Áprilist eleink Szent György havának nevezték, április 24-e pedig sárkányölő Szent György ünnepe. A néphagyomány ettől a naptól számítja az igazi tavasz kezdetét, és számos szokás, hiedelem is fűződik hozzá.
Szent György Kappadokiából származott, a római hadsereg magas rangú katonatisztje volt.
A legenda szerint legyőzte a líbiai Silena város közelében lévő tóban élt sárkányt, megmentve a sárkánynak áldozatul szánt királylányt. Hőstette hatására a környékbeliek felvették a keresztény vallást. Györgyöt keresztény hite miatt börtönbe vetették, ahol megjelent előtte Krisztus. Szent György 303 táján, a Diocletianus-féle üldözések idején halt vértanúhalált, lefejezték. A lovagok, lovas katonák, fegyverkovácsok, szíjgyártók, vándorlegények és a cserkészek patrónusa lett.
A rómaiak ezen a napon ünnepelték Paliliát, amely pásztorünnep volt. Ilyenkor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, szalma füstjével megfüstölték magukat és jószágaikat is. A nyájat áthajtották a tűzön, s maguk háromszor ugrottak át rajta, hogy a boszorkányok rontását elkerüljék. Azután áldozatot mutattak be, majd kezet mostak a reggeli harmatban.
E hagyomány továbbélését vélhetjük felfedezni a magyar nyelvterületek állattartási szokásaiban is. Az állatoknak ezen a napon történő első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött.
A jószág nyírfa- vagy rózsafaággal történő kihajtása is a rontás elhárítását szolgálta, s ugyanilyen hatást tulajdonítottak a tűzön való áthajtásának, füstölésének is. Az Ipoly mentén a karácsonyi aprószentek-vesszővel hajtották ki az állatokat először a csordába.
Medvesalján a gazdák csipkegallyat vágtak, és az ólajtóba keresztbe fektetett gallyon át hajtották ki az állatokat, hogy a boszorkány meg ne rontsa őket. A legelőre menet pedig ezzel a gallyal ütögették, hogy sok tejet adjanak. A csipkevesszőből azután ugyancsak mágikus célzattal Hidegkúton szárat faragtak a vajköpülőhöz. Almágyon a gazda rontás ellen a karácsonyi morzsával füstölte állatait. A Hortobágyon a gulyások, csikósok, juhászok füstölték meg a jószágot, mert úgy vélték, hogy akkor nem bitangol el, és elháríthatják róla a rontást. Az Ipoly menti palócok az istálló védelmére zöld gallyat tűztek az ajtajára, fokhagymafüzért helyeztek rá, és füstöltek.
A marha kapuba fektetett láncon áthajtása országszerte általános volt, de gyakori volt a fejszén, ekevason, tojáson, vagy a gazdasszony kötényén, kifordított szoknyáján való áthajtás is. Volt, ahol az állatokat kihajtás előtt az istállóban bodzafával vagy zöld gallyal megverték. A legkülönbözőbb rontáselhárító módszerek alkalmazásával védték ezen a napon a házat és lakóit is, de főleg az istállót. Ilyenek voltak az istálló körülszórása, körülfüstölése, zöld ágak tűzése az ajtóra, kapura; seprű, só, gatyamadzag helyezése az ajtóba; vagy fokhagyma szúrása a marha szarvára.
Ugyancsak Szent György napjához köthető pásztorszokás volt a kalotaszegi juhbemérés, illetve tejbemérés. Ilyenkor állapították meg, hogy a gazdák a nyár folyamán milyen sorrendben és mennyi tejet kapnak.
Ez még a lakodalomnál is nagyobb ünnep volt, ezért evés-ivással és táncmulatsággal fejezték be. A tejbeméréshez termékenységre utaló vagy serkentő mozzanatok kapcsolódnak, például a lányok, a juhászok és a juhok vízzel való leöntése.
A pásztorok, béresek szegődtetésének ideje is volt ez a nap, mely a következő Szent György- vagy Szent Mihály-napig volt érvényben. A pásztorok megajándékozásának egyik alkalma is volt. Medvesalján a csordás előző nap végigjárta a falut, s azoktól a gazdáktól, akiknek az állatait őrizte, tojást és szalonnát kapott, valamint megkínálták borral, pálinkával is.
A Szent György-napi kilövés a lányokat és legényeket összepárosító szokás volt. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit. Néhány Garam menti községből vált ismertté.
Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása volt ennek a hiedelemnek a harmatszedés. Harmatot szedtek például annak érdekében, hogy a jószág bő tejet adjon és ne rontsák meg. Zagyvarékason köténnyel szedték fel a hajnali harmatot, közben egy marék füvet is téptek, amit a tehén elé tettek. A harmatos ruhadarabot a tejes fazékba csavarták ki, hogy sok vajuk legyen, vagy a kenyértésztába cseppentettek belőle, hogy szebbre süljön a kenyér, vagy ezzel a harmattal pogácsát készítettek, amit megszárítva, megsózva odaadtak a tehénnek, hogy jól tejeljen.
Muravidéken ezenkívül reggel fokhagymával dörzsölték be az istálló ajtaját, a megmaradt résszel pedig keresztet kentek az ajtóra, hogy a boszorkányok meg ne rontsák a teheneket. Az éjjel gyűjtött gyógyfüvekkel embert, állatot gyógyítottak. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megfaragták, annak ezzel elvitték a tejhasznát. Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (kútágas, lepedő, kötény) tejet tudnak fejni.
A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel való kimosásával.
Ez volt a tavaszi gonoszjáró nap is, amikor a boszorkányok szabadon garázdálkodhattak. Ilyenkor tüskés ágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. A régi boszorkányperek tanúsága szerint a boszorkányok ilyenkor különösen nagy varázserővel bírtak. Aki ilyenkor a keresztútra ment, láthatta őket harmatot szedni.
Ezt a napot a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincsek felkutatására is, amelyekről úgy hitték, hogy minden hetedik évben, ezen a napon lángot vetnek.
Hittek abban is, hogy a Szent György napja előtt fogott gyíkkal megelőzhető az akkoriban sok áldozatot követelő torokgyík, ha megkenegetik a torkukat vele.
Ezen a napon vetették el a kukoricát, babot, uborkát, s a mákot is. Közben ügyelni kellett rá, hogy egy szót se szóljanak, mert akkor kis fejű és kukacos lett a mák. Ha a varjú nem látszott ki a búzából, jó termésre számítottak.
Bizonyos területeken úgy vélték, ha ilyenkor megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jósol. A Szent György-nap előtt megszólaló béka a medvesalji falvakban esőtlen nyarat jelzett. A békát gyógyításra is használták ezen a vidéken. Kiszárított békával és ráolvasással szemölcsöt gyógyítottak.
A Szent György-nap előtti mennydörgés a bő termés előjele volt a magyar nyelvterületeken. Ahonnan hallatszott, abból az irányból volt várható egész esztendőben az eső. Jászdózsán az aznapi eső is bő termést jelentett.
Az ágynemű szellőztetését tiltották ezen a napon különböző okokra hivatkozva, például a Gyimes-völgyi magyarok szerint akkor sok égzengés lenne, a berettyóújfalusiak pedig a jószág pusztulásától féltek. Az egész magyar nyelvterületen ismert az e naphoz fűződő naphívogató gyermekdal, melynek csallóközi változata a következő:
„Süss föl nap, / Szent György nap, Kertek alatt a kislibáim megfagynak. / Terítsd le a köpönyeged, / Adjon isten jó meleget!”
(Forrás: Magyar néprajz)
