Szent István király ünnepén a Magyar Arany Érdemkeresztet adományozta Áder János, Magyarország államfője a párkányi Bréda Tivadarnak, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás alapító elnökének. A rangos kitüntetést a felvidéki magyarság történelmi emlékezetének, elsősorban a II. világháborúban elesett magyar katonák emlékének megőrzése érdekében végzett önkéntes munkája elismeréseként kapta. A járványhelyzet miatt az átadásra november 11-én került sor a pozsonyi magyar nagykövetségen. Az elismerést Pető Tibor nagykövet kezéből vehette át – további három személyiséggel együtt – a kitüntetett.
Obligát kérdés: számított egy ilyen rangos kitüntetésre?
Őszintén bevallom, nem számítottam rá. Kicsit meg is hatódtam, amikor megtudtam, hogy egy ilyen rangos kitüntetést kapok, mivel 2015-ben megkaptam a Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Cím bronz fokozatát és úgy gondoltam, ezzel elismerték munkásságomat ezen a téren. De meg kell mondanom, hogy ez a kitüntetés nem egyedül az én munkám jutalma. Része van benne nagyon sok más személynek, társulásnak, intézménynek, akik erkölcsiekben, szakmailag és főleg anyagilag is támogatják tevékenységünket. A kereszt egy-egy ága őket is illeti.
Mit jelent a számára ez a kitüntetés?
Ez a kitüntetés egyértelműen a munkám elismerését jelenti, ugyanakkor motivációt ad a folytatáshoz, és egyfajta példaként is szolgál a fiatalabb korosztály felé. Ugyanis ha egy nemzet nem foglalkozik a múltjával és annak történelmét nem őrzi, az előbb vagy utóbb a feledés homályába merül.
Mikor kezdte ezt a nem éppen gyakori tevékenységet, mely lassan elhivatottsággá vált?
Valamikor a rendszerváltás utáni években kezdtem keresni nagyapámat, akiről annyit tudtunk, hogy valahol a Donnál esett el. Levélben fordultam a Magyar Honvédelmi Minisztérium Kegyeleti Hivatalához nagyapám adataival, majd egy-két hónap elteltével megjött a válasz, melyben pontosan közölték, hogyan halt meg, hol van eltemetve, valamint azt is, hogy a Voronyezs melletti Rudkinoban létrehoztak egy magyar katonai gyűjtőtemetőt, és nagyapámat több bajtársával együtt áttemették erre az újonnan kialakított emlékhelyre. A családunknak bizonyos megnyugvást jelentett, hogy ha idegen földben is, de méltó helyen nyugszik. Később az adott impulzust, amikor elkezdődött a II. világháborúban, a mai Szlovákia területén elesett német katonák exhumálása és a német gyűjtőtemetők kialakítása a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség támogatásával. Automatikusan adódott a kérdés, hogy mi lesz a magyar katonákkal, akik szintén itt estek el és itt is vannak eltemetve. Évekig magánemberként kutattam mindenféle anyagi támogatás nélkül. Majd néhány évig a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás égisze alatt tevékenykedtünk. Végül a munkánk és egyéb tényezők miatt úgy határoztam, hogy létre kell hozni egy önálló polgári társulást, melynek egyéb célok mellett ez az egyik fő küldetése. Így jött létre a Memoriae Patrum Honismereti Társulás.
Említene néhány kiemelkedő példát, melyre szívesen visszaemlékszik?
Emléktáblát helyeztünk el Vámoson (Mýto pod Ďumbierom) 2017-ben, az ottani katonai hagyományőrzőkkel közösen, ahol a polgári temetőben 11 magyar katona nyugszik. Majd a Zólyom melletti Krivány településen 2019-ben állítottunk emlékművet 25 magyar katonának, akik az I. magyar vasútépítő hadosztály katonáiként 1945 tavaszán a Krivány–Losonc vasútvonalon található alagút helyreállításán dolgoztak. Mivel a halott katona már nem ellenség, ezért úgy gondoltuk, hogy fontos lenne egy magyar központi katonai emlékhely kialakítása, ahol a hozzátartozók méltó helyen emlékezhetnek nagyapáikra, dédapáikra és elhelyezhetik a kegyelet virágait. Így kezdődött el a Párkánytól mintegy 20 km-re fekvő Barton egy központi katonai emlékhely kialakítása, melynek központi emlékművét 2019-ben avattuk fel. Ennek a további bővítésén folyamatosan dolgozunk.
