A Magyar Koalíció Pártja a decemberi „Beszéljük meg…” címmel tartott programalkotói lakossági fórumairól témakörök szerinti összegzést is készített. A következőkben a bizalmát vesztett kormány tevékenységéről folytatott beszélgetések összefoglalóját közöljük.
Mit ért el a távozó kormány másfél év alatt, hogy előrelépésről beszél? Mit tett az emberekért, miben volt más Dél-Szlovákiával és a magyar kisebbséggel szemben, mint elődje, ha régióinkban semmi nem változott, s ha mégis, csak a munkanélküliség és a szegénység nőtt? – teszik fel sorozatosan a kérdést tagjaink és szimpatizánsaink találkozóinkon. Van-e reális esélyünk arra, hogy állami beruházások vagy a központi költségvetés által támogatott, munkahelyteremtő vállalkozások jelennek meg régióinkban? Van-e esélyünk arra, hogy végre valós partneri szlovák-magyar viszony alakuljon ki Szlovákiában? Ez izgat mindenkit.
Propaganda és valóság
A gazdaság terén a vállalkozói környezet jelentős javulását ígérte a kormányprogram, a szigorúan szakmai hazai és nemzetközi értékelések viszont romlásról adnak számot. Szlovákia a munkajogi kódex alapos megnyirbálása ellenére is hátrább csúszott a vállalkozásbarát országok listáján, mert a törvények kikényszeríthetősége mellett és az elharapózott korrupció ellen nem tudott fellépni. Az utóbbi többször kormányberkekben jelent meg, s ott sem tanúsított vele szemben könyörtelen tisztességet a jobbközép kormányzati többség. Egy-egy esetben – ahol nagy összegű csúszópénz kiköveteléséről volt szó – eljárt ugyan, de a politikai kliensrendszeren alapuló osztogatás nyilvánvaló eseteiben tehetetlen volt. Nincs a távozó kormánypártok között olyan, amely ne kényszerült volna szerecsenmosdatásra (lásd pl. az SZDKÚ kassai adószékház-ügyét, a Most-Híd és a Szabadság és Szolidaritás Hayek-alapítványos botrányát, a gazdasági miniszter áron aluli parkoló-eladását, a kereszténydemokrata egészségügyi miniszter „baráti” gyógyszerügyleteit, pályázat nélküli nagy összegű megrendeléseit, megbízatási szerződéseit).
Autósztrádát ígértek a Csallóköznek
A gazdaságilag és szociálisan leszakadt dél-szlovákiai régióban nem épült semmi, pedig autósztrádát is ígértek egyesek a Csallóköznek. Az R 7-es és az R 2-es megépítése – mely az egyik kormánypárt fő programpontja volt – a tervezésekben is hátrább szorult másfél év alatt. Az R 7-es 2013-ra is az utolsó, 10. helyre került a távozó kormány közút-fejlesztési tervében. Rontja a kivitelezhetőségét, hogy a nyomvonalát 4 km-s szakaszon, Pozsony és Csölle között nem az eredeti tervek szerint kétsávosították, tehát terveket is át kell dolgozni. A többi déli út 2014-re is csak a 16. és 17. pont lett a fontossági sorrendben.
A vasúti közlekedés sem javult, sőt, tájainkon jelentős járatritkításra, szárnyvonalak bezárására került sor. Igaz, 2012 márciusától Pozsony és Komárom között magán vasúti járatok indítására kapott engedélyt a cseh RegioJet, párhuzamosan azonban drasztikus viteldíj-emelésre került sor, ami különösen a rövid, 100 kilométeren belüli távolságokon fájdalmas – tehát az említett vonalon is – hiszen az árnövekedés esetenként eléri a100 százalékot is.
A nagy fejlesztések és beruházások északra, a Vág mentére irányulnak. Ott súlyos milliárdokért az északi európai vasúti folyosó teljes felújítása folyik, hogy a pályasebességet 160 km/órára emeljék. A déli, IV. számú páneurópai folyosó, a Pozsony – Galánta – Érsekújvár – Párkány szakaszra 2014-ig egyetlen euró ráfordítást sem terveztek.
