Immár megszokhatták tőlem, hogy ha az online médiában olyan tartalomra akadok, melyről úgy gondolom, másokat is érdekelhet, azt itt is ajánlani szoktam. Most is ez történt, amikor ráakadtam a somorjai lakosok régi képei nevű Facebook-oldalra.
Bizonyára sokan szeretjük lakóhelyünk régi képeit nézegetni. Rácsodálkozni, hogyan nézett ki egykor a város, az ismerősök. Egy 1918 februári szórólap például háborús, jótékonysági estélyre invitálta Somorja lakosságát a Korona vendéglőbe. Az esten fölléptek a somorjai amatőr színjátszók is, akik jeleneteket adtak elő.
Miután felkeltette az érdeklődésemet, megkerestem Krajcsovics Ernőt, az oldal adminisztrátorát és Méry Erzsébetet, az egyik moderátort.
Krajcsovics Ernő: „Az oldalt 2017 decemberében alapítottam, mert a szüleimtől, nagyszüleimtől és dédszüleimtől nagyon sok képet örököltem főleg anyai ágon. Sajnos, az életükben valahogy sosem vagy csak nagyon ritkán beszélgettünk arról, kik láthatók a fotókon, és mikor édesanyám elhunyt, akkor döbbentem rá, hogy nem ismerem a képeken látható személyeket. Sokáig kérdezgettem a rokonoktól, hogy ismernek-e valakit, vagy a történetükről tudnak-e? Sajnos ők sem tudtak sokat mondani ezekről a képekről.
Ekkor döntöttem úgy, hogy kihasználom a Facebookon a csoportalakítási lehetőséget.
Az volt a tervem, hogy felteszem a képeket az oldalra, és majdcsak jelentkezik valaki, aki hozzáfűz valamit, és persze arra is gondoltam, hogy más is jár hasonló cipőben, mint én. Hogy hány fénykép van az oldalon? Ez egy fogós kérdés, mert a programban nincs fényképszámláló, de én közel 3000 darabra becsülöm.
Észrevételeim szerint a régi somorjai épületekről készült fotók nagyon érdeklik az embereket és szeretnek saját családi emlékeikből is megosztani fotókat.
Az idősebb korosztály talán a legaktívabb, de szerintem kortól függetlenül mindenki bekapcsolódik, akit érdekelnek a régi somorjaiak fényképei.”
Méry Erzsébet: „A somorjai lakosok régi képei csoport nyilvános csoportosulás a Facebook közösségi hálózaton, amelyet Krajcsovics Ernő adminisztrátor két évvel ezelőtt indított. A csoport tagsága az első két évben megközelítette az ötszázat. Jelenleg négy moderátora van, akik segítik Ernő munkáját a bejegyzések kezelésében és a fotók címkézésében. Jómagam elsődlegesen a régi somorjai dokumentumokat és képeslapokat bemutató saját oldalam továbbgondolásán dolgoztam éppen, amikor rábukkantam a csoportra, amelyhez 2019 decemberében csatlakoztam. Úgy éreztem, felesleges még egy hasonló csoportot vagy oldalt működtetni, sokkal célszerűbb a meglévőt erősíteni. A szinte azonnali moderátorrá való „kinevezésem” története eléggé abszurd, bár Ernővel gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
2007 óta gyűjtöm Somorja város pecsétes tégláit, feldolgoztam Somorja téglagyártásának történetét, miközben megkerülhetetlenné vált számomra a város hihetetlenül gazdag levéltári anyagának kutatása Vágsellyén.
Csaknem 10 éve látogatom a különféle nemzetközi aukciókat, amelyeken igyekszem minden somorjai vonatkozású papírrégiséget visszavásárolni és hazahozni.
Csatlakozásomat követően a karácsonyi ünnepek alatt, amikor sokkal több időt töltenek az emberek internetközelben, besegítettem kicsit a csoport menedzselésébe, meghívtam vagy kétszáz ismerőst a csoportba, akik szintén meghívták a saját, Somorjához kötődő ismerőseiket, és így alig egy hónap alatt megháromszoroztuk a tagságot. Jelenleg a kétezres létszám határán járunk. Fokozatosan és leginkább a tapasztalatok alapján próbáljuk felállítani gyakorlatias működési szabályzatunkat, amellyel igyekszünk mindenki számára élvezhetővé tenni a csoporttal töltött időt. Véleményem szerint rendkívül jól működik a közösség, egymástól tanulva tudunk együtt örülni és gondolkodni egy-egy bejegyzés kapcsán, annak ellenére is, hogy – amennyire az a szociális hálón nyomon követhető –, szinte minden korosztály aktívan képviseli magát. A megosztott képek minőségét illetően elég nagy az ingadozás, az viszont tagadhatatlan, hogy naponta kerülnek elő kincsek a családi albumokból és ládákból.
Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy egyre több kabinetfotót sikerül felgyűjteni Németh Béláné fényképészeti műterméből a 20. század elejéről, amelyekből a közeljövőben szeretnék kiadni egy emlékkönyvet.”