Szlovákia területén egyébként 2500-3000-re tehető az itt elesett és eltemetett magyar katonák száma, de a sírok nagy részére rátemetkeztek, vagy egyszerűen eltüntették azokat. A II. világháború után gombamód szaporodtak a szovjet és román gyűjtőtemetők, majd a rendszerváltás után a német gyűjtőtemetők. Ezért is gondoltuk, hogy miért ne lehetne emléket állítani a Felvidéken elesett magyar katonáknak is.
Hányan vannak hadisírkutatók Szlovákiában, és tartják-e a kapcsolatot velük, illetve magyarországi kollégáikkal?
A jelenlegi Szlovákia területén több ilyen és hasonló polgári társulás működik, de mindenkinek más és más a kutatási területe. Ilyen például a Homonnai Beskidy nevet viselő társulás, akik kimondottan az I. világháborús sírokra, temetőkre összpontosítanak. Szlovákia keleti részén nagyon sok ilyen sírhely és temető nekik köszönheti a létezését. Említeném még a Vámoson működő Anthropoid nevet viselő katonai hagyományőrzőket, Breznóbányán pedig egy társulás a román katonasírokat kutatja és gondozza. Mint ahogy már említettem, a halott katona nem ellenség, épp ezért segítjük egymás munkáját, információt cserélünk, valamint kapcsolatban vagyunk a helytörténészekkel és magyarországi, valamint erdélyi hadisírkutató csoportokkal is. Nagyon szoros az együttműködés a szentendrei Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesülettel és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvánnyal.
Avassa be kérem az olvasókat ebbe a nem mindennapi munkába!
Kutatásainkat főleg a levéltári anyagokra alapozzuk, mivel 2019-től társszervezete lettünk a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, így sokkal könnyebben és gyorsabban jutunk információkhoz, korabeli sírhelyvázlatokhoz, veszteségi kartonokhoz. Valamint lakossági bejelentések alapján is kutatunk. Mivel egyre jobban megismernek minket, nagyon sok felkérést kapunk a II. világháborús hadi események során elesett vagy eltűnt személyek felkutatására.
Vannak Párkány környékén is eredményeik?
Párkányban az öregtemetőben 2018-ban végeztünk kutatásokat. Rendhagyó történelemóra keretén belül a párkányi gimnázium diákjaival közösen beazonosítottunk két II. világháborús tömegsírt, valamint másik két magyar katonának a sírját. A későbbiekben szeretnénk nekik is emléket állítani a helyszínen. Valamint nagyon gazdag „lelőhely” Ipolyszalka, Bajta, Helemba, Kőhídgyarmat, Muzsla, Béla és Kicsind térsége, mivel ebben a térségben 1944 karácsonya környékén és 1945 januárjában a Szent László hadosztály katonái tartották a frontot, nem kevés veszteséggel.
Egy ilyen áldozatos munkát prezentálni kell az ifjúságnak, a nagyközönségnek. Végeznek ilyen jellegű tevékenységet?
A kutatások mellett természetesen prezentáljuk is a munkánkat. A szentendrei Vigyázókkal közös kiállításaink vannak, melyeken bemutatjuk a két társulás tevékenységét. Ilyen kiállítás volt Szentendrén, Felvidéki esték címmel. A Párkányi Gimnázium diákjai részére külön kiállítást rendeztünk rövid előadásokkal egybekötve. Bemutattuk a Hadisírok nyomában című anyagunkat Egerben, Párkányban, jelenleg pedig Salgótarjánban látható. Ezután Balassagyarmaton, utána Szőgyénben tervezzük bemutatni közös anyagunkat. Ezeknek a kiállításoknak köszönhető, hogy már fiatalok is csatlakoznak a csoportunkhoz, olyanok, akiket érdekel ennek az időszaknak a történelme.
Végezetül szólna néhány szót a jelenlegi munkafolyamatokról, jövőbeli terveikről?
Jelenleg Muzslán dolgozunk. Idén tavasszal bejelentés alapján megtaláltuk a muzslai temetőben 28 magyar katona sírját, jelenleg folyik a sírhely teljes felújítása. Hamarosan indul az új honlapunk, melyen beszámolunk a munkákról, kutatásokról, és kutatható lesz rajta keresztül a teljes II. világháborús veszteséglistán kívül az I. világháborús adatbázis, valamint a hadifogoly-adatbázis. És külön kutatható lesz a Felvidéken elesettek és eltemetettek veszteséglistája, ami a társulásunk munkáját tükrözi, ugyanis ez a lista a saját kutatásaim alapján jött létre, majd egyeztetve és összefésülve a központi nyilvántartással, kerül a honlap keresőjére.
Köszönöm a beszélgetést és gratulálok a rangos kitüntetéshez!