Cinikus propaganda a hazai termékek mellett
A mezőgazdaság területén az egyik legnagyobb hiba, hogy a tárca az agrárpolitika kialakításáról nem folytatott párbeszédet a mezőgazdászokkal, sok törvényt sürgőséggel vitt a parlament elé, hogy megkerülje a társadalmi egyeztetést. Elvben ugyan hangoztatta, hogy az intenzív termelés támogatásának a híve, és a hazai termékek fogyasztására is biztatott, gyakorlati lépés azonban nem történt ennek érdekében. Sőt, a kormány a mezőgazdaság támogatására fordítható nemzeti önrészt szinte a nullára csökkentette, egyéb pénzügyi intézkedéseivel pedig még a korábbi helyzetet is rontotta: megszüntette a kedvezményes adózású gázolajat, eltörölte a közvetlen termelői élelmiszer-értékesítés kedvezményes, 6 %-os áfáját, s erre is 20 %-osat vezetett be. A támogatások leépítése miatt az ágazat hanyatlik, a hazai piacon is versenyképtelen, részesedése a friss tőkehús-értékesítésében már 50 százalék alá csökkent. A kormány és a tárca vérszegény reklámkampánnyal próbál harcolni a hazai áruk vásárlásáért, azonban az egyre romló gazdálkodási környezetben ez nem járhat eredménnyel.
A kormány a kárpótlási ügyek korrekt rendezését ígérte. Meg is változott a törvény, mely leszögezi, hogy a visszaigénylő csak saját járása területén kaphat pótföldeket, s ha ott szabad terület nincs, a pénzbeli megváltást kénytelen elfogadni. Ezt mi a tulajdonhoz való alapvető jog megsértésének tartjuk. Ha ugyanis valaki ragaszkodik ahhoz, hogy földet kapjon vissza elvett földjeiért cserébe, ezt a számára lehetővé kell tenni.
Pártos pénzosztás a környezetvédelemben
A környezetvédelmet az elmúlt másfél évben a gyakori személycserék jellemezték, sok volt a szakmai bizonytalanság is. Bár a kormány vállalta és ígérte, nem készült el a hulladéktörvény, sem az új természetvédelmi törvény, melyre nagyon nagy szükség lenne. Nagy volt a tiltakozás az újrahasznosítási alap tervezett felszámolása miatt is.
A tárca vezetője jelentős eredménynek tartja a környezeti terhelésekről szóló törvény elfogadását, melynek előkészítése már 2005-ben elkezdődött. A törvény megszületése jó hír, de az baj, hogy továbbra sem oldja meg az ismeretlen szennyezők nyomán itt maradt környezeti terhelések felszámolásának módját, így lehetővé teszi, hogy az új tulajdonosokat zaklassák, büntessék miatta. Szintén kiemeli a tárca, hogy egy év alatt 308 község és 7 nagy régió szennyvíz-tisztításának és csatornahálózatának megépítését támogatta, arról már nem szól, hogy a valós igények és az Európai Unió elvárásai ennél nagyobbak. Ennél is nagyobb baj, hogy a politikai klientúra tetten érhető a támogatások megítélésében, s hogy a miniszter a saját pártja polgármestereinek juttatta a legtöbb támogatást. A 7 nagy régiós támogatásból pedig délre csak egy jutott: a Bódva-völgye vízvezeték- és csatornahálózatra, amely viszont még 2004-ben nyert projektjével.
Az árvízvédelmi támogatások elosztásával – közmunka keretében – 1 000 munkahelyet teremtett a tárca. Az első körben 200 projektjéből 4, a másodikban 368 projektjéből csupán 30 magyarlakta község részesült támogatásban, de még ezen belül is megfigyelhető, hogy a munkahelyeket nem elsősorban a nagyon magas munkanélküliséggel sújtott déli régiókban hozták létre, ráadásul a programmal elvették a pénzt az e területeken hagyományosan szükséges árvízvédelmi intézkedésektől is. Ígérete ellenére az árvíz sújtotta egyének és termelők kártalanítását nem valósította meg a kormány, vagy csak minimális mértékben.
