Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én, Pozsonyban a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok lakta területéről mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
A 30 közreműködő együttes mintegy 1000 szereplőjével kb. 15.000 néző előtt nagy sikerrel még Zselízen megrendezett IV. ODT után, a Csemadok KB-a látva a zselízi helyszín leszűkítését, határozott egy új helyszín kereséséről, valamint a zselízi parkszínpad új funkciójáról. Zselízt, amely az 1960-as területi átszervezéstől megszűnt járási székhely lenni, a további években kerületi méretű Csemadok fesztiválrendezvény színhelyéül határozta meg.
A város a Csemadok vonalon csak tíz év múlva nyerte vissza az országos fesztivál rendezői jogát. 1969-ben, a Csemadok KB kulturális titkáraként javaslatomra, Szőke József vezető titkár és Dobos László országos elnök, egyetértő támogatásával oda helyeztük az Országos Dal- és Táncünnepélyből kivált Országos Népművészeti Fesztivált.
1960-ban megvalósult az ország területi átszervezése. Létrejöttek az ún. nagy járások, melyek általában 2-3 kisebb járás összevonásával alakultak ki. A Csemadoknak a március 27-én Léván ülésező KB-a ezt tudatosítva úgy határozott, hogy mivel az egyesület tevékenysége a közigazgatás átszervezése következtében a jövőben mindössze 12 járásra fog korlátozódni (Pozsony, Dunaszerdahely, Komárom, Galánta, Érsekújvár, Nyitra, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa és Tőketerebes), megszünteti a kerületi apparátust és a társadalmi vezetőségeket, a járási vezetőségeket pedig közvetlenül a KB irányítása alá helyezi. Ennek az előnyei mellett a káros kihatását is sejthette, mert ugyanakkor a KB irányító munkájának hatékonyabbá tétele céljából határozatot hozott a KB mellett működő különböző szakbizottságok: – népművelési, néptánc-mozgalmi, zenei, dramaturgiai, valamint a szlovák nyelvtanfolyamok szervezését és működését irányító szakbizottságok munkájának felerősítéséről, illetve a járási bizottságok hatáskörében is a szakbizottságok megszerveztetéséről.
A Csemadok bényi folklórcsoportja. Bekötik a menyasszony fejét. XXI. ONF. Zselíz, 1976 (Fotó: Kontár Gyula/Fórum Intézet)
A Csemadok – egyedül Csehszlovákiában – áttért a kétlépcsős: járás, központ adminisztratív irányításra. Felszámolta a kerületi titkárságait, megszüntette a kerületi bizottságait, s az így felszabadított státuszaival létszámilag felerősítette a központ osztályait. Azért, hogy az államszerkezetben megmaradt kerületi politikai és kulturális szervekkel a kapcsolatot biztosítsa,
a kerületi ügyintézést átvállalt egyes járásait: Pozsonyt, Losoncot, Kassát, apparátusában ezt figyelemben véve megerősítette. Lényegében a központi titkárságán 1960-ban visszaállította azt az apparátusi kiépítési rendszerét, amellyel 1955-ig a leépítés előtt is rendelkezett.
Újból létrehozta a politika-szervezési, a népművelési, a népművészeti, a gazdasági osztályokat, és jelentőségesebbé tette a már létező szakbizottságok munkáját.
Közben funkciójában megmaradt az államilag 1954/55-től működtetett népművelési/népművészeti intézményrendszer, valamint megmaradt a munkamegosztás a Csemadok és a Szlovák Népművelési Központ és a Szlovákiai Központi Népművészeti Ház összevonásával 1960-ban megalapított Szlovák Népművelési Intézet között, beleértve azok kerületi és járási központjait is. Az újonnan kialakított Szlovákiai Népművelési Intézetben 7 szakdolgozóval, dr. Koczka István volt Csemadok központi apparátusi dolgozóval az élén megalapították a Nemzetiségi Osztályt. Ez azt jelentette, hogy a Csemadok főleg a mozgalom, a rendezvények, a fesztiválok, stb. szervezésével, tehát a tevékenység társadalmi hatásnövelésével, a népművelési/művészeti hálózat pedig a szakmai munka irányításával, a műsor és módszertani anyagok kiadásával, a művészeti csoportok versenyeivel, a szakmai vezetők kinevelésével foglalkozott, valamint NÉPMŰVELÉS címmel havi szaklapot jelentetett meg, melynek az osztályvezető dr. Koczka István volt a főszerkesztője. Természetesen a két intézmény a továbbiakban is szorosan együttműködött.
