Előrebocsátom, messze nem vagyok szakavatott ismerője szakrális emlékeinknek. Ennélfogva eleve nem vállalkozom művészeti, kulturális értékük, vagy a hozzájuk fűződő történetek bemutatására. Jártamban-keltemben viszont szívesen megállok mondjuk a népi vallásosság megnyilvánulását jelentő út menti kereszteknél, patrónusszobroknál, kápolnáknál, vagy újabban a temetők régi sírjeleinél.
Legfeljebb arra vállalkozom, hogy az általam szépnek, értékesnek, különlegesnek talált emlékeket lefényképezzem és közreadjam. Hasonlóképpen az elhanyagolt, lepusztult vagy enyészetnek induló szakrális kisemlékeinket is, hogy így hívjam fel az érintett települések illetékeseinek (egyházközségek, önkormányzatok) figyelmét azok szakszerű felújítására, restaurálására.
Temetőinket járva sokfelé találkozni még régi, többnyire gondozatlan sírjelekkel, amint azt jól mutatják a mellékelt fényképek is. Tudatosan mellőzöm, melyik községünk temetőjében kaptam lencsevégre ezeket az elhanyagolt síremlékeket, mert bizonyára más települések sírkertjeiben is látni hasonló állapotban leledző, műkőből, vasból vagy fából készült szakrális alkotásokat.
Ha már nincs hozzátartozója, rokona az elhunytnak, aki ápolná a síremlékét, merném javasolni, hogy ilyen esetben tegyen lépéseket a helyi önkormányzat a még menthető sírkövek, sírjelek felújítása érdekében. Mondjuk közhasznú munkásait ne csak a temetők kaszálásával bízza meg, hanem a régi sírok rendbetételével is. Úgy gondolom, csekély anyagi ráfordítással szépen felújíthatók lennének az egykor mesteri munkával készült síremlékek.
Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg minden településen akad egy-egy olyan személy, aki érdeklődik a múlt értékei iránt, és ha az önkormányzattól megbízást kapna temetőjük régi síremlékei, keresztjei, szobrai történetének kutatására, feldolgozására, feltehetően szívesen vállalkozna rá. S ennek folytán a sírkertek, amelyek nyitott könyvei a múltnak, hogy stílusosan fejezzem ki magam, akár nyomtatott formában is olvashatók lennének.