Zűrzavar az oktatásügyben
A szlovák oktatásügyi miniszter a pedagógusok szerint „bukásra áll” teljesítményével, teljes a káosz a tankönyvellátásban, nincsenek segédeszközök, pénz a fejlesztésekre, bérekre. Hasonló osztályzatot kaphatna azonban az oktatási kormányzat kisebbségi ügyekben is, az elmúlt másfél évben előrelépés nem történt. Továbbra is hatályos a Mikolaj-féle közoktatási törvény, az összes visszalépést jelentő nemzeti túlfűtöttségével együtt. Attól, hogy a nemzeti kisebbségek oktatásügyi kérdésköreiben még egy főhivatal – az emberjogi, kisebbségügy és esélyegyenlőségi kormányalelnöké – beleszólási jogot kapott, s néhány kérdést megnyitott, nem mennek jobban a dolgok. Nem készült el a kormányhivatalban a közoktatási törvény kisebbségi oktatásról szóló fejezetének tervezete sem, sőt a szakértőket sem hívták még össze hozzá, egyszer sem.
A magyar gimnáziumi történelemkönyvekről tárgyaltak, Eugen Jurzyca miniszter rá is bólintott a Simon – Kovács féle tankönyvek újbóli visszavezetésére, csak éppen nem adott ki rendeletet, tehát a folyamat nincs befejezve, ami azt jelenti, továbbra is a Mikolaj által engedélyezett szlovák történelemkönyvek magyar fordítása a hivatalos tankönyv. Nem változott a földrajzi nevek használata sem a magyar nyelvű tankönyvekben. Az Állami Pedagógiai Intézet szóban megígérte, hogy visszaállítja a 2006 előtti gyakorlatot, erről azonban írásban egyetlen tankönyvkiadót sem értesített.
Felejtsük el emberi és kisebbségi jogainkat?
A kormányprogram az államnyelvtörvény módosítását – európai szelleművé tételét – is ígérte. Az eredmény ehhez képest lelombozó: még az EBESZ kisebbségi főbiztosának javaslatait is figyelmen kívül hagyta. Maradtak a büntetések, maradt a kisebbségi nyelven működő elektronikus média tiltása is. A kisebbségi nyelvek használatát szabályozó új törvényből is furcsa jogszabály lett. Olyan szerény, hogy még az Európa Tanács velencei bizottságának véleménye is az, hogy a kisebbségi keretegyezmény követelményeit sem teljesíti. A 2021-22-ben életbe lépő 15 százalékos nyelvhasználati küszöbbel, a kisebbségi nyelv használata lehetőségének engedélyezésével ott, ahol arra köteleznie kellene fogatlan a szabályzat. Arról már nem is szólunk, hogy a következetes két- vagy többnyelvűség biztosításához szükséges személyi és pénzügyi forrásokról senki még csak hallani sem akart. Pedig az nem megy, ilyen körülmények között legfeljebb emlegetni lehet jogainkat, élni velük lehetetlen.
Kiemelt célja volt a kormánynak a Fico-féle állampolgársági ellentörvény eltörlése is. Az eredmény? A jogszabály ma is hatályos, és tisztázatlan, rendezetlen jogi környezetben embereket fosztanak meg Szlovákiában szlovák állampolgárságuktól, lakhelyüktől és sok mástól még, akaratuk ellenére. Az eltörlés ígéretéből pedig államközi szerződés megkötésének a követelése lett Magyarország felé, persze a „jószomszédi viszony” meg a Szlovákián belüli szlovák-magyar „baráti együttműködés” jegyében. Már arról sincs szó, hogy esetleg az alkotmánybíróság semmisítse meg az ellentörvényt…
(Készült az MKP-közlönyének, a Hírvivő decemberi számának alapján)
{iarelatednews articleid=”31628,31565″}
