Amikor a parlament nem fogadta el az állampolgársági törvény módosítását, a koalíciós tanács javaslatának megbukásában két párt is érintett volt, de míg a Szabadság és Szolidaritás kizárta frakciójából az „elszavazó” képviselőt, a kereszténydemokraták nem tartották a koalíciós szerződés megszegésének politikusuk magatartását. A kialakult helyzetet Berényi József MKP-elnök értékeli.
Miként értékelhető a két kormánypárt különböző magatartása az eset kapcsán? Lehetséges, hogy a kereszténydemokraták még mindig jobbnak látják a ficói megoldást – amit tavaly ellenzéki pártként maguk is támogattak – a kettős állampolgárságot illetően, mint a kérdés liberálisabb megközelítését?
– A másik kérdésbe foglalt következtetés logikusnak tűnik, de figyelemmel kísérve a Kereszténydemokrata Mozgalom évek óta tanúsított magatartását Magyarországgal és a szlovákiai magyarokkal szemben, úgy tűnik, a kormánykoalíción belül jelenleg ők a legnagyobb kerékkötői a szlovák–magyar viszony javulásának. Az is tény azonban, hogy a kereszténydemokraták egyre láthatóbb burkolt nacionalizmusa csöndes támogatást kap a koalíción belül, hiszen információim szerint a szlovák-magyar államközi szerződéstervezetet, amely a kettős állampolgárság kérdését hivatott rendezni és számunkra teljességgel elfogadhatatlan, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unióval közösen dolgozták ki. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a liberálisok sem jeleskednek, nem nagyon hallatják hangjukat, mintha nekik is megfelelne a kereszténydemokraták magatartása, s jó számukra, hogy koalíciós partnerük mellett nagyokat hallgathatnak.
Érdekesen alakult viszont az Ön által is említett államközi szerződéstervezet sorsa. A kormánytagok, élükön Iveta Radičová miniszterelnökkel nem kommentálják a dokumentumot, holott megalkotását a szlovák fél kezdeményezte, de a koalíciós pártpolitikusok sem hajlandók nyilatkozni róla, legtöbbször arra hivatkozva, hogy nem ismerik annak tartalmát. Miként magyarázható ez a „se hal, se hús” politika?
– Ez egészen szokatlan eljárás és a kormánykoalíció teljes működésképtelenségét leplezi le, legalább is a szlovák-magyar kapcsolatok tekintetében. Úgy néz ki, hogy ez az a terület, ahol a kormánykoalíció nemcsak nem tudja, nem is akarja teljesíteni programját, miközben gyakorlatilag nyíltan vállalják azt is, hogy a koalíciós pártok bizalmatlanok egymással szemben. Hiszen úgy eljuttatni egy államközi szerződéstervezetet a másik szerződő félnek, hogy azt meg sem tárgyalja a koalíciós tanács, nemcsak szokatlan eljárás, hanem arra utal, hogy ebben a kérdésben igazából nem létezik koalíció. Vagy ha mégis, akkor annyi mondható el róla, hogy két párt valamelyest megbízik egymásban, de a másik kettőt felesleges mellékszereplőként tartja csak számon, amely aztán úgy is rábólint mindenre.
Egységes viszont a szlovák politika abban, hogy egybehangzóan azt sugallják a közvéleménynek, a magyar törvény ellentétes az állampolgárságról szóló nemzetközi egyezményekkel, s olyan megoldást tartalmaz, amelyre nincs példa Európában. Pedig ha sértene a magyar jogszabály bármilyen nemzetközi egyezményt, már biztosan szólt volna az erre illetékes szervezet, akár az Európai Bizottság vagy az Európa Tanács, azt meg tudjuk, hogy például Magyarország szomszédjai közül az EU-tag Románia, illetve az ET-tag Horvátország és Szerbia is azonos eljárást alkalmaz a kettős állampolgárság kapcsán, mint tavaly elfogadott magyar törvény. Mire jó a szlovák politikusok ezen hazugságpropagandája?
– Az is baj, természetesen, hogy hamis propagandával félrevezetik a közvéleményt a politikusok, de még inkább baj, hogy ezzel tudatosan éltetik a konfrontáció hangulatát a társadalomban. Ebből pedig az következik, hogy nem érdekük a kérdés rendezése, politikájuknak jobban megfelel az olyan téveszme éltetése, amely szerint Magyarország veszélyezteti Szlovákiát, ebből adódóan pedig a szlovákiai magyarság egy bizonytalansági tényező az országon belül. Sajnálatos, de tény, ez a szemlélet most már évek óta része a szlovák politikai közgondolkodásnak, s nincs olyan politikai erő, párt, amely nyíltan és határozottan fel merne lépni e szemlélet ellen. Pedig Magyarország csak annyi segítséget kíván nyújtani a határon túli magyarságnak, hogy meg tudja őrizni nemzeti identitását. Csak hát ez az, amit Szlovákia nem akar, ezt láthattuk, tapasztalhattuk az államnyelvtörvény módosítása, illetve a kisebbségi nyelvhasználati jogszabályról folyó vita kapcsán is. Tehát a veszélyeztetettség és a félelemkeltés hamis politikai burka mögé bújtatják a magyarok asszimilálására irányuló politikájukat, ami egy átlátszó dolog, csak végre le kellene leplezni.
(forrás: MKP-Hírvivő, mkp.sk)
Felvidék Ma
