Egy évben született anyámmal, 1936-ban. De amíg anyámat gyerekkoromban alig láttam, hisz látástól vakulásig dolgozott, Csukás István és a meséi beköltöztek az életembe. Mirr-Murr és Halász Judit, Pom-Pom és Petrik József, a Nagy ho-ho-ho-horgász és Balázs Péter, Süsü, a sárkány és Bodrogi Gyula, a Keménykalap és krumpliorr legalább annyit tettek hozzá boldogult gyermekkoromhoz, mint a szüleim szeretete. Ugyanis észrevétlenül beköltöztek a szívembe.
Csukás István, akinek ezt a sok-sok csodát köszönhettem, közel 84 évesen hagyott itt bennünket, sok milliónyi olvasóját, de könyveiben és a meséiben mindörökre velünk, s a gyerekeinkkel marad.
„Egyre több van már mögöttem,//röstellem, de sehogy sem akaródzik//bennem a lélek megöregedni” – írta az Elfüstöltem ötven nyarat című versében. Csukás István ugyanis költőnek készült. Kisújszálláson született, apja kovácsmester volt, s itt járta ki a Református Népiskolát is. Hegedűművész szeretett volna lenni, s ehhez remek alapokat kapott ama nevezetes békéstarhosi zeneiskolában.
Nem akármilyen iskola volt ez, Gulyás György alapította, Kodály is nagyon szerette, s akik odajártak, elnevezték élményiskolának. De Csukás mégsem lesz hegedűművész, 17 évesen megnyer egy pályázatot, megjelennek az első versei, s a sorsa elrendeltetett.
Felveszik ugyan a pesti jogi egyetemre, de tanulás helyett inkább a Hungária Kávéházban üldögél, ahol olyan halhatatlanokat hallgathat anekdotázás közben, mint Tersánszky Józsi Jenő, Ottlik Géza, Vas István, a Réz testvérek, Ádám és Pál, Mándy Iván, Zelk Zoltán vagy Kormos István, aki az Ifjúsági (később Móra) Kiadó szerkesztőjeként gyerekkönyvet rendel tőle, s ő megírja az Egy szürke kis csacsi történetét.
S ez egy életre eldönti a sorsát, holott ekkor már túl van pár versesköteten, még 1962-ben debütál az Elmondani adj erőt című versgyűjteménnyel, amit egy évvel később követ az Előszó a szerelemhez. Szerencsések azon nemzeteknek a gyerekei, ahol adnak a mesékre, s a gyerekek mesehősökön nőhetnek fel.
A magyar irodalomban nem csak az aktuális politikai helyzet miatt indexre tett írók lettek meseíróvá, de a legnagyobbak is kacérkodtak a legkisebbekkel,
így Benedek Elek és Pósa Lajos mellett Móra és Móricz is kiemelten fontosnak tartották a legifjabb olvasókat, míg Illyés összegyűjti a 77 magyar népmesét, hogy az eljusson az olvasni talán még nem tudó nemzedékhez is. A szocializmus évei alatt szintén folytatódik ez a nemes hagyomány, s bár sokan vannak, akiket a rendszer a tűrt kategóriába sorolva is inkább csak a gyerekirodalomban tűr meg, szép számmal akadnak olyanok is, akik elsősorban a legkisebbek körében találják meg olvasóközönségüket.
Csukás mellett Kormos István, Bálint Ágnes, Lázár Ervin, Fekete István vagy Janikovszky Éva, akik ugyan írnak a felnőtteknek is, mégis a gyerek- és ifjúsági irodalom művelőiként tartja számon őket az irodalomtörténet. Csukás István maga is két vonalon futtatja a művészetét, hisz úgynevezett „komoly” költőként is számon tartjuk, Keresztury Tibor irodalomkritikus az egyik legjelentősebb kortárs költőként említi, mégis a gyerekirodalom tette őt halhatatlanná. Azok a művei, amelyeken immár nemzedékek nőttek fel, s amelyeket nemcsak gyerekek olvastak vagy néztek a televízió jóvoltából, hanem a szüleik is örömmel ültek le az olvasni még nem tudó csemetéjük ágyához, hogy Mirr-Murr, Pom Pom vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász egy-egy újabb kalandjával segítsenek nekik álomba merülni.
1973-ban Bácskai Lauró István rendezésében készül el a Keménykalap és krumpliorr filmváltozata, amelyen a mintegy 50 év alatt milliók nőttek már fel, s ki ne emlékezne Bagamérire, a fagylaltosra, s annak szállóigévé vált jelmondatára: „Itt van, megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri”. A gyerekeknek készült kalandfilm 1975-ben nagydíjat kap egy hollywoodi filmfesztiválon, s a Bagamérit alakító Alfonzó mellett örökre emlékezetes marad a Lópici Gáspárt megszemélyesítő Szilágyi István, Bánhidi László a parkőr, Páger Antal Leopoldi bohóc vagy Haumann Péter az állatkert igazgatója szerepében.
Műveit még sokáig sorolhatnánk, Csukás István élete utolsó percéig dolgozott.
Balatonszárszón gyerekszínházat neveztek el róla, de meséit több színház is folyamatosan műsorán tartja, így a budapesti Újszínházban Kökényessy Ági átiratában van repertoáron A Nagy Ho-ho-ho-horgász télen-nyáron című előadás. A kilencvenes évek elején a kassai Thália Színház is játszotta az Ágacskát Horváth Lajos rendezésében, Érsek Györggyel, Bartollás Katalinnal és Tóth Tiborral/Kassai Csongorral a főbb szerepekben.
Mesefigurái életét a kilencvenes-kétezres években is figyelemmel kísérte, Pom-Pom, Mirr-Murr, a Nagy Ho-ho-ho-horgász vagy Oriza Triznyák újabbnál újabb kalandjai folyamatosan kerültek ki az író műhelyéből, aki egyre nagyobb hangsúlyt helyezett versei utóéletére is, összegyűjtött költeményeit 2015-ben jelentette meg.
Olvasóközönsége egy ország volt, van és lesz, munkáját a hatalom (többek között Kossuth- és Prima Primissima-díjat is kapott, a nemzet művésze volt) elismerte, s a halál csak egy fejezetet zárt le Csukás István pályáján, hiszen az olvasók és nézők szeretete halhatatlan.
S ne feledjük, az idén jön a Süsü, a sárkány filmes folytatása is. „Röpülj vígan és légy halhatatlan” – üzeni egyik versében az immár évtizedek óta klasszikus Csukás István. Olvasói és nézői milliói köszönik, köszönjük neki, hogy elviselhetőbbé, sőt élményszerűvé tette a kamaszkori (fel)cseperedésü(n)ket.
