szeretet, a tisztelet, a kegyelet és az elismerés jelképe – mint magyar jelkép, a magyar címer, az 1848/1849-es évszám és a „Voltunk, vagyunk, leszünk” felirat látható.
A rendezvény végén a Csemadok elnökét kérdezve arról is tájékoztatást kaptunk, hogy a helyi szervezet aktív tevékenységet folytat. Évente rendszeresen borkóstolót, táncmulatságot, számos megemlékezést szerveznek, és igyekeznek a régi falusi hagyományokat, népszokásokat visszahozni. Ilyen például a májusfaállítás, vagy a szentivánéji ünnepségek. A jelenleg 39 tagot számláló kis közösség a fiatalokat is igyekszik bevonni a szervezetbe, akik lelkesen bekapcsolódnak a programokba.
Mind a polgármester, mind a Csemadok elnöke dicsérte a szervezet, az önkormányzat, az egyházak és az oktatási intézmények közötti jó együttműködést.
Meggyőződésük, hogy csak így tudnak eredményesen előbbre jutni, színesebbé tenni a település kulturális életét, és jobbá tenni a falu lakosságának mindennapjait.
