Ünneplőbe öltözött fiatalokkal telt meg a székesfehérvári városháza díszterme, ahol megnyílt a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor a Vörösmarty Színház és a Rákóczi Szövetség közös szervezésében. Augusztus 6. és 20. között 60 külhoni középiskolás vesz részt a táborban, és kapcsolódik be a székesfehérvári Koronázási Szertartásjáték „IV. Béla – Az élet magja” című előadásának próbáiba, hogy az augusztus 17-i, 18-i és 19-i bemutatók szereplője legyen.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere a megjelenteket köszöntve feltette a kérdést, kik voltak tavaly az első színjátszó táborban? Válaszul a padsorokban ülő fiatalok csaknem fele emelte fel kezét. Ők, akik a múlt évi koronázási szertartásjátékban II. András udvari népének jelmezeit ölthették magukra, most biztosan örömmel nézték meg azt a filmet, amely a tavalyi bemutatóról, illetve a próbákról készült, az új táborozók pedig ízelítőt kaptak arról, milyen élmények várnak rájuk.
Cser-Palkovics András a nemzet történelmi fővárosának nevezte Székesfehérvárt, és felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy pontosan a szertartásjáték színhelyén történt hajdan évszázadokon át az Árpád-házi királyok megkoronázása.
A nemzet történelmi fővárosa túlmutat a határokon. Rétvári Bence, az EMMI államtitkára üdvözlő beszédében nem győzte felsorolni a Rákóczi Szövetség által szervezett táborok különböző fajtáit, hangsúlyozva, hogy 30 év áll a szövetség nemzetegyesítő céljai mögött.
„Nem egy Mars-lakóval, de sajnos egy nyugat-európaival is nehéz megértetni, hogy mit jelent ez a határokon átnyúló összetartozás, amelynek a közös nyelv és kultúra az alapja, hogy ugyanazokat a verseket mondjuk, ugyanazokat a népdalokat énekeljük, és ugyanazokat az értékeket valljuk” – mondta. Mindig vannak fanyalgók, akik csak a hibát keresik, több száz éve is éltek ilyenek, de az ő nevüket nem jegyzi a történelem, míg akikhez dicső tettek fűződnek, azok neve fennmarad, utcák, intézmények, könyvek őrzik, vagy éppen ez a színpadi játék, mely az augusztus 9-től 20-ig tartó Székesfehérvári Királyi Napok fő eseményeként kerül közönség elé. Ezzel kapcsolatban az államtitkár megjegyezte, hogy amikor pályázatot írtak ki történelmünk dicső pillanatainak bemutatására, óriási alkotóenergiák szabadultak fel. Ebben a közös alkotásban vehetnek részt a külhoni diákok, s ennek élményével gazdagodva térhetnek majd haza.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke a székesfehérvári színjátszó tábort sajátos színfoltnak nevezte a sátoraljaújhelyi táborok sorában. Elmondta, hogy az ötlettel Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója kereste fel tavaly májusban a szövetséget. Köszönet illeti a kormányt a támogatásért, a szülőket, hogy ilyen hosszú időre elengedték a gyerekeket, és a kísérő tanárokat a segítségért. Csáky Csongor külön megköszönte Rétvári Bence államtitkárnak, hogy 2016-ban segítette a Rákóczi Szövetséget abban, hogy kiszélesíthesse diákprogramjait a Kárpát-medencén túlra, a diaszpóra magyar fiataljaira. Most is érkezik egy nagyobb csoportjuk, amelynek programját úgy szervezik meg, hogy záróeseményként megnézhessék az augusztus 19-i koronázási szertartásjátékot Székesfehérváron.
Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója örömmel fedezte fel a tavalyról ismerős arcokat. Ők már biztosan elmondták az új táborozóknak, milyen sok munka vár rájuk a következő két hétben, és mennyi mindent tanulhatnak a hivatásos színészek mellett. Többnyire nem egyetlen figurát személyesítenek meg, hiszen a játék népes statisztériát kíván: udvarhölgyek, főurak, szolgák, táncosok, harcosok, tatárok, sőt, elesettek népesítik be a játékteret, így lesz, aki kétszer, háromszor is jelmezt vált. Lesz olyan nap is, amikor csak beszélgetnek, amikor a rendező elmondja mindazt, ami nincs a tankönyvekben, amit nem tanítanak, pedig taníthatnának: hogy milyen emberek voltak.
A 2013-ban Szent István megkoronázásával induló és 2022-ig, az Aranybulla ezeréves születésnapjáig tartó szertartásjátékok csak az Árpád-házi királyokról szólnak – hangsúlyozta Szikora János – róluk, akiknek nemzeti megmaradásunkat köszönhetjük. Közöttük IV. Béla, a második honalapító, aki képes volt az élet magját elültetni azt követően, hogy a tatárok pusztítása után 1241-ben a bajorországi niederaltaichi kolostor évkönyvébe a barátok feljegyezték: „A Magyar Királyság 350 év után megszűnt létezni”. Hogy nem így történt, az IV. Bélának köszönhető.