„Az ország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából 1960. május 16-22. az Oktatási és Kultúrügyi Megbízotti Hívatal, a Csemadok, és a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kultúregyesülete megrendezte Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban a Magyar és az Ukrán Kultúra Hetét.“(Popély Árpád: A (Cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1944-1992). A Kultúrügyi Megbízotti Hivatal, mely Szlovákiában minisztériumi hatáskörrel rendelkezett az abban az időben még önálló SzKNH-t bízta meg a Kultúra Hete programjainak a megszervezésével, mai fogalmazásban a menedzselésével. A meghirdetésekor az elképzelés az volt, hogy minden év tavaszán egy héten keresztül a Szlovákiában élő nemzetiségek kultúráját mutatják be Pozsonyban a Hviezdoslav Színházban. Irányítását a Kultúrügyi és az Iskolaügyi megbízottak által kinevezett testület végezte. A bizottságban helyet kapott mindegyik nemzetiségi kulturális szövetség, így a magyar Csemadok is. Egy este az amatőr népművészeti együttesek bemutatkozására jutott. Ennek a megszervezését kapta feladatul a SzKNH Cyril Zálešák vezette táncosztálya. Én, mint az osztály nemzetiségi dolgozója lettem a segédrendezője. A műsorban bemutattuk Szlovákia legjobb ukrán (igazából ruszin, de abban az időben a ruszinokat is ukránokként tartottak nyilván), cigány, (akkor még nem voltak romák), lengyel és természetesen magyar néphagyomány-kultúrát művelő amatőr csoportjait. Ezen felül egy estét kapott az ukránok hivatásos együttese, a Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes, és egy estét a félhivatásos Ifjú Szivek Magyar Dal és Táncegyüttes. Volt egy este magyarországi színházi előadás is. A rendezvény folyamatként indult, – de a továbbiakban már csak egyszer került sor rá.
Az aratási munkák bemutatása. XX. ONF. Zselíz, 1975 (Fotó: Kontár Gyula/Fórum Intézet)
Talán, 1961-ben még megrendezésre került, vagy csak szerettük volna megrendezni mi szakmabeliek. Csehszlovákiában a megvalósított területi átrendezéssel sok minden megváltozott. Járásonként is, és kerületenként is, másabbak lettek az erőviszonyok, valamint az új területi egységeknek jelentősen megváltozott a nemzetiségi összetétele. Ezeknek a hatására ez a nagyon értelmes és értékes kezdeményezés is elhalt.
1960-ban két jelentős esemény volt az országban, ami módosította a politikai hozzáállást: a területi átszervezés által az ország újra felosztása, és az Országos Spartakiád, melybe bekapcsolódtak a magyar csoportok is.
A Spartakiádnak a sportágazat mellett volt néptánc bemutató része is. Ennek a felkészítését is a népművelési központok végezték. A járási bemutatókon kiválasztották a tovább jutó csoportokat, azokat kerületi egységekbe sorolták be. Én a kelet-szlovákiai kerületért voltam felelős, melynek programját a verbunk és csárdás táncok képezték. A táncai miatt a Tóth Margit, (Méry Józsefné) vezette tardoskeddi Csemadok tánccsoport is oda lett besorolva. Négy alkalommal hetente volt a hétvégi összpontosítás Eperjesen, a volt kerületi székhelyen, aztán került sor a kerületi bemutatókra. A kerületi egységek már mind feljutottak a prágai központi bemutatóra is, mely a nyár folyamán meg is valósult. Prágában, a Strahovi Stadionban hatezer táncos mutatta be az erre az alkalomra kidolgozott kompozíciót, a kb. kétszázezres közönségnek. Óriási volt a hazai és a nemzetközi siker, a bemutató szereplőinek pedig az élmény. Mi, mint a megvalósítást előkészítő központi munkabizottság tagjai, jutalmul emlékérmét kaptunk.
(Folytatjuk)
